Szívügyük a Loki – a DVSC szurkolói blogjának főszerkesztőivel beszélgettünk

Sport

A DVSC labdarúgócsapatának legnagyobb szurkolói blogja nemrégiben ünnepelte tizedik születésnapját. Ennek apropóján az oldal két főszerkesztőjével beszélgettünk. Balage (Bődi Balázs, a képen jobbról) és Csibu (Csirke József, a képen középen) mesélt a Lokihoz fűződő örök szerelmükről, és egy kicsit a jelenkori magyar labdarúgás helyzetéről is faggattuk őket.

Mára már több ezren olvassák a cikkeiteket, ezzel együtt hogy érzitek, a felelősségetek is növekedett?

Csibu: Először is örülünk neki, hogy elértük ezt a jubileumot, ami egy blog esetében nem kis szó, hiszen ennek a szabadabb véleménynyilvánítási formának mindig is egyik fő jellemzője volt, hogy az alkotók szabadidejükben, ingyen, nem kevés energiaráfordítással élik meg közlésvágyukat. Erről az oldalról nézve sosem volt különösebb elvárás, vagy igény a részünkről, hogy mekkora legyen az olvasottság, a megtekintés vagy mennyien értsenek egyet velünk – még ha bevallom, igen inspiráló és izgalmas látni, hogyan gyarapodik az olvasói bázisunk. A felelősség kérdésköre már egy kevésbé megfogható dolog, amiről sokféleképp lehet gondolkozni és érdemes is róla beszélni. Szerintem, bár lehet, véleményformálóak a cikkeink, de ez bármely más portál bármely más cikkére, sőt, akár egy-egy Instagram vagy Facebook bejegyzésre is ugyanúgy igaz lehet. Azonban mi senkinek nem akarjuk megmondani, hogyan vélekedjen, ezért továbbra is az a véleményem, hogy amikor bárki blogok, szurkolók felelősségét firtatja, óriási tévúton jár. A felelősségünk sokkal inkább saját magunkkal szemben lehet létező fogalom: képesek vagyunk-e őszintén és hitelesen kommunikálni, még akkor is, ha tudjuk, hogy aktuális véleményünk egyesek számára felkavaró vagy kellemetlen lehet. Amíg erre képesek vagyunk, addig a blognak nem csak múltja, hanem jövője is van.

A DVSC előző vezetősége alatt mondhatni nem volt felhőtlen a viszony, hiszen a blog névváltoztatására is a klubnak köszönhetően került sor. A tulajdonosváltással milyen irányba változott a két fél viszonya?

Csibu: Ez egy szurkolói blog. Nem egy kommunikációs híd a klub és a szurkolók között, hanem egy fórum a szurkolóknak. Ezért azt tartjuk egészségesnek, ha a viszony semleges és mindenki azt csinálja, amihez ért. A klubvezetés intézi a klub ügyeit, a játékosok odateszik magukat a pályán, a stáb megfelelő taktikát dolgoz ki, a szurkolók meg beszélgethetnek, bosszankodhatnak, kritizálhatnak, örülhetnek, őrjönghetnek, azaz megélhetik a mérkőzéseket és ilyen módon válhatnak a Loki-család részévé. A Loki név elhagyásáról szóló felszólítás azért is annyira fájó számunkra, mert a mai napig nem tudjuk, pontosan miért kérték ezt tőlünk, a válaszadás alól elzárkóztak. Ráadásul ezzel elsősorban nem is minket, hanem a DVSC szurkolóit szégyenítették meg, akik a Loki becenevet sajátjuknak érezték. A tulajdonosváltás elképesztő melót rótt azokra, akik átvették a munkát, hiszen pár hetük volt minderre. A DVSC új sajtófőnökével egyből felvettük a kapcsolatot, a sajtórendezvényekre mi is hivatalosak vagyunk, ez pedig elegendő, szerintünk ideális állapot.

Milyen változásokon ment át a blog amióta másodosztályú a csapat? Voltak olyan gondolatok, hogy befejezitek az írást az előző szezon után, vagy meg sem fordult ilyen a fejetekben?

Csibu: Aki követte a blogot, vagy visszaolvassa a nyári közleményeinket, pontosan tudhatja, hogy nem csak a klubnak, hanem a blognak is ez volt az elmúlt 10 év egyik legnehezebb időszaka. Nagyon sok mindent át kellett gondolnunk, és nem titkoljuk, ha a tulajdonosváltás nem történt volna meg, bizonytalan időre felfüggesztettük volna a blogolást. Az azonban kellő motivációt és pozitív jövőképet adott a folytatáshoz, és ahogy a klub is sok szempontból a megújulásra törekedett, úgy mi is átértékeltük működésünket és néhány dolgon változtattunk is.

Balage: Ettől függetlenül picit mi is átmeneti évnek tekintjük a mostanit, ez leginkább a kontentjeink számán érződik, ami a korábbi időszakhoz képest érezhetően megcsappant. Sok, korábban rendszeresnek mondható tartalmunkat, rovatunkat eltettük a fiókba, és elképzelhető, hogy visszajutás után újra elővesszük majd őket, de igyekszünk új dolgokat is kitalálni majd a jövőre nézve.

Rendszeres szereplői vagytok a Semleges Térfél műsorának, ahol heti rendszerességgel, más klubok szimpatizánsaival kibeszélitek a magyar futball aktuál történéseit. Itt messzebbre eljuthat a véleménynyilvánításotok/javaslataitok, mint a blogon keresztül?

Balage: A Lokomotív Blogot többségében Loki szurkolók követik, a Semleges Térfél pedig kiegészül a többi csapat szurkolóival, akár más blogok követőivel, így természetesen nagyobb réteghez vagyunk képesek eljutni. Az ST-n megjelenő adásokat az MLSZ-nél is követik, velük is rendszeresen kapcsolatban állunk.

Íme, a legutolsó fordulókibeszélő:

 

Jó látni, hogy egyre több fiatal játékos kap lehetőséget a csapatban. Véleményetek szerint kik lehetnek azok a játékosok, akikre az NBI-ben is alapemberként lehet majd számítani?

Balage: Én a szezon előtt azt tűztem ki célnak, hogy találjunk legalább egy olyan fiatalt idén, aki hosszabb távon, az NB I-ben is meghatározó játékos lehet. Úgy gondolom, hogy Bárány Donát személyében sikerült megtalálnunk ezt az egyet. Rajta kívül még három fiatal kapott idén több lehetőséget, közülük a sérüléséig Bényei Ágoston volt a legmeggyőzőbb, illetve Pintér Ádámnak is voltak jó mérkőzései, nekik viszont még bizonyítaniuk kell.

Csibu: Így van, de rajtuk kívül is láthattuk, hogy többen igyekeznek élni a lehetőséggel, számos tehetséges játékosunk van, nagyon szurkolunk mindannyiuknak, ők jelentik a klub jövőjét.

2014-ben létrehoztátok a portál YouTube csatornáját, ahova igen sokféle tartalmat készítetek. A YouTube csatornára egy kiegészítésként tekintetek a bloghoz vagy egy olyan lehetőségként, mint ami túlnőhet a blogon?

Balage: Teljes mértékben kiegészíti a webes tartalmunkat, hiszen a legtöbb feltöltött videó megjelenik az oldalunkon is valamilyen formában.

Az őszi szezon kibeszélő műsora:

 

Mennyire értenek egyet írásaitokkal az olvasók?

Balage: Olyan cikkünk még soha nem volt, és nem is lesz, amivel mindenki egyetért, ilyen egyszerűen nem létezik. Mindig lesznek olyanok, akik nem értenek egyet a leírtakkal, még ha az arányok azért sokszor érezhetők is. Nem célunk egyébként olyan stílusban és olyan témáról írni, amivel a többségnek megfelelünk, hiszen ezzel pont a blogolás értelmét veszítenénk el. Ennek a formátumnak pont ez a lényege, hogy mi leírjuk a szubjektív véleményünket, amivel értelemszerűen nem tud mindenki egyetérteni, de ezt soha nem is vártuk el.

Felismernek már titeket az utcán, vagy meccseken odamennek csak úgy hozzátok egy beszélgetés erejéig?

Balage: Nem jellemző, legfeljebb a meccsek előtt vagy után szoktak velünk pár szót váltani.

Csibu: Az odaköszönés, kézfogás igen gyakori, pár alkalommal pedig kértek már tőlünk közös képet, de azért nem ez a jellemző és nem is célunk ez a bloggal. Nem a személyünk a lényeges, érdekes, hanem az a téma, az a csapat, amiről beszélünk, írunk, gondolkozunk, amelynek szurkolunk.

Hogyan látjátok a magyar futball helyzetét? 2016-os Európa bajnokság után most ismét ott van a válogatott Európa legjobbjai között, megnyerte a Nemzetek ligája csoportját, a klubfutballban is egyre sikeresebbek vagyunk, EL és BL csoportkörök. Ez a felfelé ívelés tartós lehet?

Balage: A válogatottnál most nagyon rendben van minden, úgy tűnik, hogy Rossi szabad kezet kapott, és nem kell a játékosügynökök „tanácsaitól” tartania, amit ki is emelt több kerethirdetésnél, hogy ez az ő kerete, és semmi külső behatás nem befolyásolta a döntéseiben. Az idei év eredmények szempontjából minden várakozást felülmúlt, és a jövőt tekintve is bizakodhatunk, hiszen Szoboszlai Dominik révén egy nemzetközi klasszisunk lehet, de rajta kívül is akadnak még tehetséges, jó korban lévő játékosok a jelenlegi keretben. A klubfutballról azért már más a véleményem, ott jelen pillanatban egyedül a Ferencváros tud tényező lenni Európában, de ehhez komoly állami háttérre volt és van szüksége.

Csibu: Ha a jövőt nézzük, mindig a fiatalokat, az akadémiákat, utánpótlásképzést, lehetőségeket kell megvizsgálnunk. A válogatott ebből a szempontból úgy tűnik, jó helyzetben van, bár – nem lebecsülve Szalai Ádám érdemeit – egy gólerős befejezőcsatárra hatalmas szükségünk lesz. A Ferencvárosnál már nem beszélhetünk ilyesmiről, alig van magyar játékosuk, az pedig megnehezítheti a dolgukat, ha a BL miatt az aktuális keret legértékesebb játékosai eligazolnak majd. Ettől függetlenül amíg Rebrov az edző, és amíg minden központi támogatást ilyen hatékonyan költenek el, megkérdőjelezhetetlenül nyerik majd az NB I-t.

Lesz-e szerintetek a közeljövőben Magyarországon, piaci alapon működő labdarúgás?

Balage: Előbb-utóbb biztos eljön majd az az idő, amikor a jelenleg működő rendszer nem lesz fenntartható, és a klubok kénytelenek lesznek ismét piaci alapon gazdálkodni. Örömteli, hogy a DVSC új vezetősége is arra törekszik, hogy a klub hosszú távon is meg tudjon állni saját lábán. Abban viszont már egyáltalán nem vagyok biztos, hogy erre a jelenlegi NB I-es mezőny klubjai is képesek lesznek. Ha bekövetkezik egyszer ez a váltás, akkor az sok csapatot kellemetlenül fog majd érinteni, sokan eltűnnek a süllyesztőbe, visszakerülnek oda, ahol 8-10 évvel ezelőtt voltak, és ahol valójában lenne most is a helyük.

Csibu: Nem. De jó lenne, ha legalább elkezdenénk menni felé, évről évre csökkentve az anyagi támogatásokat és a TAO-t.

A klubnál hangoztatta az új vezetőség, hogy a jövőben ismét szeretné, ha bajnoki címért harcban lennének (az NBI-ben) és a nemzetközi kupában szerepelnének. Mit gondoltok, milyen esélyek mutatkoznak erre a közeljövőben vagy milyen változásokra lenne még ehhez szükség?

Balage: Ez mindenképp egy hosszú távú cél kell, hogy legyen, elég csak abba belegondolni, hogy a Ferencvárosnak is közel 7-8 év kellett ahhoz, hogy az NB II-ből feljutva eljusson a jelenlegi szintjére, ami, mint korábban is említettem, önerőből nem is feltétlen sikerült volna, legalábbis nem ilyen rövid idő alatt. A rövidtávú cél mindenképp az kell, hogy legyen, hogy stabilizáljuk a helyünket az NB I-ben, letegyük az alapjait egy hosszú távú projektnek, legyen egy stílus, klubfilozófia, amivel a szurkolók is azonosulni tudnak. Emellett fontos lenne az is, hogy az akadémiáról olyan tehetségek kerüljenek fel, akiket be tudunk építeni a csapatba, később pedig az értékesítésükből befolyó összegből fenn tudjuk tartani a klub zavartalan működését.

Jöjjön egy – egy külön kérdés, de mégis hasonló. Köztudott, hogy Balage Juventus szurkoló, míg Csibu Barcelona. Egy Loki-Juventus meccsen Balage te kinek szurkolnál? Csibunak ugyan ez a kérdés csak Barcelonával

Csibu: Nem kérdés, hogy a DVSC-nek. Legfeljebb a Barcelona megmozdulásait is megtapsolnám. Az azonban biztos, hogy fantasztikus élmény lenne.

Balage: Ez számomra sem kérdés, annak ellenére, hogy a labdarúgásba inkább a Juventus révén szerettem bele. Ettől függetlenül a DVSC a szülővárosom csapata, amelynek meccsein 17 év óta rendszeresen ott vagyok, ezáltal a kötődésem is szorosabb a csak a TV-ben látott Juvénál.

Ha már itt tartunk, áruljátok el, ki a kedvenc labdarúgótok? Lehet hazai vagy külföldi, aktív vagy visszavonult játékos

Balage: Nekem Buffon a nagy kedvencem, amikor 2003-ban elkezdtem követni a focit és a Juvét, ő már akkor is ott védett, és azóta is ott véd egyetlen pici megszakítással. Nagyon fura, hogy az utóbbi két évben már nem ő az első számú kapus, de épp mostanában bizonyította a Barcelona ellen, hogy közel a 43-hoz is egy zseni. Szerintem minden idők legjobb kapusa. Rajta kívül nem igazán volt olyan játékos, akihez komolyabban kötődtem volna, bár Del Piero utolsó meccsét azért én is megkönnyeztem annak idején.

Csibu: Iniesta. Fantasztikus egyéniség, a viselkedése is példamutató, ő az a játékos, aki bár nem sok gólt szerzett, mégis a győzelem alapköve. Ha pedig amerikaifoci-játékost is mondhatok, akkor a 49ers-ből George Kittle, aki nem csak tudásával, képességével, hanem játékosságával, poénjaival hívja fel magára a figyelmet, és mindig emlékeztet rá, hogy a foci, a csapatsport játék, és mint olyan, akkor működik leginkább, ha szórakoztat. Ő ennek a nagykövete.

– Arany Balázs –

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük