Fogy az idő a DVSC számára az élvonalban, már csak három mérkőzés maradt hátra a szezonból. Ennyi ideje van még a Lokinak, hogy kiharcolja a bennmaradást – ez pedig szombaton sem ígérkezett könnyű feladatnak.
Hazai pályán az ötödik helyezett MTK ellen lépett pályára Nestor El Maestro csapata, annak tudatában, hogy az előző fordulóban Nyíregyházán, egy minimum véleményes büntetővel elszenvedett vereséggel ismét a kiesést jelentő vonal alá kerültek a piros-fehérek. A képlet tehát egyszerű volt: kikapni semmiképp sem szabad, a pontszerzés – leginkább pedig egy győzelem – segíthetett volna begyógyítani a múlt pénteken és a szezon során szerzett sebeket.
Mint egy harcmezőn
A kezdés előtt az időjárásra nem lehetett panasz: a hirtelen berobbanó nyárias idő sok nézőt kicsalt a Nagyerdőre, így több mint hatezren voltak kíváncsiak a találkozóra – legalábbis a kivetítőn látható 6534 fő erről árulkodott. A stadion környékén ezúttal honvédelmi tematikus napot tartottak, páncélozott harcjárműveket és fegyvereket is kiállítottak a szervezők. Ez jól szimbolizálta a Loki bajnoki véghajráját is – Dzsudzsákék ugyanis valóban harcolnak az NB I-es tagságuk megőrzéséért.
Bárány nélkül kellett volna megoldani
A stadion felé tartva már ismert volt a kezdőcsapat, amelyből a legszembetűnőbb hiányzó a gólfelelős Bárány volt. Ez persze nem meglepő, hiszen a csatár már jó ideje talpsérüléssel bajlódik. Így a gólszerzés feladata többek között Mauridesre és Dominguesre hárult – igaz, az elmúlt meccseken ez nekik sem ment túl jól. Dzsudzsák visszatért a kezdőbe, és Szűcs is ott találta magát az első perctől. A játékvezető személye sem váltott ki sok lelkesedést a szurkolókból – főleg az előző forduló után –, de ezúttal Bognár helyett Rúsz Márton fújta a sípot.
Hiába kezdett a Loki egy második perces Dzsudzsák-lövéssel, az első félidő összességében nem volt túl meggyőző hazai szempontból. Anyák napjához közeledve a szurkolók egy „Isten éltessen minden debreceni édesanyát!” feliratú molinóval és a „Drága mama” kezdetű rigmussal tették meghittebbé a meccshangulatot. A maroknyi vendégdrukker időnként kapott néhány „kedvesebb” rigmust is. Az első húsz perc ettől függetlenül felejthetőre sikerült – köszönhetően az MTK szervezett és masszív játékának is. A félidő végére azért fokozódott a Loki nyomása: a 40. percben Dzsudzsák szabadrúgása a keresztlécről a gólvonalra pattant, majd Maurides rontott egy lövést, végül Domingues fejese is célt tévesztett. A gól tehát elmaradt, hiányzott a hideg fej a befejezéseknél.
Gonda gond nélkül védett
A szünetben a kihagyott helyzeteken keseregtünk a szurkolótársaimmal, és bíztunk benne, hogy ezek nem bosszulják meg magukat. Aztán, ahogy az lenni szokott, majdnem ráfázott a hétszeres bajnok: a 60. percben egy szöglet utáni szituációban Kádár fejelte rá a labdát a háttal álló Castegren kezére, a játékvezető pedig rögtön tizenegyest ítélt. Ez is igencsak véleményes döntés volt, hiszen a játékos nem is láthatta a labdát. Bognár büntetőjét viszont Gonda magabiztosan hárította, így meccsben maradt a DVSC.
Pontatlan végjáték
A kihagyott tizenegyes után újra fellelkesedett a közönség, a csapat pedig próbálta megszerezni a vezetést. A 77. percben Domingues lövését nagy bravúrral védte Demjén, aki a hajrában egy kis színészkedéssel is próbálkozott: egy ütközés után sárgát reklamált Kocsis Dominiknak, és a játékvezető meg is adta. Bárány hiányában azonban nem jött a gól – Youga nagy bedobásai és a beadások sem jelentettek veszélyt ezen a délutánon. Így maradt a 0–0-s döntetlen.
A Vasutas ezzel ugyan a vonal fölé került, és megszerezte 30. pontját, de ez még kevés lehet a bennmaradáshoz. Nagy dicséret illeti ugyanakkor a japán válogatott kapust, Suicsi Gondát, aki hibátlanul teljesített – és ez az egy pont most mindent érhet a Loki első osztályú álmainak életben tartásához.
Most tehát marad a matek és a reménykedés, hogy az ellenfelek – Kecskemét, Diósgyőr és Paks – ellen pontokat hullajtanak. A hajdúságiak pedig bízhatnak benne, hogy a Felcsút, Paks és Fehérvár elleni utolsó három fordulóban minél több pontot szereznek.
– Faragó László –
