Ebben a cikkben arra vállalkoztam, hogy a DVSC labdarúgó-csapatának 2021-es évéből tíz pozitív és tíz negatív eseményt találok. Nem tagadom, hogy kiindulva a csapat jelenlegi helyezéséből, könnyebb volt összeállítani a negatív töltetű toplistámat, de azért ott van az a bizonyos fény is az alagút végén, hiszen ebben az évben is adott azért életjeleket magáról a debreceni futball, amely remélhetőleg hamarosan újra erőre fog kapni.
Top 10 pozitívum
1. Feljutás az NB1-be. Úgy gondolom, hogy magyarázatra nem szorul, hiszen Magyarország egyik legnagyobb városának igenis szüksége van egy élvonalbeli csapatra. Ráadásul a keleti végeken több klasszikus vidéki fellegvár (Nyíregyháza, Békéscsaba) is elsüllyedt az elmúlt években. Ami emellett nagy szó, és a lista elejére tette ezt, az az, hogy nem olyan könnyű az azonnali feljutás kiharcolása. Elég csak megemlíteni az állami pénzen felhizlalt Vasast, noha most feljutó helyen telelnek, de az előző szezonban is az utolsó lépcsőfokban vagy inkább az élvonal küszöbében botlottak el.
2. Dzsudzsák Balázs szerepe. Vitathatatlanul ebben a Lokiban is komoly tényezőnek számít az egykori válogatott futballista, aki csapatkapitányhoz méltóan teljesít. Ezt jól mutatja eddigi 6 gólja és 7 gólpassza az NB1-ben. Az NSO a meccsosztályzatok alapján összeállított őszi álomcsapatában is helyet kapott.
Dzsudzsák: akár a dobogó is elérhető, ha a Loki elkapja a fonalat
3. Hatékony támadójáték. Eddig az élvonalban kereken 30 góllal nehezítették meg az ellenfelek hálóját a lokisták, ami nagyon is dicséretes, hiszen az élmezőny közelében lévő csapatoknál (Mezőkövesd, Zalaegerszeg, Fehérvár) is hatékonyabbak a kapuk előtt a debreceni támadók. A DVSC a másodosztályban is egy híján kilencven gólt termelt.
4. Fiatalok bátor szerepeltetése. Az előző Huszti-Toldi edzői stáb javarészt az eredménykényszer okán a rutin mellett tette le a voksát, habár egy-két alkalommal fiatalabb saját nevelésű játékosnak is adott bizalmat, míg az új vezetőedző, Joan Carillo nem volt szívbajos és a kvázi ismeretlenségből mélyvízbe dobta Baranyai Nimródot például, aki nem vallott szégyent.
5. Értékeink megtartása. Ez összefügg az előző gondolatommal, hiszen Baranyai remek antréja rögtön profi szerződést ért. Emellett a klub törekszik az értéket képviselő játékosait megtartani, így Bévárdi, Baráth, Kusnyír is meghosszabbította a szerződését ebben a naptári évben.
6. A VAR segítsége. Amikor a videobíró intézményét bevezették hazánkban, sokan szkeptikusan fogadták, és a mai napig megosztó a megítélése, hiszen a jó és a rosszabbik végén is lehetünk meccs közbeni alkalmazása során. Nekünk is felemásak az érzéseink ezzel kapcsolatban, de a bajnokság elején (Honvéd, Újpest) és a Ferencváros hazai legyőzése alkalmával is jól jöttünk ki belőle.
7. Azt beszéli az egész város… Igen! Újfent sikerült megtréfálni az őszi bajnok FTC-t a Nagyerdőn: 2-0-ra megvertük a pályára csak jószerivel a mezüket kivivő zöldeket, de ez legyen az ő bajuk. Ez egyébként Peter Stöger állásába került, a Loki pedig a kiesést jelentő vonal fölé került.
8. A lehetetlen nem létezik. Bánhatta utólag az, aki a Honvéd elleni hazai mérkőzést kihagyta, hiszen egészen egyedülálló tettet vitt véghez a vasutas csapat azzal, hogy a kétgólos hátrányból felállt, és végül 5-3-ra megnyerte a fővárosiak elleni mérkőzést.
9. Micsoda fordulat! Nagyon fontos kiesési rangadót játszott hazai környezetben a Loki a 2021-es naptári évben számára sok bosszúságot okozó győri kiscsapat, a Gyirmót ellen. Csertői Aurél legényei nagyon szívósan játszottak az első félidőben és kétszer kapufát is lőttek, de a második negyvenöt percben két alkalommal is két percen belül dupláztak a lokisták, így megalapozva a kiütéses 5-0-ás sikert.
10. Farkasokkal hangoló. Annak ellenére, hogy a klub anyagi lehetőségei meglehetősen behatároltak voltak, mégis sikerült nyélbe ütni egy edzőmérkőzést az AS Roma együttesével. A Loki szerezte meg viszonylag hamar a vezetést Bárány révén, de végül az azóta már az Internazionalébe eligazoló Edin Dzeko vezérletével 5-2 –es római siker született.
Top 10 negatívum:
1. Szerény anyagi források. Amikor kiesett a Lokomotív az élvonalból, Szima Gábor tulajdonos távozott a csapattól. Mindenki azt hitte, hogy eljön a Kánaán, és tódulnak majd a helyi befektetők. Nem így lett. Ugyan némi elmozdulás történt a büdzsé kozmetikázására, de a NER-hez közelebb álló csapatokkal (FTC, Fehérvár, PAFC) lehetetlen jelen pillanatban felvenni a versenyt. Így ezúttal is van létjogosultsága Puskás Öcsi bácsi szállóigévé avanzsálódott mondatának: ”Kis pénz-kis foci, nagy pénz-nagy foci!”
2. Hiányos klubkommunikáció. Az előző vezetésnek is ez volt az Achilles sarka, ami eddig nem igazán változott pozitív irányban. Ennek hiánya az átigazolási időszakban szokott kicsúcsosodni, amikor is hamarabb lehet megtudni valamit más elektronikus felületetekről, így a fentebb említett Róma elleni edzőmérkőzést is legelőször az olaszok közölték le az interneten.
3. Átjáróház a védelmünk. Az előző szezonban sokat hibázó Kinyik és Szatmári párosától könnyen megváltunk, így azt hihettük, hogy majd jobbak jönnek a helyükre, de pótlásnak érkező Charleston, Nikolic és Deslandes közül eddig csak utóbbi nyújtott elfogadható teljesítményt. Ezen a poszton kellene a legnagyobb erősítés a télen, hiszen az eddig benyelt 29 gól nem néz ki jól.
4. A Huszti-Toldi páros kinevezése. Annak ellenére, hogy Carillo kinevezése után sokan megállapíthattuk, nem edzőkérdés volt az őszi gyengébb szereplés oka, mégis a negatív dolgok közé sorolom a korábbi válogatott játékos és segítője leigazolását. Ugyan velük jutott fel az élvonalba a Loki, de az általuk preferált játékstílus eléggé idegen volt ez idáig Debrecenben, hasonlóan a Vitelki Zoltán-féle” gegenpressing”-hez. Nem is lett jó vége, hiszen a szezon végén kiesett a csapat az NB I-ből.
5. Kórház a Nagyerdő szélén.Volt olyan időszak ősszel, amikor egy komplett kezdőcsapatnyi emberre nem számíthattak az edzők. Ez pedig igencsak felveti az erőnléti edző munkájának sikerességét. Ha ez a tendencia nem változik jövőre sem, akkor lehet, hogy nem ártana lépni valamit ez ügyben.
6. Tőzsér Dániel sajtótájékoztatós kirohanása. Amikor legutoljára sajtótájékoztatót hívott össze a sportigazgatónk, akkor mindenki az új stáb további tagjainak, vagy egy új szponzor bemutatását várta. Mindezek helyett panaszkodás és jószerivel szerecsenmosdatás zajlott az online is nyomon követhető eseményen, amivel nem növelte a népszerűségét a városban az egykori Ferencváros-játékos.
Tőzsér: van olyan játékos, aki havi 115 ezer forintért focizik a Lokiban
7. Brand-mánia. Azt nem tudni, hogy mi lesz az európai trendekhez igazodó címerváltoztatásból, de azt már tudni, hogy a szurkolók nagy többsége nem igazán üdvözölte a modern dizájnú szárnyaskerekes termékek megjelenését a Loki -shopban, ami egyébként belekerült a kézi- és fociakadémiai csapatok új címerébe is. A többség inkább a szponzorok felkutatását szorgalmazná, de a vezetőség szerint ehhez szükség van a könnyebb beazonosíthatóságra. Meglátjuk, kinek lesz igaza.
8. Váratlan idegenbeli betlik. Ez vonatkozhatna az élvonalra is, de most kivételesen a másodosztályra fókuszálunk, hiszen akadtak idegenben is olyan meccseink, amelyek a vállalható kategóriát erősen súrolták. Ilyen volt például a Gyirmót, Dorog és az Ajka elleni bukfenc is, de a Nyíregyháza elleni idegenbeli rangadó első félideje is kifejezetten pocsékra sikeredett. Azon a találkozón Gróf Dávid bravúrjai tartották meccsben a Lokit, hogy aztán Pintér a ráadásban kiharcolja az ikszet. A Békéscsaba elleni 4-4-ről meg inkább ne is beszéljünk…
9. Fájó hazai fiaskók. Az elsőosztályban idén számomra a sok csalódást keltő eredmény közül kettő nagyon szíven ütött. Ezek egyszerűen méltatlanok voltak a piros-fehér színekhez. Az egyik a Zalaegerszeg elleni hajrában elveszített mérkőzés, míg a másik a Puskás Akadémia elleni sima három-nullás bukta. Előbbin kint voltam, de ilyen rossz teljesítményt nem láttam a középpályán, mint azon a meccsen, míg a felcsútiak ellen a piros lap utána tálcán kínáltuk fel magunkat egy megalázó vereséghez. Félreértés ne essék: fájt a vereség is, de egyik alkalommal sem sikerült szépen meghalni.
10. Kevés az állandó bérletes. A fentebb említett két pont tulajdonképpen automatikusan generálja mindezt, hiszen ha nem jönnek az eredmények hosszú távon, akkor nagyon hamar foghíjasak lesznek a lelátók, és csak egy-egy nagyobb rangadóra telik meg a Nagyerdei Stadion. De ha a csapat úgy küzdene az összes hazai meccsen legalább, mint a Fradi-verésnél, vagy a Videoton ellen emberhátrányban, egészen biztos, hogy többen váltanának bérletet a jövőben.
Remélhetőleg az új esztendőben, könnyebb lesz majd pozitív eseményekkel megtölteni képzeletbeli listánkat, és végül sikerül kiharcolni a bentmaradást.
Loki-sikerekben gazdag boldog új évet kívánok mindenkinek!
– Faragó László –
