Bár a DVSC ősi riválisaként emlegetni talán túlzás a Ferencvárost, de az tény, hogy egy valamirevaló cívisvárosi drukker zsigerből utálja a zöld-fehéreket. Persze kivételek mindig akadnak, emlékezhetünk például erre a debreceni fradistával készült interjúnkra.
Na de honnan is gyökerezhet ez a zsigeri gyűlölet? Minden bizonnyal a ’90-es években csúcsosodtak ki negatív érzelmeink, amikor egy akkor még vidéki kiscsapat szurkolóiként komoly ellenérzéseink voltak a 16 csapatos NB I akár felét is kitevő fővárosi klubok ellen. Egyszerűen igazságtalannak éreztük ezt az aránytalanságot, amin persze az az arrogancia sem segített, amivel egy Lipcsei Peti által fémjelzett Ferencváros igyekezett aprítani a néha szárnyaló, máskor bukdácsoló, de a Fradi ellen azért rendre megtáltosodó DVSC-t.
Néhány szezon után meg is született a nóta: “Azt beszéli az egész város, Debrecenbe sz**ni jár a Ferencváros”.
Persze becsúsztak azért fájó vereségek, különösen utálatos élmény volt 2001-ben egy 0-2 az Oláhgabin, ami a már (szerencsére később megtudtuk, csak matematikailag – kösz, BKV Előre!) kiesett, ámde kupagyőztes DVSC pályáján a Fradi bajnoki címét jelentette. Ünnepeltek is serényen a zöld-fehérek.
Na, és hogy melyek az eddigi legemlékezetesebb Loki-Fradi összecsapások? A listára mindenképp felfér az 1995-ös hazai 2-1, ahol Ilea és (naná, hogy egy Dombi Tibi által “kiharcolt” tizenegyesből) Sándor Tamás góljaira csak Nyilas Elek tudott válaszolni, szintén tizenegyesből. Majd négy nap múlva a Fradi megverte idegenben az Anderlechtet, hogy aztán hazai pályán egy döntetlent kicsikarva a Bajnokok Ligája főtáblájára jusson.
Jöjjön egy 1996-os bravúros iksz. Ugyan győzni ekkor nem sikerült, de a néhai kapusunk, Horváth Dezső (aki korábban a Fradiban is megfordult) kiállítása után 10 emberrel is emberfelettit nyújtó Loki parádés játékkal ért el 2-2-es döntetlen a címvédő ellen:
Nem maradhat ki az 1999-es, mindmáig legemlékezetesebb, 6-1-es DVSC-győzelem sem, az előzőekkel együtt még a Garamvölgyi Lajos-érából. Akkor még nem sejtettük, hogy ezt a verést bizony jó húsz év múlva visszakapjuk. De a 2019-es betlit felejtsük is el gyorsan, és nézzük helyette Radu Sabo tripláját, Ilea dupljáját és Bodnár Laci találatát:
Két emlékezetes összecsapás a 2003-2004-es szezonból, ekkor már a Szentes Lázár által dirigált DVSC élesben ment a bajnoki címért, de a trófea csak a következő szezonban került a Nagyerdőre. Ősszel a Loki 5-0-ra mosta le a Ferencvárost, az első gól után pedig örökre a retinánkba égett Dombi Tibi nyelvöltős gólöröme:
A szezon vége felé a Lokinak esélye volt a bajnoki címre, és ez a 3-2-es győzelem akkor lépéselőnyt jelentett a csapat számára. A Fraditól nem esett hasra mindenki, érdemes ízlelgetni Sándor Tamás meccs utáni nyilatkozatát: “Ez csak egy mérkőzés volt a sok közül…”
Akad egy szép győzelem a Kondás-érából is, az előző szezont veretlenül abszolváló DVSC Bódi Ádám találatával szerzett vezetést. Erre még Böde révén válaszolt a Fradi, majd a második játékrészben hengerelt a Loki, és Volas két góljával (az egyiket 11-esből szerezte), valamint Szakály Péter pimasz találatával 4-1-re módosult az állás. Amihez kellettek Verpecz István bravúros védései is:
A 2010-es évek közepétől a Loki többnyire az NB I középmezőnyében vitézkedett, de egy-két fellángolás azért így is akadt még. 2017-ben például Takács Tamás talán élete meccsét játszva döntötte el két góljával a találkozót a Debrecen javára:
A meccs vége felé – mint oly sokszor e két csapat találkozóján – nem maradt el a kakaskodás sem.
A 2021/2022-es kiírásban kisebbfajta csodának számított, de megtörtént: Bévárdi és Tischler találataival ismét a Loki bizonyult jobbnak:
Az utóbbi évek legemlékezetesebb Debrecen-Ferencváros találkozója természetesen a 2019-es 2-1, amikor vendégvezetést követően fordított a Loki, előbb Tőzsér 11-esével egalizált a Herczeg-legénység, majd érkezett Zsóri Dániel felejthetetlen ollózós gólja:
Hogy a mai összecsapáson mi várható, azt Srdjan Blagojevic vezetőedző már vázolta: az eredményt nem, de a küzdést tudja garantálni. Csodát csak titokban várunk, de az utóbbi hetek tendenciáit figyelembe véve talán nem teljesen irreális az a megállapítás, hogy ez a Fradi most elcsíphető.
– Sz. Sz. –
