Joao Janeiro menesztése után a klublegenda, Dombi Tibor kapta meg a vezetőségtől ideiglenesen a marsallbotot, azzal a feladattal, hogy rázza fel a csapatot az apátiából, és mutassa meg nekik, hogy kell igazi Loki-szívvel játszani. A küldetés tökéletesen sikerült: küzdelmes mérkőzésen hazai győzelmet és három pontot könyvelhettek el a szurkolók.
Igazi meccshangulat volt a Nagyerdőn
Kissé késve értem a helyszínre, így időm rövidsége miatt most nem nagyon írnék a stadion környékén lévő hangulatról, de vélhetően már a mérkőzés előtt jó atmoszféra uralkodhatott. A meccsre kilátogató több mint 5000 néző nagy része erről egész biztos, hogy gondoskodott. Az azonban nagyon is feltűnt, hogy a kezdés előtt 10 perccel már hangoltak a szurkolók a hazai B-szektorban, ez pedig egészen a villamosmegállóig elhallatszott.
Voltak ezúttal vendégeink Miskolcról is, ugyanis a Diósgyőr szurkolói is tiszteletüket tették ezen a fontos összecsapáson, hogy besegítsenek a hangerőbe. Tudvalevő, hogy a debreceni és a fehárvári drukkerek mostanság nem igazán mazsolázik egy tányérból, így már csak emiatt is rangadó volt a javából a DVSC-Mol Fehérvár FC összecsapás. Már az elején elindult az üzengetés és zrikálás a maroknyi vendégtábor irányába, így kifejezetten jó hangulat uralkodott. Ez pedig egy valamirevaló futballmeccs egyik legfontosabb összetevője lenne, hiszen inkább nézünk egy ehhez hasonló parázs hangulatú összecsapást, mint mondjuk egy PAFC-Mezőkövesd találkozót hét közben, síri csendben.
Küzdelmes első félidő, a végén csattanóval
Karakó sípszava után megkönnyebbülhettünk, mert nem volt a pályán az utóbbi találkozók antihőse, a brazil Charleston, így a Deslandes-Romancsuk tengely igyekezett megakasztani a dunántúli rohamokat. Michael Boris csapata az ötödik percben bekezdett, ekkor Hrabinának kellett nagyot védenie egy beívelés utáni csúsztatásnál. Ezzel együtt inkább a küzdelem dominált, de ezúttal a DVSC egy sokkal egységesebb garnitúra benyomását keltette.
A 28. percben Horváth remek oldalpassza után Ferenczi centerezése megtalálta Dorian Babunszkit, aki elől nagy bravúrral mentett szögletre Stopira. Az első fél óra vége felé aztán Ferenczi gondolt egy merészet, és ráhozta a frászt a nézőkre egy pocsék felszabadítással, ami gólpassznak is beillett volna. Szerencsére Zivzivadze kapuson átemelt labdáját Romancsuk eltakarította az utolsó pillanatban. Ezen kívül jobbára a küzdelem dominált a gyepen, egy-egy keményebb ütközés is előfordult.
Majd a legdurvább jelenet a 37. percben érkezett: Horváth találkozott Funsho könyökével, és mozdulatlanul elterült a földön. Elsőre súlyosabbnak látszott az eset, és bár végül saját lábán hagyta el a pályát a Torino kölcsönjátékosa, így is le kellett cserélni. A hírek szerint agyrázkódással és orrtöréssel “úszta meg” az esetet, a frissen beugrott vezetőedzőnk, Dombi Tibor pedig már az első félidőben cserélni kényszerült. A görög Kyziridist küldte be, aki a szlovák élvonalbeli Zlate Moravce (Aranyosmarót) csapatától érkezett.
A negyvenedik percben Dárdai szabadrúgását tenyerelte ki nagy bravúrral Hrabina Alex, majd az ápolás miatt három perces hosszabbítás következett. Ekkor jöttek a frissen beállt hellén játékos percei: Kyziridis elviharzott a jobb szélen, a kicsit pontatlan beadását begyűjtötte Dzsudzsák Balázs, aki visszaívelte a labdát a kapu elé, és az őrizetlenül hagyott Babunszki védhetetlenül bólintott a hálóba. Lélektanilag a legjobb pillanatban szereztük meg a vezetést! Dorian ezzel a második gólját szerezte az OTP Bank Ligában és könnyen lehet, hogy búcsúajándékként tekinthetünk erre a találatra, hiszen a hírek szerint Bulgáriába igazolhat.
Gól nélkül sem voltunk izgalmak híján
A szünetben egy jól irányzott manővernek köszönhetően csak pár percet kellett várni a sörünkre, majd annak elfogyasztása után éppen a helyünkre tartottunk, amikor Szécsi fejese kis híján megtréfálta Kovácsot. A siker kulcsa az volt, hogy nem álltunk be védeni az egygólos előnyünket. A Loki bátor játéka nem ízlett a fehérváriaknak. Ahogy “Kicsi” elmondta a mérkőzés után értékelésében: ”nagyon sokat dolgoztunk, hogy jó irányba pattanjon a labda”.
Nem tagadom, néha Fortuna is velünk volt, de tudjuk jól, hogy szerencséje annak van, aki tesz is érte. Végre jó volt látni, hogy nem rohantak át rajtunk, sőt inkább a Lokomotív állt közelebb a második gól megszerzéséhez. Az 53.percben Dzsudzsák trükkös, életerős szabadrúgását nagy mázlival védte a Vidi cerberusa. A szombati meccsen debütáló szenegáli Matar Dieye és a remekül beszálló Kyziridis jeleskedett a labdatartásban, utóbbi néhány pimasz cselt is megengedett magának.
Amikor aztán a görög a honi válogatott Negót is leültette a földre, nagy ovációt váltott ki szurkolókból. Abszolút felszabadult játékot láthattunk, amibe belefért az is a vége felé, hogy Dzsudzsák egy úgynevezett Zidane-cselt is bemutatott. Boris mester nem igazán lehetett elégedett a látottakkal, ezt jelezte, hogy egy hármas cserét is kénytelen volt meglépni a 67.minutumban (Bumba,Kodro, Schön), de ezen az estén nem vehette el senki és semmi sem a Bombázó győztes debütálását a kispadon.
A mérkőzés lefújása után örömünnep kezdődött a pályán és a lelátón egyaránt. Szólt a „BOMBÁZÓ!” és az „EZ DEBRECEN!”rigmus is. Ezzel a három ponttal valóban méltó módon búcsúztak el a játékosok a közönségtől, mivel a magyar válogatott Nemzetek Ligája-kötelezettsége miatt kereken egy hónap múlva lesz újra bajnoki mérkőzés a Nagyerdei Stadionban. Addig viszont jövő hét szombaton még Pakson lehet tovább gyarapítani a pontjaink számát. Ugye, evés közben jön meg az étvágy.
– Faragó László –
