„Boldogulni Debrecenben” című rovatunkban olyan embereket szólaltatunk meg, akik közöttünk élnek, dolgoznak, sokunk személyesen is ismerheti őket, vagy legalábbis hallott már róluk. Őszintén mesélnek magukról, az életükről, arról, hogyan lehet megélni és érvényesülni a cívisvárosban. Ezúttal Dallos-Nagy Ildikó debreceni festőművész életébe tekintettünk be.
Hogyan kerültél kapcsolatba a festéssel?
Mindig is nagyon szerettem rajzolni, pedig nem is tanultam gyerekkoromban sem. Olyannyira az életem része volt, hogy mindig azt néztem, mit tudok lefesteni, rajzolni, vagy mit tudnék alkotni. Például volt olyan alkalom, hogy egy családi ebéden ketchupból és majonézből rajzoltam villával egy verebet a tányérra.
Az érettségi után viszont szakmát tévesztettem, mert könyvelést kezdtem el tanulni. Ez annyira nem feküdt nekem. Majd a párom segítségével megtanultam a számítógépes grafikát, elvégeztem a Medgyessy gimnáziumban egy képgrafikus szakot, és grafikus dekoratőr lettem, amit nagyon élveztem. De sajnos, amikor ennek a munkának vége lett, hiába kerestem hasonló lehetőséget, nem sikerült folytatnom máshol. Most viszont már csak a művészettel foglalkozom.
Mi az a téma, ami inspirál? Miről alkotsz szívesen?
Bármi lehet, ami megfog. A régi óvárosok hangulata, amik nyugalmat árasztanak, utcaképek, a zsúfoltságuk miatt, fény-árnyékok és kontrasztok. Lehet ez egy sétálóutcán lévő virágárus, vagy éppen egy híres ember, kedvenc színész, aki hatást gyakorol rám. De az is előfordult már, hogy egy hölgynek csak a ruhája fogott meg, és azt utána megfestettem. Igazából azokat a dolgokat szeretem megrajzolni, amik számomra kedvesek. Az első publikus képem 2012 környékéről származik, de már hamarabb is festettem és rajzoltam. Régebben temperát és vízfestéket használtam, most már inkább csak akrillal festek.
És ha valami olyat kérnek tőled, ami neked annyira nem kedves, azt is megfested?
Igen, volt már ilyen. Ez egy autó volt, ami azért érdekes, mert régebben próbálkoztam a megfestésével, de félretettem, hogy majd egyszer elkészítem. Viszont később felkértek rá, megcsináltam, és jól is sikerült. A színek kikeverését sem tanultam, az is csak úgy magától jött, valahogyan ráéreztem, hogyan kell. Amikor kimaradnak a festékek, akkor is alkotok belőlük valamit. Számomra a legnehezebb feladat, hogy milyen címeket adjak a képeknek. Ezzel vagyok mindig bajban.
Mennyi idő alatt készül el egy festmény?
Ez mindig változó. Előfordult, hogy tizenhat órába került, és olyan is, hogy pár óra alatt elkészítettem egy-egy darabot. Amikor a saját kutyámat rajzoltam meg, az körülbelül három-négy óra alatt készült el.
Ha jól tudom, már több kiállításod is volt, és előfordult, hogy külföldön is láthattuk az alkotásaidat.
Igen, volt már több itthon is. Kismacson, ahol élünk, van egy művelődési központ, ott volt az első kiállításom. Volt már Dorogon, a könyvtárban és Lengyelországban is. Mindegyik szerencsésen alakult, és folyamatosan kapom a felkéréseket.
Hogyan valósult meg a lengyelországi kiállításod?
Párommal és a barátainkkal egy Guns N’ Roses-koncert miatt mentünk ki, és megkértem a többieket, hogy látogassunk el egy kiállításra is. A festmények között sétálva láttam meg, hogy magyar művészek alkotásai is láthatóak. Itthonról hamarosan több képemet is elküldtem, melyekkel sikeresen ki is jutottam a következő évi nemzetközi kiállításra. Ide a családdal is ellátogattunk, és amikor kerestük a műveimet, meglepődve tapasztaltuk, hogy a képeim közvetlenül a színpad mögött vannak elhelyezve. Még most is kiráz a hideg, annyira megtisztelő dolog volt, hogy főhelyen lettek kiállítva. E mellett annyira jól sikerült a bemutató, hogy több képemet is megvásárolták, köztük egy debreceni, Piac utcáról festett alkotásomat is.
Ha már Boldogulni Debrecenben, akkor meg kell kérdeznem, hogy meg lehet élni a festésből. Hogyan érvényesülhet egy művész városunkban?
Az én esetemben úgy, hogy több lábon állok. Festek, alkotok más művészeti dolgokat, és gyerekeket tanítok festésre minden pénteken. Amire jóval nagyobb az igény, mint gondoltam és a gyerekek is élvezik. Majálisokra, rendezvényekre járok, és ott tartok kézműves órákat. Ezeknek az összességéből, és a képeladásból is van bevételem. Mindezek mellett a háztartást is vezetem. A párommal, aki a férjem már évek óta, tizenhét éve vagyunk együtt. Ha egyedül lennék, akkor jóval nehezebb lenne boldogulnom. Tervünk között szerepel az is, hogy webshopot készítünk, ahová felrakhatnám majd a képeimet, és a további kézműves dolgokat, amiket készítek.
A honlapodon is látszódik, hogy sok mindennel foglalkozol. Tudatosan, bővíted a repertoárodat?
Részben tudatos, részben pedig amiatt, mert nagyon szeretem csinálni őket. A főág az a festés, de mellette szeretek fotózni, tanultam horgolást és keresztszemes hímzést is. Papírkosarakat, ajtódíszeket, képeslapokat, könyvjelzőket is készítek. Most az üvegfestészet, ami legújabban érdekel, ezért most gyűjtöm a boros és a különleges üvegeket, hogy minél többet megfesthessek.
A rovat címe a személyes boldogságra is vonatkozik. Annak tartod magad?
Sokszor igen, de inkább szerencsésnek tartom magam. Imádok alkotni, új dolgokat kipróbálni. A festés, és maga a művészet megnyugtat. Olyankor kikapcsol az agyam, és azt sem veszem észre, hogy mennyi idő telik el közben. Szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom az életemben, amit a legjobban szeretek.
– Rontó Judyt –
