Miután véget ért Katarban az argentinok sikerével zárult világbajnokság, vigyázó szemünket ismét a Nagyerdőre, illetve Pallagra vethetjük. Elkezdte már a Loki is a felkészülését a tavaszi szezonra, a csapat pedig várakozásainkat felülmúlva, féltávnál a hetedik helyen áll a bajnokságban. A szezon elején tapasztalt bábeli zűrzavar véget ért, Srdjan Blagojevic érezhetően rendbe tette az öltözőt és a csapat játékát is.
A jelenlegi bő harmincfős keret túlságosan bő egy maximum kétfrontos küzdelemsorozat megvívásához, így rá is fér némi ritkítás. A brazil Charlestontól már érzékeny búcsút is vettek az illetékesek, de mivel bőven vannak még mozdítható emberek, arra vállalkoztam,
hogy összeállítok egy szubjektív listát azokról a játékosokról, akiknek őszi közreműködése alapján már most télen ajtót mutatnék.
Friss! Baráth Péter az olasz első ligába igazolhat:
Olasz lap: Baráth Péter a Torino csapatához igazolhat, közel a megegyezés
Balbarau, Gróf
Kezdjük a kapusposzttal, ahol a DVSC igencsak jól el van engedve, és már-már mondhatni luxus három azonos képességű játékost foglalkoztatni. Megyeri, Hrabina és Gróf is egyaránt jó képességű kapusnak számít a hazai mezőnyben, habár utóbbiban a bravúrok mellett bőven benne vannak a bakik is, így már egyáltalán nem tartozik az érinthetetlenek közé, azzal együtt, hogy jó pár védése is hozzájárult az NB I-be való visszajutásunkhoz. Hasonló a helyzet a román utánpótlás válogatott Raul Balbarauval is, akit elméletileg az első csapathoz igazoltak, de csak epizódszerep jut neki – vagy még az sem, így nem lenne meglepetés, ha a két utóbb említett úriembertől búcsút intene a vezetőség.
Sana Gomes
Ez a lista némileg kakukktojás, hiszen csak egy ember szerepel rajta, miután a sérülékeny brazil csodavédőnek már búcsút intett a csapat. Maradt Sana Gomes, az örmény Noah-tól érkező a bissau-guineai válogatott balhátvéd. Tőle is nyugodt szívvel megválnék, hiszen hiába tudja hihetetlen módon szinte szöglettel felérő módon bedobni a labdát, de alapvető hiányosságai vannak labdakezelésben. Ez némi lámpaláz kíséretében már Kisvárdán, a nyitányon megmutatkozott egy buta, tizenegyest érő szabálytalanság formájában. Szívem szerint visszaküldeném a szenvedő és tökutolsó Noah-ba, hiszen míg ott vezéregyéniség tudott lenni, ez itt nem sikerült neki.
Major, Neofitidisz
Nagy reményekkel bizakodva igazoltuk le az egykoron a Lokinál nevelkedő Major Sámuelt, aki több poszton is bevethető, és fiatal kora ellenére megjárta az osztrák Bundesligát az Admira Wackernél. Megfordult a híres salzburgi Red Bull akadémiáján is, de az itt szerzett képességeit eddig – mindennemű gonoszkodás nélkül írom le – csak jószerivel a DEAC-pálya környékén tudta kamatoztatni. A második csapatban rendre korrekt teljesítményekre volt képes, de ezek csak harmadosztályú összecsapások voltak. A kupában pedig éppen az egyetemi csapat ellen lőtte meg első gólját piros-fehérben. Az élvonalban viszont ritka pocsék beugrást mutatott be a Kisvárda ellen, hiszen egy rossz labdakezelése után gólt kaptunk. Kérdés, hogy jár-e neki több esély. Esetében talán egy kölcsönadás még elképzelhető lenne, hogy formába lendüljön.
Görög kollégájának pedig hiába van már egy gólja az NB I-ben, véleményem szerint Georgiosz Neofitidisz nagyon közveszélyesen játszik a középpályán, amit jól bizonyít kilenc találkozón benyelt 5 sárga lapja. Figyelmeztetéseit elsősorban annak köszönheti, hogy rendre lemarad az emberéről, így már sok esetben csak szabálytalanul tudja némileg kompenzálni hibáját a hajdanán az Olimpiakoszban nevelkedő játékos. Nem szépítem: egy két lábon járó piros lap-veszély nem hiányzik nekünk tavaszra.
Horváth, Loukili
Már szinte megmentőként vártuk Horváth Krisztofert, aki az olasz élvonalbeli Torinóból jött kölcsönbe, és korábban a másodosztályú Szegedben pazar formában játszott egy szabadabb szerepkörben. Horváth a szezon közben távozó vezetőedző, Joao Janeiro kifejezett kérésére jött, de a gyepen nem igazolta a várakozásokat. Mutatós cseleket ugyan láthattunk tőle, de sokszor belehalt a szépségbe. Mondhatni nem egy ígéretes támadásunk lett halálra ítélve, egy-egy túlgondolt mozdulata miatt. Ezután nem volt meglepő a cseréje például Mezőkövesden, amelyet sértődötten vett tudomásul, és nagyon unszimpatikus módon nem is fogadta el a portugál tréner jobbját. A luzitán mester távozásával pedig miután a Lokomotív más szisztémában játszik, nem is nagyon van helye a csapatban, így jelen állás szerint egy árva kupagóllal búcsúzhat Debrecentől.
Karim Loukiliről, a marokkói-holland szélsőről ideigazolása előtt sem tudtunk sokat, és képességeit azót sem sikerült bemutatnia. Habár a második csapat őszi meneteléséhez és harmadik helyéhez jó pár góllal hozzájárult, de valljuk be, ez nem egy igazi fokmérő, így szerintem a legtöbb szurkoló jobban üdvözölne egy saját nevelésű játékost a támadóharmadban helyette. A döntés a szakmai stábé.
Dieye, Olawale
Matar Dieyének, a hórihorgas szenegáli csatárnak mindeddig húsz bajnoki perc jutott a DVSC-ben a Videoton elleni hazai siker alkalmával. Bemutatkozása kifejezetten ígéretesnek tűnt, és kezdtünk is joggal reménykedni abban, hogy a következő meccsen megszerezheti első gólját a DVSC-ben, de ez az alkalom nem történt meg a mai napig sem, amit vélhetően egy sérülés számlájára lehetett írni. Nagy kérdés, meddig él a bizalom az Ukrajnában és Horvátországban is megforduló támadó irányában. Az átigazolásokra szakosodott német oldal, a Transfermarkt szerint pénzt is fizettünk érte, így igen nagy öngól lenne, ha máris kenyértörésre kerülne sor a felek között.
Peter Olawalét, a nigériai utánpótlás válogatott támadót az izraeli másodosztályú Hapoel Raanatól szerezte meg a cívisvárosi egylet. A játékosról azt írták anno, hogy az U17-sek világversenyén gólt is lőtt az ausztráloknak, de ezen kívül mindössze egy ügyesen megvágott videót láthattunk róla a világhálón, míg a gyepen fel nem fedte valódi képességeit. Nem sírnánk tele a zsebkendőnket, ha távozna.
Természetesen nem kenyerem az okoskodás, így a végső döntés a szakmai stábtól és vezetőségtől függ. Az viszont már üdvözítő, hogy mennyiség helyett inkább a minőségre próbálnak rágyúrni az illetékesek az átigazolási szezonban. A szerb vezetőedző mindenesetre abban reménykedik, hogy a törökországi edzőtábor előtt már meglesznek az erősítések. Mi pedig kíváncsian várjuk a hivatalos bejelentéseket.
– Faragó László –
