2020. november elseje óta zárt kapus meccseket rendeztek a Nagyerdei Stadionban, a 4 millió beoltott viszont véget vetett a fél éves böjtnek, így vasárnap újra nézők előtt játszhatott a DVSC hazai pályán. Novemberben, amikor utoljára látogatható volt a stadion, akkor a Győri ETO csapatát győzte le a Loki, 3-0-s arányban.
A kapuk csak azok számára nyíltak meg, akik rendelkeznek védettségi igazolvánnyal, viszont ez a kétezer néző ingyen tekinthette meg a szezon utolsó előtti hazai bajnokiját, amelyen a Csákvár együttese vendégeskedett a cívisvárosban. A fél háromkor kezdődő találkozóra, már egy órától beléphettek a kilátogatók. A szervezett szurkolói csoportok nem jelentek meg a stadionban (erről bővebben itt), így az igazi meccshangulatra még várnunk kell.
Körbejártuk a stadiont a találkozó előtt, és megkérdeztük a meccsre készülő szurkolókat, hogy milyen érzésekkel érkeztek, félnek-e a vírustól, hiányzott-e a helyszínen buzdítani a csapatot, mit várnak a találkozótól, és hogyan vélekednek az új edzőpáros eddigi munkájáról.
Mint rutinos meccsre járó, körbejárva a stadiont, láttam, hogy még a szokásos három-négyezer fős nézőmennyiséghez képest is jelentősen kevesebben lesznek (ez be is igazolódott, hiszen még a hivatalos oldal szerint is kétezren látták a DVSC utolsó előtti hazai bajnokiját). Ez nyilván köszönhető a járványhelyzetnek, a védettségi igazolványnak, az ultrák távolmaradásának, de talán leginkább a csapat gyengélkedésének az utóbbi időben. Viszont nekem nagyon jó érzés volt újra embereket látni a stadion körül, akik nem csak sétálni vagy futni választották a Nagyerdőt, hanem tetőtől talpig piros-fehérben vették célba a stadiont, újra látni a kukoricát és a szotyit árusítókat, és a Red And White-ba is elkezdett visszatérni az élet:
Elsőként egy édesapát és lányát kérdeztem meg:
Sajnáljuk, hogy ilyen szoros a bajnokság, magunknak köszönhetjük. Reméljük, az utolsó három mérkőzést megnyeri a csapat, és legalább a feljutást kiharcoljuk. A Huszti-Toldi edzőpárossal teljes mértékben elégedetlenek vagyunk, ez ügyben nem szeretnék részletesebb véleményt mondani. Egyetértünk a védettségi igazolvánnyal, örülünk, hogy végre járhatunk meccsre
– vélekedett a családi szurkolói különítmény.
Később egy idősebb szurkolóval találkoztam, akinek szintén nagyon hiányzott már, hogy újra a lelátón szurkolhasson a Lokinak. Könnyed győzelemre számított a Csákvár ellen, és jónak tartotta a védettségi igazolvánnyal való meccsre járást, nem fél a vírustól, hiszen már átesett az oltáson. Továbbá elégedetlen volt az új edzők eddigi teljesítményével.
Majd Zsolttal beszélgettem.
Nagyon vártam, hogy ismét itt lehessek egy mérkőzésen. A vírustól nem tartok, hiszen én már átestem rajta, nem volt kellemes. A mai meccsen győzelmet várok, a Csákvárt mindenképpen le kell tudnunk győzni. Az új edzőpárossal nem vagyok elégedett, olyan játékot próbál ráerőltetni a csapatra, amelyre a keret nem alkalmas.
A találkozó kezdése előtt pedig még Botondot és Eriket kérdeztem.
Vártuk, hogy ismét szurkolhassunk a csapatnak személyesen. Az új edzőkkel nem vagyunk elégedettek, hiszen sem a pályán nyújtott játék, sem az elért eredmények nem elegendőek, még itt a másodosztályban sem. Szükség lenne több új igazolásra, legfőképpen a védelemben.
Egyébként a DVSC hozta a kötelezőt, még, ha nem is könnyedén, de 4-2-re nyerte meg a 36. forduló nyitómérkőzését. Az első gólt meglepetésre a vendégek szerezték Madarász révén a hetedik percben, amelyet Dzsudzsák egalizált a 24.-ben, majd három perccel később Bódi révén, büntetőből a fordítás is összejött. A második játékrész elején Bárány növelte az előnyt, amelyre a 72. percben Ganbold válaszolt, a döntés pedig a legvégére maradt, Szécsi a 93. minutumban biztosította be a győzelmet.
– Arany Balázs –
