Parlamenti eskü

Szeretem a politikusokat – olvasói levél

Vélemény

Szeretem a politikusainkat! Na nem mindet, néhányat! Nem nagyon, kicsit. Főleg azokat, akik túlnyúlnak szakmájukon, és máshoz is értenek. „Mimagyarok” már csak ilyenek vagyunk, mindenhez is értünk.
Jó, hogy a belügyminiszter „kórházfőigazgat”, a külügyminiszter lélegeztető gép (vagy annak látszatát keltő) beszerzésében jeleskedik, időt, fáradtságot, no és pénzt nem kímélve. A jegybank elnök szívesen feldarabolná Budapestet, az ember miniszter pedig összerakná Mátyás királyt. Vagy bárki mást. Az országos tisztifőorvos életvezetési tanácsokat osztogat, és ápolja az édes anyanyelvünket elfeledett kifejezéseket felemlegetve, vagy újakat alkotva. A kamara elnöke adózásban is nagyon jó, egy tárca nélküli miniszterasszonynak pedig a elvált férje vitte el a tárcáját (bugyellárisát), benne az ország pénzének egy részével. Van olyan miniszter, aki olyan dolgot talált fel, amihez maga sem ért, de az azért járó összegből élete végéig megélne. Vannak jó vadászaink, halászaink (a nagy pecás, akinek még mozog a pecabotja az elnöki palotában). Szóval jó kis Wirtschaft gyűlt össze, akik több tiszteletet érdemelnének.

Mondja is a köpcös Brüsszelben: Több tiszteletet a magyaroknak! Ezt annyiszor elmondta már, hogy nem veszik komolyan. Egyébként is a tiszteletet nem kierőszakolni, hanem megszolgálni kell.

A sok tehetséges politikus közül egyet szeretnék kiemelni, Kásler emberminisztert. Őrá már akkor felfigyeltem, amikor még nem volt miniszter. Amig utána nem néztem, nem is tudtam kicsoda, mit csinál. Valamelyik királyi TV csatornán osztotta az észt, népszerű történelmi témákat boncolgatva, nagyon magyar értelmezésben. Kicsit még tetszett is nekem, hogy orvosprofesszor-kórházfőigazgató létére milyen otthonosan mozog a történelemben, sajátságosan értelmezve a tehetséges, hősies magyar hírességeket. Aztán egyszer csak, úgy hetvenéves korában azt vette észre, hogy miniszter lett. Egészségügyért, oktatásért, kultúráért és sok minden másért felelős emberminiszter. Időközben kitört a covid járvány, és neki szívügye a magyar történelem, nekiveselkedett hát a kutatásnak. Járvány lehet máskor is, később is, várjon sorára, hobbyját viszont csak most élheti ki, állami finanszírozással. Elkezdett legózni a csontokkal, Árpádházi és Hunyadi csontokkal, meg gondolom, amit még talált. Próbálta azokat összerakni, hogy azokból emberforma jöjjön ki, és esetleg bizonyított lehessen, hogy Krisztus is magyar volt. Magyar zsidó! Eszembe jutott az egykori kazánkirály, aki a Torgyán-féle Kisgazdapártba bevásárolta magát országgyűlési képviselőnek. Igen, Morvai Ferencre gondolok, aki megszállott Petőfi kutató volt, és az oroszországi Bajkál-tó közelében fekvő Barguzin település temetőjében megtalálni vélte Petőfi Sándor, az 1848-as forradalom és szabadságharc lánglelkű költőjének földi maradványait. Kutatásai szerint Petőfi nem halt hősi halált Segesvárnál, hanem fogságba esett. Oroszországba élt, és ott is halt meg. Jelentős költséggel hazahozták földi maradványait, és megállapították, hogy a csontváz egykoron egy nőhöz tartozott, és semmiképen nem Petőfié. Bármennyire is akarta bizonyítani, megdőlt az elmélet.

Nem kell feltétlen párhuzamot vonni a két eset között, de félő, hogy az idős Kásler nagy akaratában egy Árpádházi Hunyadit legózik össze a csontokból. Ez itthon most nem annyira fontos, Brüsszelt meg nem érdekli (pénzt nem ad érte), de a Holdról nagyon jól látszik.

Autsider