November 4-én, a nemzeti gyásznapon Debrecen városa megemlékezésekkel és koszorúzásokkal tisztelgett az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének emléknapján. Az eseménysorozat a Kossuth téren kezdődött Magyarország lobogójának felvonásával és félárbócra engedésével, majd a Bethlen Gábor Közgazdasági Technikumnál és a Debreceni Köztemető ’56-os kopjafájánál folytatódott.
A temetői megemlékezésen Széles Diána alpolgármester idézte Nagy Imre 1956. november 4-én elhangzott rádióbeszédét, majd arról beszélt: a debreceni líciumfa története az igazság és a szabadság jelképe lett. Mint mondta, „a tankok nem csupán a forradalmat akarták elfojtani, hanem a debreceniek reményét és hitét abban, hogy ez a közösség visszanyerheti a jogát, hogy maga dönthessen a sorsáról.”
Széles felidézte Guti József házmester alakját, aki a Déri téren életét adta a városért, miközben megpróbálta megvédeni a postát a szovjet katonáktól.
“Ő nem harcolni akart, hanem védelmezni. Értünk állt ki. Bennünket képviselt az idegen megszállókkal szemben. Szelíd határozottsága nagyobb veszélyt jelentett a tankokra, mint az ágyúk”
– fogalmazott az alpolgármester, némileg az Orbán Balázs-féle megadáspártiságot közvetítve.
Szélest azt is mondta: “a béke nem a gyengeség jele, hanem a legnagyobb erőé, ami a hitnek a jele, hogy az igazság végül gyökeret ver ott, ahol a lánctalpak csikorognak.”
A beszéd politikai üzenetében Széles Diána hangsúlyozta:
“Olyan vezetők kellenek, akik nem rettegnek meg az idegen hatalmaktól, nem hódolnak be senkinek, hanem kizárólag bennünket képviselnek, akik hitet tesznek a béke és a debreceniek mellett.”
Na és ki tolja évek óta orrba-szájba a “béke” propagandaüzenetét? Hát persze, hogy a Fidesz, ahová a lelkesen “béke”menetelő Széles Diána is tartozik.
A megemlékezésen a város és a megye vezetői, fegyveres testületek, civil szervezetek és intézmények képviselői helyezték el koszorúikat.
A Kossuth laktanyában Csákvári Sándor történész idézte fel az 1956-os debreceni eseményeket, amikor a szovjet tankok hajnali négykor vonultak be, és az első lövések a Kossuth utcán dördültek el. Beszédében kiemelte: “ha egy oktalan objektum emlékezni képes, akkor nekünk is emlékezni, tiszteletet adni kötelességünk.”
