A 2017-ben elindult kezdeményezés jövőre tölti be a tizedik évfordulóját. Hogy lássuk, mi igaz az egykori aggályokból, a helyszín kérdeztük a polcrendszert felügyelő önkénteseket, hogyan ítélik meg a projekt sikerét.
A könyvszekrény megnyitása után két évvel ugyanis még olyan panaszos olvasói levél érkezett hozzánk, amely egy elhagyott, kárbaveszett kezdeményezésként vizionálta a helyet. A mostani tapasztalataink azonban ennek az ellenkezőjét mutatták: az önkéntes elmondása szerint a kritikák már régen idejétmúltak, a könyvszekrényt ma már naponta több száz ember látogatja. Egy ideig még névsort is vezetett a forgatagról, de a 350. névnél feladta a számolást. A bázis rendkívül vegyes: a diákoktól és egyetemi hallgatóktól kezdve a nyugdíjasokon át egészen a helyi professzorokig minden korosztály megfordul itt, és a külföldiek körében is népszerű.
Kincsek, zsákok és pogácsa a hűtőtáskában
A könyvek forgalma folyamatos. A kortárs és klasszikus irodalom mellett az enciklopédiák, szótárak és tankönyvek is gyorsan gazdára találnak, sőt gyakran újságok, magazinok, valamint CD-k, DVD-k és poszterek is felbukkannak a polcokon. Időnként egész értékes, ritka gyűjtői darabok is előkerülnek – akad olyan kötet, amelynek az értéke a 30 ezer forintot is eléri. Az önkéntes viccesen meg is jegyezte: ha valaki érdekes darabot talál, azonnal vigye el, mielőtt valaki más elhalássza előlük. Ez a kötelező olvasmányokra is igaz, amelyekért a tanév alatt valósággal rohamot indítanak a diákok.
A kínálat ráadásul akkora, hogy az érkező kötetek sokszor már be sem férnek a szekrénybe: a dugig tömött bútor előtti padokon gyakran egész ládák és zsákok sorakoznak. A kapacitásbővítés érdekében már egyeztettek is Puskás István kulturális alpolgármesterrel, aki ígéretet tett a szekrény fejlesztésére.
A helyiek ráadásul nemcsak hordják, de óvják is a kezdeményezést. Van olyan rendszeres látogató, aki a meleg nyári napokon hűtőtáskában hoz friss vizet és házi pogácsát a felügyelőnek.
Vége a rongálások korának
Bár korábban komoly méreteket öltöttek a károkozások – egy alkalommal letörték a szekrény ajtaját, ami miatt az önkéntes is megsérült, máskor pedig az utcára szórták a köteteket –, a tavalyi átfogó megújulás óta szinte teljesen megszűntek a balhék. Ez nagy valószínűséggel a kihelyezett térfigyelő kamerának köszönhető. Ma már legfeljebb egy-egy rosszindulatú járókelő provokációjával vagy a festésen elnyomott csikkekkel kell szembenézniük.
A beszélgetés alatti egy órában magunk is megtapasztaltuk a nyüzsgést: folyamatosan váltották egymást az olvasók, alátámasztva az önkéntes szavait. A projekt köszöni szépen, él és virul, a helyi közösség pedig odaadóan tartja életben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a kellemes délutáni beszélgetés végén mi sem távoztunk üres kézzel: egy minőségi Cervantes-Don Quijote kötettel és egy izgalmasnak tűnő Évezredek kalóz-krónikája zsebkönyvvel gazdagodtunk.
– Sándor Péter –
