Rostás László Toszy pizza bar

A debreceni kebabos fiú megcsinálta! Toszy interjúnk után nem sokkal saját éttermet nyitott

Helyi hírek

„Boldogulni Debrecenben” című rovatunkban olyan embereket szólaltatunk meg, akik közöttünk élnek, dolgoznak, sokunk személyesen is ismerheti őket, vagy legalábbis hallott már róluk. Őszintén mesélnek magukról, az életükről, arról, hogyan lehet megélni és érvényesülni a cívisvárosban. Ezúttal ismét Rostás László „Toszy” mesélt nekünk arról, hogy mennyire megváltozott az élete a legutóbbi találkozásunk óta. Megnyitotta ugyanis az első pizzériáját, amivel egy álma vált valóra.

Májusban jelent meg az első interjúd és ha jól tudom, még többen megismertek általa. Mesélj róla.

Rengetegen gratuláltak a cikk megjelenésekor, nagyon sok üzenetet kaptam, és személyesen is eljöttek hozzám. Szlovákiából, Romániából is megkerestek, szelfiket készítettek velem csak azért, mert hallottak és olvastak rólam. Példaképpé váltam mások szemében azáltal, hogy betekintést adtam az életembe. Amire vágytam, hogy elismert ember legyek, azt hiszem, teljesült is. Voltak olyanok is, akik anyagilag is szerettek volna támogatni. Az egyik ilyen segítő szándékú ember, tízmillió forintot ajánlott fel, hogy nyissam meg a saját éttermemet. Visszautasítottam, mert nem szívesen fogadok el segítséget, ahogy már korábban is mondtam. Ami pedig nagyon fontos számomra, hogy a cikk megjelenése által egy olyan barátra leltem, aki sokat jelent nekem. Ő volt az, aki segített abban, hogy az előbbi interjú is megjelenjen.

Pár hónap telt el azóta, és szeptember 12-én megnyitottad az első pizzériádat. Hogyan sikerült valóra váltanod?

A saját éttermet már hamarabb is meg tudtam volna valósítani, de az interjú megjelenése segített ahhoz, hogy megismerjenek, és bizalommal legyenek felém az emberek. Azelőtt sem azt vártam el, hogy csak a személyem miatt társuljon hozzám valaki, hanem az ötleteim és terveim miatt tegye ezt. Én is nehezen hiszek az emberekben, de jött valaki, akinek maximális bizalmat szavaztam, és a segítségével közösen nyitjuk meg az éttermet. Ez eredetileg egy kocsma volt, amit bárrá alakítottunk át, és mellé megcsináltuk a pizzériát is. Így valósult meg a Toszy Pizza&Bár a Tócóskertben.

Az utca nevelte fel a debreceniek kedvenc kebabosát – interjú Rostás Lászlóval, aki nehéz élete ellenére is mosolyt csal vendégei arcára

Ha jól tudom, a két kezeddel építettél mindent az üzletben, szakemberek bevonása nélkül.

Egy hónap alatt készültem el vele, az előző munkahelyem mellett, az összes csavar a saját kezem által került be mindenhová, és a design-t is egyedül alakítottam ki. Lehet, hogy nem egy luxus kinézet, de nagyon büszke vagyok rá. Minden egyes éjszaka festettem, fúrtam és faragtam, hogy minden a lehető legjobb legyen.

Milyen pizzákkal készülsz a vendégeknek?

Szeretném, ha ez meglepetés lenne. Azért nem mondom el senkinek, mert engem a kebabos fiúként ismertek meg, és nem tudják, hogy most pizzásként mit tudok majd összehozni. Ha meghirdetem, hogy lesz például szalámis pizzánk, olyat bárhol kaphatnak, de ha betérnek hozzánk, tudom, hogy kíváncsiak lesznek arra, hogy most mire vagyok képes. Ez az étlapunkban is szerepel, hogy bízzák rám az összeállítást.

Rengeteg pizzéria van a városban, amik évek óta működnek. A tied miben lesz más, mint a többi?

Akik ismernek, tudják, hogy milyen vagyok. Nálam eddig sem úgy ment a kiszolgálás, hogy kikértek valamit, aztán szó nélkül távoztak. Sokan tényleg a személyem miatt jártak be hozzám, és ezt rengetegen megerősítették bennem. Azt a színvonalat hozom be Debrecenbe, amit eddig még nem ismertek. Olyan pizzériát szeretnék, ahová az emberek szeretnek bejárni, visszatérni, törzsvendégekké válni, és olyan ételeket igyekszem kínálni, amiket nagyon fognak szeretni.

Házhozszállítás is lesz?

Igen, igyekszem minél hamarabb elindítani ezt a vonalat is, és keresem a megbízható futárokat. Egyelőre saját házhozszállítást tervezek, de ha minden jól megy, céges kiszállítók is lesznek. Az egyik barátomat, Rácz Alexet kértem meg, aki még ételkihordóként dolgozik, hogy amint lehet, dolgozzon velem.

Most nyitod meg a helyet, amikor magasabb rezsiköltségekkel kell számolnod. Ez nem tartott vissza?

Az álmom egy gyros-os volt, de azt azért nem csináltam meg, mert tudom, hogy magasabbak lesznek a gázárak, a pizzériánál pedig elég a villany. Így nem kell kettőt fizetnem. Azt gondolom, hogy ha ezeket a magas költségeket túlélem, akkor mindent túlélek. Meg is kapom sok mindenkitől, hogy nem vagyok normális, hogy most nyitok egy új helyet, amikor mások most zárnak be. De ez is inspirál, hogy csináljam tovább.

Itt most megálltál, vagy vannak még terveid, amiket szeretnél elérni?

Nem elég egy pizzéria. Szeretnék egy gyros-os helyet nyitni és egy bisztrót is, de ehhez még sokat kell tanulnom. Most emiatt lett „csak” egy pizzéria.

Mit üzennél azoknak, akik szeretnének a saját lábukra állni, de valamiért nem merik megtenni?

Amíg alkalmazott voltam, mint az emberek többsége, én is azt gondoltam, hogy mennyire könnyű éttermet nyitni. De most már átérzem azoknak a tulajdonosoknak a helyzetét, akik azt mondták, hogy ez nem egy könnyű feladat. Az út a nehéz, amíg el nem jutunk oda, hogy a célunk megvalósuljon. Nekem sikerült, de ebben rengeteg munka, segítség és kitartás van. Azt senki sem irigyelheti tőlem, hogy mindennap hajnalokig dolgoztam, hogy az álmomat valóra válthassam. De megtettem, és büszke vagyok rá. Akik nem hittek bennem, most láthatják, hogy nem álltam meg, és addig megyek, amíg Debrecenben egyre többen megismerik majd a nevem.

– Rontó Judyt –

Néhány korábbi cikkünk ebből a rovatból:

“Aki nem becsüli a beteget, az hamar fel fogja adni!” 30 éve segít a bajbajutottakon a debreceni mentésirányító

Lenyűgöző alkotásokat készít kavicsokból egy debreceni művész – Interjú Papp Tímeával, aki a szívéből meríti ötleteit

“Havi egymilliót is összeszedek, de ezt nem lehet hosszú távon csinálni” – interjú Rácz Alex debreceni ételfutárral

“Ha szereted, amit csinálsz, akkor nem is dolgozol” – interjú Gombos Tibor debreceni szertartásvezetővel