Túlzás nélkül merem állítani, hogy a Lokomotív sorsolása jónak mondható, hiszen hazai környezetben a két friss feljutóval (Kecskemét, Vasas) egyaránt duplázik majd az idei kiírásban. Így jó esélyekkel léphetett gyepre a piros-fehér egylet pénteken este is a másodosztály bajnoka ellen. A mentalitással nem is volt baj, miként a küzdőszellemmel sem, de sajnálatos, hogy a múlt hétvégén a KTE elleni elkezdődő helyzetkihagyó világbajnokság folytatódott, és ezúttal is csak egy pont járt érte.
Bogár Gergő kezdősípszava előtt a stadionhoz érve is érezhető volt, hogy az átlagosnál nagyobb érdeklődés övezi ezt a találkozót. A szurkolói shopban mindkét pénztárnál tumultuózus jeleneteket lehetett látni, miképpen a Red and White előtti közösségi teret is teljesen elfoglalták a javarészt fekete szerelésben érkező és sörözéssel hangoló drukkerek. Ez a nagyobb érdeklődés pedig minden bizonnyal az ellenfélnek is szólt, hiszen egy fővárosi rivális vizitálása általában jobban tűzbe hozza az embereket errefelé. Ezt az iménti megállapítást jól alá is támasztotta, hogy több mint 5000 néző látogatott ki ezen késői órán a Nagyerdőre.
Most a szakmázásba annyira nagyon nem mennék bele, de számomra meglepő volt, hogy Joao Janeiro valamiért csak egy helyen változtatott a múlt hétvégi kezdőn, de valószínűleg Mezőkövesden már több poszton is variálni fog.
Régi tűz a lelátón, majd jött a hidegzuhany
A hangulatra egyébként nem volt panasz, a kezdő sípszó után néhány elfeledett rigmussal és számos kétrudas zászlóval sikerült olyan szinten felkorbácsolni az atmoszférát, amelyet korábban az aranykorszakunk alatt tapasztaltam az Oláh Gábor utcán. Sajnálatos módon azonban a mutatott játék és támadások pontos felépítése már köszönőviszonyban sem volt a nosztalgikus érzéseinkkel.
Habár a vendégek kapusának, Jova Leventének be kellett avatkozni egy lövés után, ezt leszámítva meddő mezőnyfölényben játszottunk, és kimaradtak a lehetőségeink. Ez pedig csak egyet jelenthetett, hogy Murphy törvénye újfent értelmet nyert, hiszen a tizenharmadik kerületiek az első lehetőségüket gólra váltották egy kipattanóból Berecz révén a 21. percben. Nem sokkal később aztán felcsillant a remény a fordításra: Baráth Botond meglehetősen veszélyes talpalását követően a spori piros lapot adott a korábbi válogatott bekknek. Ez az előny azonban szemmel láthatóan megzavarta a Lokit. Nem sikerült a gyors egyenlítés, így a szünetben vendégvezetéssel vonultak az öltözőbe a csapatok.
Miután alaposan kikiabáltuk magunkat, szerettem volna némi hűsítőhöz jutni a büfében, de ismerve a sorban állás kiszámíthatatlanságát, sör helyett drukkertársaimmal latolgattam a második játékrész lehetséges forgatókönyveit. Tudom, hogy lerágott csont részemről mindig a büfével jönni, de nagyon remélem, hogy az új vezetőség tenni fog valamit, ami előrelépést jelenthet majd a kiszolgálás minőségi javulása felé.
Visszatérve a csapatra, türelmetlenül vártuk a Torinótól kölcsönben megszerzett Horváth Krisztofer első labdaérintéseit a fordulás után. Azt kell, hogy mondjam, nem csalódtunk benne. Minden egyes mozdulatáról lesütött az, hogy ő bizony más égitestről származik, sőt engem egy az egyben Szoboszlai Dominikre emlékeztettek a megoldásai. Csupán össze kell szoknia a társakkal, és akkor nem lehet kérdés, hogy a Loki vezéregyénisége lehet majd ebben a bajnokságban.
Nehéz pontmentés volt
A helyzetkihagyó verseny sajnos a második félidőben is folytatódott. Az 51.percben Bárány ígéretes helyzetben a kapufára fejelt, pedig a többség már bent látta a labdát, miként 65.percben Horváth tekerésénél sem volt velünk a jobb kapuvas. Eközben a felek egyaránt cseréltek (Lokiba beállt többek között Neofytidis, Bévárdi és Dorian Babunski). A rutinos vendégek viszont bevetettek minden létező trükköt az idő agyonütésére, amire jó példa volt, hogy Jova kapus már a 69.percben besárgult. A befejezéseknél Bárány és Dzsudzsák még hibázott, majd az ifjabbik Babunski végre megszerezte az egyenlítő gólt a 86.percben egy óriási kapushibának köszönhetően. Erre aztán még jobban felforrósodott hangulat a B-szektorban, és valahányszor szöglet vagy szabadrúgás következett, a drukkerek pokoli hangerővel igyekeztek beordítani a győztes gólt. Bár volt még esélyünk a hatperces ráadással, de Kuttor Attila tanítványai jól tömörültek saját kapujuk előtt, a hazai játékosok pedig rendre rossz döntéseket hoztak. Így végül csak egy pontot hoztak a konyhára.
Azt hiszem, a következő körben, Matyóföldön a második félidőben látott teljesítmény remek kiindulópont lehet egy idegenbeli sikerhez, de addig nem árt gyakorolni az edzéseken a beadásokat és a ziccerek kihasználását.
– Faragó László –
