Néhány hete Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azt találta mondani, hogy “rendkívül káros és veszélyes, amikor összekeverik a sportot a politikával”.
Kijelentésével arra reagált, hogy München polgármestere szivárványszínű kivilágítást javasolt a Németország-Magyarország június 23-i Európa-bajnoki mérkőzésnek otthont adó stadionban.
A foci Eb után a tokiói olimpia is szép bizonyítéka annak, hogy ma már nem lehet a kettőt szétválasztani. Ha ugyanis találomra rákattintunk szinte bármelyik, legalább második vonalas magyar politikusunk Facebook-oldalára, láthatjuk, hogy a kormányoldalon és az ellenzéki táborban is megy a versenyt magyarkodás.
De mi történne, ha valamelyikük nem tolná követői arcába, hogy ő ̶m̶e̶k̶k̶o̶r̶a̶ ̶m̶a̶g̶y̶a̶r̶ mennyire örül a magyar sportolók sikereinek? Valószínűleg összedőlne a világ, és hazaárulónak lenne titulálva.
A csúcs eddig Hosszú Katinka posztja volt, amelyet a csalódást keltő hetedik helyezése után írt. Itt először Doktorminiszterelnök Úr jelent meg egy biztató kommenttel, majd a fideszes slepp jó kiskutyaként követte a gazdit. A legundorítóbb Hoppál Péter megnyilvánulása volt, aki kommunistázni kezdte azokat, akik Katkát kritizálni merik.
Tegyük hozzá, egy olyan párt tagja kommunistázik ész nélkül, amely államosította (többek között) több milló magyar munkavállaló magánnyugdíj-megtakarítását.
Kósa Lajos nagy sportember hírében áll, ehhez méltó módon, tömören, csak a lényegre koncentrálva osztogatja sikereinket:
Papp László, Debrecen polgármestere egyelőre nem nyilvánult meg az olimpiával kapcsolatban. Talán egy debreceni siker után változik ez.
Az egymás sarkát taposva örömködő fideszesekhez hasonlóan az ellenzékiek is leküzdhetetlen ingert éreznek, hogy nyilvánosan ujjongjanak egy-egy magyar siker után.
Gyurcsány Ferenc két vidéki haknija között szakít időt az olimpiáról is posztolgatni. Szerencsére szerdán sok dolga volt, három érmet is szereztünk.
A momentumos Fekete-Győr András – dacolva a NOlimpia-kampányuk miatt még ma is dühös ellentáborral (“álomgyilkosok”) – is megoszt minden fontosabb eredményt:
Jakab Péter, a Jobbik elnöke finnyásabbnak tűnik, ő csak az aranyakról hajlandó posztolni. Reméljük, nem áll meg kettőnél:
Nos, hát ennyire tartja magát távol a politika a sporttól. Megy a tülekedés, ki örül jobban, magyarabban, hazafiasabban egy-egy sikernek. Nem lehetne ezt esetleg a négy fal között csinálni?
Sz. Sz.
