Rendes macska ez a Cirmike, csak valahogy olyan más… Ez a gondolat talán megfordult már a fejünkben, mikor macskánkat figyeltük: evés, játék vagy fajtársaival történő találkozások során. Tehát ha Cirmike nem az tipikus, átlagos macska, hanem megmagyarázhatatlanul más, mint a szomszéd Zserbója, akkor akár az is elképzelhető, hogy kedvencünk vadmacska géneket rejt magában.
Az ELTE Etológia Tanszék és a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet legújabb kutatásában azt vizsgálják, mennyire elterjedtek a vadmacska tulajdonságok (gének) a magyarországi házi macska populációban. A vadmacskák védelme Európában, így hazánkban is kiemelten fontos feladat. Hiszen a vadmacskákat a megszokott problémák – élőhelyeik eltűnése, gázolás – mellett egy más fenyegetés is érinti: a háziasított rokonaikkal való kereszteződés. Vidéken, főképp kis településeken a gazdás házimacskák többsége szabadon kóborol, emellett országszerte rengeteg elvadult példány él. Nem meglepő hát, hogy a vadmacskák jelentős része már „kevert vérű”, azaz vadmacska-házimacska hibrid.
Míg az „érem vadmacska felőli oldalát” évtizedek óta kutatják, érdekes módon eddig arra nem irányult vizsgálat, hogy vajon a macska-keveredés csak egyirányban folyhat-e.
Hiszen az „erdőszéli szerelem” gyümölcseit, amennyiben az anya gazdás házimacska, az apa pedig vadmacska volt, nagy valószínűséggel az anya a gazda környezetében fogja világra hozni a hibrid cicákat. Így a hibrid egyedek házimacska „igazolvánnyal” érkeznek a gazdákhoz. Az ELTE Etológia Tanszék kutatói, Pongrácz Péter vezetésével, Lugosi Csenge és Kovács Petra Anett hallgatók, valamint a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet szakemberei friss publikációjukban azt vizsgálták, hogy a magyar társmacska állományban vajon megfigyelhetőek-e hibrid küllemű, és főként a szokásostól jellegzetesen eltérő viselkedésű egyedek. A kérdőívet több mint 700 hazai macskatartó töltötte ki, leírva kedvenceik viselkedését és küllemét – sőt, több mint 400 cicáról fényképeket is küldtek. Ezeket az etológusok a skót vadmacska-kutatók által kialakított küllemi pontrendszer szerint értékelték, hogy megállapítsák, mennyire mutatnak „vadmacskás” jegyeket.
Farokfeltartás fajtársnak nem, embernek jár
A kutatók most vizsgálják, vajon a magyar macskák között megfigyelhetőek-e vadmacska genetikai nyomai, és ezek hogyan befolyásolják viselkedésüket. A kutatás eredményei meglepőek: a házimacskák akár 20%-ában is találhatók hibrid vonások, amelyek nemcsak küllemükben, hanem viselkedésükben is megnyilvánulnak. Ilyen például, hogy az erősen hibridszerű cicák a gazdákra függetlenebb benyomást tettek, és különösen nem volt jellemző rájuk a „feltartott farkú” üdvözlés, amit a többi macska szokott alkalmazni. Ugyanakkor az emberek felé megfigyelhető volt ez a gesztus. Érdekes módon, ha a macskákat egyszerűen „cirmos – nem cirmos” kategóriákba sorolták, a cirmos cicák viselkedése is „vadabb” beütésre utalt: a gazdát leszámítva minden más emberrel barátságtalanabbak voltak, többet kóboroltak, és az eledelüket is hevesebben védelmezték, mint a nem-cirmosok. Fontos megemlíteni, hogy a kutatásban szereplő hibrid-jellegű házimacskák tartásmódja nem tért el a tipikus házimacska-küllemű egyedekétől. Lakhelyük bárhol lehetett, nem kizárólag az európai vadmacska élőhelyeihez közeli településeken.
DNS-elemzés folyamatban
Mivel a DNS-elemzés most zajlik, egyelőre nem tudhatjuk, vajon ezek a hibrid küllemű és viselkedésbeli eltéréseket mutató egyedek valóban vadmacska géneket rejtenek-e magukban. Azonban a jelek mindenesetre egy irányba mutatnak. A farokfeltartott köszöntés hiánya különösen érdekes a vadmacskás kinézetű cicáknál. Ez a viselkedésforma ugyanis domesztikációs szerzeménynek tekinthető, mivel vadmacskák csak kölyökkorban, az anya felé mutatják. Házimacskánál viszont a barátságos közeledés felnőttkorban is jellemző, legyen szó másik macskáról, emberről vagy akár kutyáról.
Várják a gazdák jelentkezését most
Az biztos, hogy az új magyar etológiai kutatás első eredményei alapján már más szemmel nézhetünk egy-egy „szokatlanul viselkedő” cirmosra. A vizsgálatok még nem zárultak le, további eredmények várhatók, amelyek segítenek jobban megismerni kedvenceink génjeit és megérteni viselkedésüket. A szakemberek várják és örömmel fogadják, ha a kérdőívüket kitöltik a vállalkozó kedvű macskagazdik. Számunkra pedig mindennek a hozadéka az – azon túl, hogy támogatjuk a tudomány fejlődését –, hogy egy régóta húzódó félreértést sikerül tisztázni házikedvencünkkel kapcsolatban.
Forrás: https://ethology.elte.hu
– Szöőr Bea –
