A kéttagú DJ-formáció sokszor elfeledett ikonikus rock és metál előadók slágereit dolgozza fel élő gitárral, énekkel fűszerezve, önmaguk és azok szórakoztatásra, akik egy jó kis pogóra is kaphatók.
Hogyan jött létre a Monster Pie formáció?
Kiss Ákos: Sokféle munkát kipróbáltam az életben, de a zene gyermekkorom óta fontos volt számomra. Volt olyan időszakom, amikor rocksztárnak készültem, és gitározgattam is különböző amatőr formációkban. A zene közelsége mindig megvolt az életemben, akármerre is vetett a sors. Gyurit is a zenei világból ismerem már közel húsz éve, még abból az időből, amikor még nem is volt a Vis Maior együttes énekese. Sok közös projektben dolgoztunk már együtt, de zenében még sosem. Pár évvel ezelőtt kitaláltuk, hogy kellene valami rock DJ-s dolgot csinálni, de mindig voltak más életesemények, amik miatt tologattuk ezt a dolgot. Idén, év elején viszont végre elkezdtünk komolyan beszélni róla, és időt szenteltünk rá, hogy összerakjuk a közös produkciónkat. Elkészítettük a bemutatkozó remixünket, és kitaláltuk a formációnk nevét. A monster, a rock és metál zene motívuma, a pie elnevezést pedig az Amerikai pite című filmből vettük át, mert ez a film az akkori generációnak egy nagyon meghatározó kulturális élménye volt. A logónkat az egyik tetoválásom ihlette, ami egy gitárt ábrázol, Gyuri pedig mellétett egy egyszemű lényecske figurát, ami kettéharap egy véres gitárt. Így született meg a Monster Pie alak.
Miért pont a rock stílus választottátok?
Kiss Ákos: Azt gondoltuk, hogy a mostani harmincas generációnak a 90-es évek végén, és a 2000-s évek fordulóján dívó pop, punk és new metal slágerek jelentik a fiatalkort, és valljuk be, már ők is retróznak. Mert vannak klasszikus DJ-k, akik időnként egy-egy AC/DC-t, vagy egy Tankcsapdát is beleraknak a műsorukba, és van egy-két rock DJ is, akik a rock-klasszikusok kevésbé feldolgozott, ámde jól táncolható és pogózható zenéit veszik elő. Mi is nagyon szeretjük ezt a zenei érát, és a mostani fesztiválozó fiatalok is nyitottak rá.
Januárban alakultatok, és már több fellépésen is túl vagytok. Milyen volt a hallgatói fogadtatás?
Kiss Ákos: Az alakulásnál már tudatosan készültünk arra is, hogy mikor fogunk fellépni. Debrecenben a Drive-on debütáltunk, egy ottani rock koncertnek voltunk az after partija. Ahhoz képest, hogy ez volt az első alkalmunk, nagyon jó buli kerekedett belőle. Felléptünk már Debrecenben a Stay-ben és a Víztoronyban, valamint az EFOTT-on is.
Orvos György: Egy rockkoncert után egy átlagos DJ is megteremti azt a hangulatot, ami még maradásra bírja a közönséget, de mi azzal is akartunk újítani, hogy akkor is bulizzanak és táncoljanak az emberek, amikor a kedvenceik elhagyták a színpadot. Azt látjuk, hogy amit mi nyújtunk egy bulin, a diszkós és pop gyöngyszemek átalakítását metálba, az nagyon tetszik az embereknek.
Sokunkban az a kép él a DJ-k világáról, hogy beállnak a pultba, keverik a zenét, és néha odamennek hozzájuk az emberek, hogy kérjék a kedvenc zenéiket. Ti hogyan tudtok másabbak lenni, miben más a Monster Pie?
Orvos György: Mi nemcsak magunknak zenélünk, hanem a bulijainkon partizó embereknek is. Szeretnénk, ha lenne a produkciónknak egy sajátossága, amitől felismerhető válunk, ami egyedivé tesz minket. Például az, amikor Ákos belegitározik, vagy adott esetben én énekelek bele egy-egy zeneszámba. Amikor ez a fajta produkció szerethetővé válik, ezután bizonyára kíváncsiak lesznek rá, hogy ugyanezt adjuk-e elő, vagy újítunk benne. Persze lesznek olyan zeneszámok, amelyek többször is szerepelni fognak a zenei palettánkon. Ezek olyan dalok, amelyek korszakokon átívelnek, ilyen például az AC/DC-től a Highway to Hell. Felismertem, amikor egyedül voltam a DJ-pultban, hogy melyek azok a rockzenék, amik tetszetősek lehetnének, de sokuknak nem ismertem a címét. Ebben Ákos nagyon sokat segített, mert rengeteg zeneszámot ismer.
Kiss Ákos: Sok mindenen gondolkodtunk, de most az a koncepció, hogy ez egy DJ-páros, ami időnként élő gitárral és énekkel színesíti a műsort. Rengeteg kutatómunka előzte meg azt, hogy mit adunk ki a kezünkből. Próbáltuk a popdalokhoz a lehető legjobb metálfeldolgozásokat megkeresni. Olyan mixtape-eket, készítettünk, amiben jól átgondolt a bpm, a hangulat, azért, hogy minden passzoljon. A DJ-munkában van egy improvizatív jelleg, mert ha odajönnek egy partin, hogy szeretnének egy számot kérni, akkor ezeket az igényeket igyekszünk többé-kevésbé kiszolgálni, de van egy lista, amin haladunk kell. Gyurival kiegészítjük egymást, és törekszünk arra, hogy aktuálisak legyünk, ezért előre gondolkodunk, hogy a bulijaink tematikusan legyenek felépítve. Ilyen aktualitás az, hogy a Stranger Things sorozatban feltűnt 80-as évekbeli dal zenéiből rockverziókat remixelünk, aminek egy egész blokkot szentelünk.
Mikor és hol láthatunk legközelebb titeket?
Orvos György: Júliusban, mind a négy napon, a Campuson leszünk. Augusztus végén pedig záróbulit tartunk a Stay-ben. Egyre több felkérésünk van, és azt látjuk, hogy igény van erre, amit mi csinálunk. És az sem kizárt, hogy feltűnünk valamelyik rockfesztiválon, vagy éppen egy motoros találkozón.
Aki nem áll közel ehhez a rockos, metálos vonalhoz, miért javasoljátok neki, hogy látogasson el egy partitokra?
Orvos György: A rockzenével kapcsolatban nagyon sokan tévesen hiszik azt, hogy ez egy rétegműfaj. Nem véletlenül létezik angolszász országokban az a fogalom, hogy rockstar, amit nem csak a rocksztárokra mondanak, de tőlük indult el. Lehet az egy filmsztár, vagy akár egy híres séf, aki kiemelkedik abban, amit csinál. Akik táncolnának, és pogóznának, jöjjenek el egy Monster Pie partira, nem bánják meg!
Kiss Ákos: Azért, mert utána közelebb fog állni hozzájuk ez a stílus. A 60-as, 70-es évek professzionálissá váló rockzenéje, a Beatles óta nem csak egy stílus volt, hanem kéz a kézben járt a különböző társadalmi változásokkal és jégtörője volt a társadalmi popkulturális jelenségeknek. Igyekszünk ezeket az elemeket és hatásokat tudatosan használni arra, hogy reagáljunk azokra a filmekre, sorozatokra, és a főcímzenéikre, amik most futnak a filmiparban. És, aki nem kifejezetten rockzene rajongó, így fel fogja ismerni ezeket a dalokat, mert feltűnnek a kedvenc sorozataiban, és azután, hogy többször is hallja őket, megragad a fejében. Ezért ez egy mindenki számára fogyasztható dologgá válik. A jelenlegi munkaerőpiacon a modern innovatív szektorban is van egy ilyen elhíresült mondat, hogy a „programozók korunk rocksztárjai”. Azt pedig, hogy a rock mennyire örök, mi sem bizonyítja jobban, hogy mostani tizenéves fiatalok Nirvana-pólókban járkálnak, hiszen rengeteg ikonikus figura van, aki beépült a köztudatba. Nagyon sok kapcsolódás van a rockzene és a popkultúra között, ezért nem gondolom, hogy bárkinek testidegen lenne egy Monster Pie-parti.
– Rontó Judyt –
