2022. szeptember 21-én, a magyar dráma napján leplezte le Kóti Ildikó, Kóti Árpád özvegye, Juha Richárd szobrászművész (b) és Papp László polgármester Latinovits Zoltán mellszobrát a Csokonai Fórum színházi komplexum előtt Debrecenben, a magyar dráma napján.
Jobbra a 2015-ben elhunyt Kóti Árpád mellszobra látható, amit szintén ma lepleztek le. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
Kóti Árpád 1963-ban szerződött a debreceni Csokonai Színházhoz. Lengyel György hívására jött a cívisvárosba, s elmondása szerint mintha haza érkezett volna. Később is játszott más színházakban, de mindig csak egy-egy szerep erejéig; az elszerződés gondolata meg sem fordult a fejében.
Elsősorban drámai karaktereket alakított, de címszerepei is jelentősek: Lúdas Matyi (1969), Márton partjelző fázik (1999), Ványa bácsi (1983), Lear király (2006), Dundo Moraje (2008), Én, Károli Gáspár (2009). Regisztrált bemutatóinak száma közel 200. Az egyik legszebben, legtermészetesebben beszélő magyar színésznek tartották. A Kossuth-, Jászai Mari- és Csokonai-díjas színművészt, érdemes és kiváló művészt, a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjének birtokosát 2014. december 1-jén választották a Nemzet Színészévé, elismerve a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése és népszerűsítése terén szerzett kimagasló érdemeit. 2015. április 11-én lett Debrecen Város Díszpolgára.
Latinovits Zoltán 1957-1959, illetve 1961–1962 között volt a Csokonai Színház társulatának tagja. Modern játékstílusát intellektuális szerepértelmezés, az indulatok aprólékos ábrázolása, kivételes ironizáló hajlam jellemezte.
Először 1957-ben találkozhattunk nevével egy debreceni színlapon. Heltai Jenő, Tündérlaki lányok című darabjában Pázmán Sándor szerepét adta. Az előadást Thuróczy György rendezte; játszótársai voltak: Timár Ila, Fényes Márta, Csengeri Edit, Schaff Ibolya, Tikos Sári, Ujvárosi Katalin, Petróczky Irén, Bán Elemér, Dánffy Sándor, Puskás Ferenc. Ebben az időszakban – kisebb-nagyobb szerepekben – havonta voltak bemutatói.
Bár a színházi színészetet sokkal előbbre sorolta, a magyar filmművészet számára is maradandót alkotott: először Krisztyán Tódorként az 1962-es Aranyember-feldolgozásban, majd a Pacsirta, a Szegénylegények, az Alfa Rómeó és Júlia, a Szindbád, A Pendragon-legenda, Az ötödik pecsét szerepeiben. Az Utazás a koponyám körül filmadaptációjáért a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfiszínésznek járó díját vihette haza.
