A locsolkodás ma már inkább megosztó, vegyes érzelmeket keltő hagyomány. Húsvéthétfőn egyre kevesebb férfi kerekedik fel, hogy kölnivel öntözze rokonságának, baráti körének hölgy tagjait. A nők jelentős része is inkább a háta közepére kívánja ezt a napot, és ha csak módjában áll, elmenekül otthonról. Mindezek mellett szép számmal akad olyan is, aki ápolja a hagyományt, sőt örömmel látogatja végig hervadozó ismerőseit.
A locsolkodás eredete
A húsvéti locsolás, vagy a lányok szempontjából nézve: a „locsolkodás”, egy régi közép-európai népszokás, amely húsvéthétfőhöz kapcsolódik. A hagyomány szerint ezen a napon a fiúk már hajnalban útra kelnek, hogy vízzel – manapság inkább kölnivel vagy más tréfás eszközzel – meglocsolják az ismerős lányokat.
Régebben ezt a napot „vízbevető hétfőnek” vagy „vízbehányó hétfőnek” nevezték, hiszen még fél évszázaddal ezelőtt is vödörszám öntötték a vizet a lányokra – sőt, néhol bele is dobták őket az itatóvályúba. Külön érdekesség, hogy ekkoriban a lányok a legszebb ruhájukat öltötték magukra erre az alkalomra. Bár a városokban ma már ritkán látni ilyen formáját a locsolásnak, kisebb falvakban, valamint hagyományőrző közösségekben még ma is él ez a szokás.
Napjainkra a locsolkodás „szelídebb” változata terjedt el: a fiúk rövid locsolóverssel köszöntik a lányokat, majd kölnivel, virágpermettel, szódásszifonnal vagy kerti slaggal locsolják meg őket – főként tinédzserek és fiatal felnőttek körében jellemző ez a játékosabb forma. A locsolásért cserébe piros vagy díszes hímes tojás jár a fiúknak.
Húsvéti programok Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében – ez várható a négynapos hétvégén
Nem csak Magyarországon locsolkodtak
A szokás gyökerei a középkori szláv néphagyományokig nyúlnak vissza. A locsolkodásról Csehországban már a 14. században Konrád Waldhauser írt. A hagyomány nemcsak Magyarországon, hanem Szlovákiában, Ukrajnában, Csehországban és Lengyelországban is ismert.
Magyarországon írásos forrás először a 17. századból maradt fenn. Apor Péter 1736-ban „Metamorphosis Transylvaniae” című művében így ír:
„… úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján, azaz vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást, a leányokat hányták az vízben…”
A locsolás eredete a termékenységkultuszban is keresendő – a víz, mint az élet szimbóluma, az újjászületést és a megtisztulást jelképezi. Ugyanakkor vallási vonatkozásai is vannak: a vízzel való meghintés a keresztségre utal, illetve egy legenda szerint a Jézus feltámadását hirdető asszonyokat vízzel próbálták elhallgattatni, ahogyan a sírt őrző katonák is lelocsolták őket.
Húsvéti hagyományok a locsolkodás körül
Tojásfestés
A locsolásért járó ajándék általában hímes tojás, amelyet sokféle technikával díszítenek. A piros tojás elterjedt szokása egy legendához kötődik: amikor Krisztus a kereszten függött, egy asszony előtte állt egy kosár tojással. Krisztus vére ráhullott a tojásokra, így azok pirosak lettek. Ezért is vált hagyománnyá a piros tojás festése – a piros szín egyben az életet, az újjászületést is jelképezi.
Locsolóversek
A locsolkodás része a rövid, gyakran humoros vagy tréfás versike is, amelyet a fiúk a locsolás előtt mondanak el. Ezek a versek mára külön műfajjá nőtték ki magukat – sok klasszikus változat létezik, de gyakoriak az egyéni, rögtönzött költemények is.
Egyik legismertebb:
„Zöld erdőben jártam,
kék ibolyát láttam.
El akart hervadni!
Szabad-e locsolni?”
Vesszőzés (siba)
A locsoláshoz hasonló, párhuzamos szokás volt a vesszőzés. A „siba” nevű korbácsot fűzfavesszőből fonták, mellyel a fiúk jelképesen megcsapkodták a lányokat – ez a hagyomány szintén a termékenységet és egészséget volt hivatott biztosítani. A lányok hálából szalagot kötöttek a vesszőre, és megkínálták a fiúkat borral vagy tojással. A szokás Csehországban és Szlovákiában is ismert.
Hajnalfaállítás
Húsvétvasárnap hajnalán a legények egy kiválasztott lánynak fiatal fát – úgynevezett hajnalfát – állítottak a kerítése mellé. Másnap, locsolás előtt így jelezték udvarlási szándékukat.
Kókányolás
A húsvéti tojások nemcsak ajándékként szolgáltak, hanem játékhoz is. Az egyik játékban két tojást addig ütögettek össze, míg az egyik el nem tört – a győztes az, akinek a tojása ép maradt. Egy másik játék, a „tojásvágás” során pénzérmét kellett öt lépésről úgy a fal mellé tett tojásba dobni, hogy az megálljon benne. Aki sikerrel járt, az vihette a tojást.
A kék ibolyán túl – locsolóversek modern köntösben
„Digitális kölni”
„Zöld erdőben jártam,
Wifit alig találtam.
Bekopogtam hozzátok,
Locsolásért tojást várok!”
„Influenszer locsoló”
„TikTokon már fent vagyok,
Ott is szép lányokat locsolok.
De most élőben jöttem,
Tojás, csoki, jöhet nekem!”
„Tech-őrült locsoló”
„Android vagy iPhone nálad?
Én csak locsolni jöttem hát ma.
Ha nem kapsz vizet, elhervadsz,
És még like-ot sem kap az Insta-poszt.”
„Távlocsolás 2.0”
„Nem jövök kölnivel,
Csak küldök egy e-mailt.
Vagy inkább Zoomon locsolok,
Küldj tojást, vagy posztolok!”
6. „Öko-locsolás”
„Környezettudatos lettem mára,
Kölni helyett jövök szódabikarbónás vízspray-vel a lányra.
Tiszta vagy, friss vagy, ne hervadj el,
De a tojás azért a zsebembe kell!”
„High-tech locsoló”
„Mobilommal ébresztettek,
Locsolkodni küldtek.
Beállítottam GPS-t,
Hol van a tojás? Mutasd meg ezt!”
„Kölnibomba”
„Kezemben a kölnibomba,
Locsolni jöttem e porondra.
Egyik kezem tele tojással,
Másik a TikTokkal és csokival!”
„Okoslocsolás”
„Van már okosórám,
Okosházam, okoskám.
De ha nem locsolhatok,
Elhervad az okos csokid is, hidd csak!”
„Szódásszifonos klasszik”
„Nálam nincs se kölni, se rózsa,
Csak egy régi szódásbomba.
Meglocsollak frissítővel,
Adj tojást a jókedv mellé, lécci szépen!”
„Programozó locsoló”
„Kódot írok, bugot javítok,
De locsolni is tudok, ha hívtok.
while(girl.isNotWet()){
locsol(kölni);
}
return ‘tojás’;”
„Minimalista verzió”
„Locsolnék.
Szabad?
Köszi.
Tojás?”
„Peti, 10 éves – real talk”
„Nem vagyok költő,
csak jöttem kölnivel,
Jó lenne a tojás,
vagy csoki, vagy… izé, mindegy is.”
