Hiába mutatja már hetek óta tavaszias arcát az időjárás, ténylegesen is elbúcsúztathattuk a telet Hajdúszoboszlón szombaton késő délután. A busójárás farsangi hagyomány Mohácson, de hogy ez a régió se maradjon ki a jóból, Hajdúszoboszlóra is ellátogattak a maskarások.
De mi is az a busójárás? Nos ez egy télűző, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnep. A busó pedig fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett, birkabőrcsuklyás maszkot viselő alak, akit a sokác vagy a szép busó, azaz az arcát eltakaró sokác lány kísér „koló” tánccal.
Rögtönzött történelemóra
Kezdésnek Eisler József a Szent István parknál felelevenítette a Mohácsról induló népszokás kialakulását. Így megtudhattuk, hogy a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A monda szerint a Karapáncsából a Mohácsi-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán és kizavarták a törököket Mohácsról. Ennek a teóriának azonban aligha van alapja, valószínűbb, hogy a busójárás a rossz szellemek elűzésére és a nők termékenységének fokozására szolgált.
Busójárás modern módra
A busók tánca látványosra sikeredett, de a gyógyfürdő előtti placcra a következő alkalommal nem ártana egy emelvényt vagy egy dobogót is építeni, hogy a távolabb állók is láthassák a lényeget.
xA tánc után a busók elvegyültek a tömegben, készültek is serényen a szelfik. Testközelből is jól láthattuk öltözetük jellegzetességeit: a szőrével kifordított rövid bundát, szalmával kitömött gatyát és bocskort, amit kiegészítettek kereplővel vagy buzogánnyal. Akadtak olyanok is a nézők között, akik saját kereplővel vagy síppal segítették a télűzést. Akik viszont nem voltak oda a nagy tömegért, azok a sokác népviseletbe öltözött hölgyekkel is eljárhattak egy-egy körtáncot a télbúcsúztatás jegyében.
Az eseményt végül tűzgyújtással egybekötött tánc zárta, ahol egyik busót ünnepélyesen beavatták, mivel a szoboszlói alkalmon viselte először a saját maszkját.
– Faragó László –
