DVSC-FTC 0-2

Pazar hangulat, nagy érdeklődés, elrontott Dzsudzsák-jubileum – így láttuk a DVSC-FTC (0-2) rangadót

Sport

Régen látott érdeklődés övezte a DVSC soron következő hazai mérkőzését, ami egyrészt szólt a csapat jó formájának, másrészt az ellenfél az egyik legjobban utált rivális, a Ferencváros volt, amely ugyan utcahosszal vezeti a bajnokságot, de a zöldek tavasszal eddig gyengébb formájukat mutatták.

Ezért mindenki arra számított, hogy akár el is kaphatjuk a fővárosiakat, vagy legalább egy pontot szerezhetünk, követve az előző fordulókból a Kecskemét és a Kisvárda példáját. Bőven volt (lett volna) miért törlesztenünk a Fradinak, hogy mást ne mondjunk, a közelmúltbeli, nagy vihart kavaró Baráth-transzfer miatt is. Nem árulok zsákbamacskát: ez sajnos nem sikerült, ami együttesen volt köszönhető egy jó napot kifogó ellenfélnek és egy kicsit szürkébben játszó Lokinak. Lássuk, mi történt a 21. forduló rangadóján.

Nehézkes volt a bejutás

Mostanában a hazai meccseinken ugyan emelkedtek már valamelyest a nézőszámok, ami dicséretes is, de a megtelt táblát egyszer sem lehetett kitenni a Nagyerdei Stadionra. Ezúttal ehhez már közelebb voltunk, hiszen nem emlékszem olyanra, hogy mostanában ilyen sokan lettünk volna Loki-meccsen. Meg is lepődtem, amikor a hangosbemondó 13004 nézőt jelentett be.

DVSC-FTC 0-2 szurkolás orbán

Ez a tumultus pedig azzal járt, hogy a stadion alatti vendéglátóegységek zsúfolásig megteltek, és nagyon jó hangulatban nosztalgiázhattunk erről a párharcról, mielőtt beléptünk a szektorunkba. Apropó beléptetés: itt is szokatlan helyzet alakult ki, szinte már küzdeni kellett a mihamarabbi belépésért, köszönhetően annak is, hogy a mobiltelefonokon tárolt jegyeken szereplő QR kódok nem igazán voltak együttműködőek, nekem is körülbelül ötödik próbálkozásra sikerült csak belépni a forgókapun. Ekkor viszont már esélyünk sem volt, hogy a B szektor hangulatosabb részére kerüljünk, hiszen az már zsúfolásig megtelt, így az utunk már csak felfelé vezethetett a lelátóra, amiért cserébe a szokásos pazar kilátást kaptuk.

A hangulatra nem lehetett panasz

Ha panaszkodtunk a beléptetésre, akkor a hangulatra és a rangadóhoz méltó körítésre egy rossz szavunk sem lehetett. Kezdve azzal, hogy a meccs előtt mintegy ötszáz szurkoló lelátói látványelemekkel felszerelkezve és rigmusokkal vonult a Kálvin tértől a stadionig, majd folytatták ezt a tevékenységüket a stadionon belül is. A csapatok bevonulása előtt a két szurkolótábor szokás szerint megtalálta egymást, így megvolt az ilyenkor szokásos ragadók sava-borsa, a szurkolás és egymás zrikálása. Felcsendültek régebbi dalok is, köztük a “kis Mariska” kezdetű is. A kezdősípszó előtt még ünnepélyesen köszöntötték a Lokomotív csapatkapitányát, Dzsudzsák Balázst, aki századik élvonalbeli meccsét játszotta vasárnap, majd a napokban elhunyt volt válogatott labdarúgóról, Lendvai Miklósról is megemlékeztek egy perces néma gyászszünettel a jelenlévők.

Andó-Szabó spori sípjele után a hazai szimpatizánsok egy kis színes füstöléssel és számos zászlóval indítottak, ez igencsak meghozta az ember kedvét szurkoláshoz. Más kérdés, hogy az MLSZ helyszíni ellenőrének ez nem biztos, hogy tetszett, így borítékolható lesz egy kis bünti a látványelemekért.

Taktikus első játékrész, Fradi-góllal

Lehet, hogy közhely, de az első félidőben nagy taktikai csata folyt, ami nem hozott túl látványos játékot, viszont küzdelmet annál inkább. Ez hozta is magával a büntetőcédulákat, Andó-Szabó az első húsz percet követően két lapot is kiosztott, így Sigér és Babunszki is besárgult. Utóbbi esetnél Samy Mmaee-t le is kellett cserélni. Megyerinek több bravúrt is be kellett mutatnia az első félidőben, a Fradi részéről pedig a lecserélt marokkói védő testvére, a köpködős Ryan volt elemében. A Loki erejéből egy kósza Babunszki fejesre futotta, valamint sok veszélyt nem jelentő szögletrúgásokra. Nem úgy a 37. percben, amikor a Ferencváros ellentámadást vezetett, és Frederiksen beadását Ryan Mmaee Megyeri kapujának bal alsó sarkába pörgette: 0-1. Némileg váratlanul szerzett vezetést a Fradi, hiszen ezt megelőzően többet volt a labda DVSC-nél. De elég volt egyetlen védelmi megingás, amit könyörtelenül kihasználtak, és előnnyel vonultak az öltözőbe Csercseszov tanítványai. Hozzátartozik az első felvonáshoz, hogy Sigér könnyedén a kiállítás sorsára juthatott volna, de Andó-Szabó sporttárs nagyvonalúan elnézte neki, hogy Dzsudzsákot mezénél fogva húzta vissza, és meglepő módon a jogosan reklamáló csapatkapitányunkat fegyelmezte. 

A szünetben ezúttal kimaradt a szokásos latolgatás és eszmecsere a büfék környékén, helyette az elfogyasztott sörök “folyományaként” ádáz küzdelmet vívtunk a mellékhelyiségbe jutásért. Jó húsz perc volt hozzávetőleg, mire végeztünk a máskor pár perces művelettel. Ilyet legutóbb a Puskás Arénában tapasztaltam az év végén a magyar-görögön, pedig ott több ilyen alkalmatosság is van, mint a Nagyerdőn. Bár az is igaz, hogy háromszor akkora létesítményről beszélünk. 

Mmaee mindent eldöntött

A második félidőben aztán a Blagojevic-éra védjegyévé vált feltámadás elmaradt. A zöld-fehérek folytatták addigi játékukat, míg a Loki erejéből egy 23 méterről leadott Dzsudzsák-lövésre és meddő mezőnyfölényre futotta. A debreceni kispad igyekezett cserékkel felrázni a csapatot, így Aydin, Loncar és Mance is beállt Szécsi, Varga és Sós helyett, de ezek a változtatások nem ültek ezen a napon. A 70. percben Adama Traore kapufáról lepattanó lövésénél ráadásul még mázlink is volt, de tíz perc múlva már Megyeri sem tudott mit kezdeni Mmaee remekbe szabott tekerésével. 0-2. Gyakorlatilag el is dőlt a három pont sorsa.

A második gól előtt még a hazai keménymag látványos görögtüzezéssel igyekezett fokozni a hangulatot, majd ahogy telt az idő, egyre türelmetlenebb lett a lelátó népe, és többször is hangoztatták a vendégek politikai hovatartozásának vélt vagy valós színezetét. Ezt követően még Andó-Szabó szeretett volna egy kicsit szerepelni, így Mance labdavesztés utáni „utánrúgó” mozdulatát egyből pirossal jutalmazta. Ez talán túlzó ítéletnek tűnt, de akkor már nem osztott, nem szorzott. A végén a ráadásban volt még egy ígéretes szabadrúgásunk, ami mellé szállt, így ezúttal rúgott gól nélkül hoztunk le egy kilencven percet.

Fájó ezt leírni, de könnyed győzelmet arattak a pestiek. Tragédia azonban nem történt, hiszen maradtunk a negyedik helyen, a riválisok botlásainak is köszönhetően. Ezek után viszont még inkább fókuszba kerül a csütörtöki Magyar Kupa-negyeddöntő a Puskás Akadémia ellen. Úgy vélem, továbbjutás esetén valószínűleg senki sem foglalkozna már a vasárnapi összecsapással. A bajnokságban pedig következőnek az életéért küzdő Újpest otthonában vizitálnak majd Szécsiék vasárnap. Az biztos, hogy a következő meccsen többet kell majd nyújtani az üdvösséghez.

– Faragó László –