Van az úgy, hogy a tanítvány túlszárnyalja a mesterét. Ebbe a csapdába sétált bele a híveit szinte minden máshogy gondolkodó egyénre, szervezetre, képzelt és igazságmaggal rendelkező “ellenségére” ráuszító magyar kormány is.
Kezdődött a “nemzetére rárontó” baloldallal (számukra mindenki “baloldali”, aki nem Orbán-hívő), majd jöttek – nem időrendi sorrendben – a liberálisok (a szabadságot, szabadelvűséget hirdető kifejezés is szitokszó ma már), hajléktalanok, Soros György (nyilván egy 90 éves vénember felhívására indult el nyugat vagy észak felé több millió ember a világ pechesebbik feléről), nem heteroszexuálisok, civilek (kivéve, akiket a kormány tart el a mi pénzünkből, lásd CÖF), zöldek, méhlegelők, és mindenekelőtt a külföldiek (kivéve a “baráti” oroszok, kínaiak, és még néhány kipcsak “testvérnépünk”). A nyugatiak azért, mert puhányok (errefelé még nem értik, hogy a konfliktusokat erővel megoldani a legnagyobb gyengeség – igaz, Vlagyimir?), a délről, keletről érkezők pedig mert “elveszik a munkánkat”, de mindenekelőtt azért, mert máshogy néznek ki, sötétebb a bőrük stb.
Na, ez a fagyi nyal most szépen vissza. A szellem rég kiszabadult a palackból, és a kétségbeesett visszatuszkolási kísérletek rendre kudarcot vallanak. A 2015 óta folyamatosan idegenek ellen heccelt, gyűlöletre fogékony tömeg jelentős része nem áll azon a szinten, hogy különbséget tudjon tenni illegális bevándorló és vendégmunkás között. Hiszen évek óta azzal riogatja őket a közmédia és a fideszes orgánumok, hogy Nyugat-Európa gyakorlatilag elesett a bevándorlók miatt (amúgy tényleg van ott gond bőven – hopp, egy igazságmag), és ez várt volna ránk is, ha Orbán Viktor nem “véd meg” bennünket a gaz migráncsoktól. Most meg tízezrével jönnek elvenni a munkánkat, hát mi folyik itt, Gyöngyösön?
A szexuális kisebbségek elleni uszítás gyümölcse is szépen beérett. Sőt túlérett, mondhatni rohad. Alapos felmérések előzhették meg a kormány kommunikációjának ez irányba állítását, Habonyéknak azt dobhatta ki a gép, hogy a magyarok többsége elutasítja a másságot, viszolyog attól, aki nem úgy él, nem az iránt érez vonzalmat, ami a többségre jellemző. Itt válhatott volna el az államférfi a populista hatalomtechnikai “zsenitől”, és tehetett volna egy kísérletet arra, hogy jobbá tegye az országot, formálja a közgondolkodást. Mindez nem történt meg, hiszen ez egy sokára megtérülő, rövid távon szavazatvesztéssel fenyegető lépés lett volna. Egyszerűbb volt kihasználni a helyzetet, és még alaposabban rá is erősíteni.
A következmény pedig ismert, a kormányközeli publicista meglepően korrekt, a meleg párok gyerekvállalását már-már pozitívan tálaló írását saját kommentelőik hőbörgése miatt inkább törölte a fideszes Pesti Srácok.
A tanulság keserű: kinevelődött egy széles, szektásodásra hajlamos réteg (megvan ez azellenzéki oldalon is, csak a Fideszéhez képest amatőr szinten), akik már úgy szocializálódtak, hogy aki máshogy látja a világ dolgait, máshogy gondolkodik, az szimplán ellenség, és elpusztítására minden eszköz megengedett.
– Szilágyi Szabolcs –
