A tavaszi szezon eddig finoman szólva sem alakult jól a Loki számára, hiszen eddig csak négy pontot szereztek Szrdjan Blagojevics fiai a bajnokságban a Diósgyőr és az Újpest ellenében. Ráadásul a meccset megelőzően továbbra is vártuk az első hazai győzelmünket a 2024-es évben. A sorsolás szeszélye folytán viszont szombaton az a Puskás Akadémia érkezett a Nagyerdőre, amely számunkra nem igazán volt jó ómen az utóbbi időkben, az előző szezonban ugyanis kifejezetten nagy ellenszél mellett, a ráadásban veszítettünk Hornyák Zsolt csapata ellen. Ezek után kíváncsian vártuk, hogy most mi fog kisülni ebből.
Az időjárás kifejezetten komor arcát mutatta ezen a késő délutánon, ahogy mondani szokták, csüngött az eső lába. A mérkőzést megelőzően – mint a hűséges szurkoló egyike – részt vettem a Nagyerdei Víztoronyban egy kötetlen beszélgetésen a napokban távozott klubikonunkkal, Varga Józseffel, akinek a harcos mentalitása igencsak fog hiányozni a gyepről a továbbiakban.
A mérkőzés játékvezetője Káprály Mihály volt, akinek kezdősípjele előtt a klub vezetősége köszöntötte az 50. NB I-es meccsét játszó Szuhodovszki Somát, és természetesen a fentebb említett Varga Józsefet is elbúcsúztatták, aki miután stílusosan letette a lantot Debrecenben, elfoglalta helyét B-középben, ahol a tábor hangosan skandálta többször is a nevét.
Elátkozott Bárány és Józsika búcsúja a lelátón
A kezdőcsapatunkat böngészve gyorsan kiderült, hogy meglepetésemre Thor, Bódi és Pellumbi sem volt a meccskeretben. Aztán kiderült, hogy utóbbi kettő kisebb sérülés miatt maradt ki, míg az izlandi több hétre kidőlt, így támadásban kissé foghíjas kerettel vágtunk neki a Felcsút elleni ütközetnek. A védelem tengelyébe viszont újra bekerült Dreskovic, és a fehérvári meccsen kifejezetten jól beszálló Szuhodovszki mellett Ojediran is kezdett a középpályán.
Az álomkezdés már a 30. másodpercben össze is jöhetett volna, de Dzsudzsák passza után Bárány közeli lövését védte Pécsi kapus. Látva ezt megállapítható, hogy már kisebbfajta átok ül Dodón, aki lassan tíz meccse nem tud betalálni az ellenfelek kapujába. Erre érkezett a túloldalon egy válasz Golla lövésével, amit Megyeri magabiztosan hárított. A mérkőzésen egyébként nagy taktikai csata dúlt, ami nagyon sok szabálytalanságot hozott. A spori ezen a napon nem támogatta a keményebb játékot, mindent lefújt, így kifejezetten idegesítő volt, hogy egy-egy labdaszerzés után legtöbbször a vendégek kapták a labdát. Ezzel szemben a sárga lapokkal is igencsak szűkmarkúan bánt a sípmester.
A harmincharmadik percben aztán stílusosan Varga Józsit búcsúztatták egy élőképpel az ultrák, amelynek során 33-as számú mezeket emeltek a levegőbe, és a játékos elért eredményeit hirdető zászlókat lengettek. Némileg belerondított a megemlékezésbe, hogy eközben Baranyait leütközték a büntetőterületen belül, ami után Káprály a videózás ellenére sem adott büntetőt. Ehelyett a reklamáló játékosunk kapott sárgát, míg a spori a lelátó népétől hideget-meleget. A következő helyzet már a hajrában esett, amikor egy lekészített passz után Batik szinte szétlőtte a kapufát. Ez is jól mutatja, hogy a játék mindkét oldalon bőven hagyott kívánnivalót maga után. Gólnélküli első játékrész után a szünetben próbáltuk megfejteni többen is, hogy mit láttunk az első félidőben. Arra jutottunk, hogy ez egy nagyon egygólos meccsnek néz ez ki, így aki betalál, az megnyeri a mérkőzést. Reménykedtünk, hogy ezek most ezúttal mi leszünk.
Szécsi okos bólintása
A folytatásban ment minden úgy, ahogy az első félidőben, annyi különbséggel, hogy a felcsútiak több munkát adtak Megyerinek, szerencsénk, hogy egy klasszis kapus áll a ketrecünkben. A hatvanadik percben Szuhodovszkit váltotta Loncar, a fiatal játékos lecserélése után érthető módon csalódottságát a kispadon vezette le. Idő és türelem kell még neki, hogy adoptálódjon ehhez az új rendszerhez. Remélhetőleg hamarosan gólokkal fogja ezt bizonyítani.
Ezt követően a 68. percben beállt Szécsi, Romancsuk és Kocsis is, ami döntő jelentőséggel bírt, hiszen a 76.percben egy Dzsudzsák-beívelés után Pécsi határozatlanságát és a csereként beállt Colley rossz tisztázását köszönte szépen Szécsi, és fejjel nagyon okosan stukkolt a kapuba. 1-0. Tipikus flipperes gól volt. A sors fintora egyébként, hogy a legutóbbi egymás elleni mérkőzésükön Colley-nak fontos szerepe volt a győztes góljukban, de ezúttal betlizett, így most valamit visszaadott a sors számunkra. A gólt követő örömmámorban a hazai keménymag aztán igen stílusosan a „Legendát nem lehet venni rigmussal” üzent a maroknyi vendégszurkolónak, utalva a csapatuk nevére. A hátralévő időben Bárány megsérült meg, őt Tuboly váltotta. A győriek kölcsönjátékosa pedig kifejezetten érett játékkal hívta fel magára a figyelmet, hiszen értékes másodperceket nyertünk legtöbbször egy-egy jó passza vagy általa kiharcolt szabálytalanság után. Négy perc ráadás után sem változott az eredmény, így 2018 után ismét sikerült nyerni az éppen a mérkőzés napján születésnapos Mészáros Lőrinc tulajdonolta csapat ellen, ami igen nagy elégtétel lehet számunkra a tavalyi botrányosan elfújt mérkőzés után.
Fontos kupameccs jön
A győzelem, mint mondottam, az első hazai sikerünk volt idén, aminek értékét növeli, hogy ilyen kifejezetten baljós előjelek ellenére a csapat jobbára küzdeni tudásának is köszönhetően tudta begyűjteni három pontot, amivel az 5. helyre léptünk előre. Tehát még lőtávolban lehet a dobogó, főleg, hogy Diósgyőrben nagyon megégett a harmadik Székesfehérvár. Ez a győzelem nagy lökést adhat a szerdai Ferencváros elleni kupamérkőzésünk és a Mezőkövesd elleni soron következő hazai ütközet előtt.
– Faragó László
