A robotika fejlődése töretlen, sőt mondhatni exponenciális. A robottechnológia olyan drasztikus változásokat idéz majd elő mindennapjainkban, hogy arra bizony fel kell készülnünk. Husi Géza, a Debreceni Egyetem Műszaki Kar dékánja és tanszékvezetője vázolta nekünk a közeljövő technológiai lehetőségeit és esetleges problémáit. Interjúnk során szót ejtettünk a mérnökképzés átalakulásáról, és arról is, hogy miért érdemes manapság műszaki szakirányt választani a magyar felsőoktatásban.
A csoportmunka alapú oktatást hogyan különítené el a projekt alapú és a kooperatív oktatástól?
A csoportmunka kifejezést arra használom, hogy legalább két ember legyen, aki együtt dolgozik, ugyanis, ha projektalapú a tanítás, akkor minden hallgató kap egy-egy feladatot, majd egyedül maradnak a projekt megoldásában. A kooperatív azt jelenti, hogy egymással tudnak kommunikálni, de én mérnökként a kooperációt nem két ember, hanem ember és gép együttműködésében is értelmezem. A kooperatív együttműködés úgy lehetséges, hogy kapnak egy feladatot, és közben használhatják a mai korszerű technológiákat – például egy chatbotot vagy egyéb mesterséges intelligenciát. Ehhez nekünk nagyon át kell alakítanunk az oktatásunkat, mert kizárólag egyszerű lexikális tudást nem oktathatunk a diákoknak, hanem annál mélyebb, összetettebb tudás átadására van szükség.
Azt a fajta absztrakciós képességet kell növelni a hallgatóban, hogy ő a társának ismereteit, a sajátját és a mesterséges intelligenciából jövő információkat össze tudja rakni egy értelmes eredménnyé. Már nem szükséges, hogy tanítsuk és számonkérjük például, hogy a hallgató egy programozható eszközön tudja-e az összes parancsnak a szintaktikáját és a szemantikáját.
Jelenleg már ott tartunk, hogy az alapvetően angol nyelvű chatbotnak magyarul feltett kérdésekre a gép olyan jó magyarsággal ad válaszokat, amikről nem lehet megmondani, hogy azokat a mesterséges intelligencia vagy ember fogalmazta-e meg. Nagyon nehéz mondatfűzésekre is képes már a mesterséges intelligencia, erre pedig fel kell készülnünk. Amikor én jártam egyetemre, még logarlécet használtunk, viszont ahhoz hogy itt oktató lehessek, nem a logarlécet kellett oktatnom, hiszen már a ’80-as években terjedni kezdtek a számítógépek, később a felhő alapú adatbázisok és VR (virtuális) mérnöki rendszerek, nem beszélve az okostelefonokról.
Mindezek nagyon megváltoztatták a mérnöki munkát. A hagyományos mérnöki munka – természetesen nagyon leegyszerűsítve – korábban abból állt, hogy vannak szabványok, és azok alapján kell tervezni terméket, technológiát, folyamatot stb. A jövőben többféle mérnöki munkára lesz szükség, illetve lesznek olyan mérnökök, akik abban lesznek a legjobbak, hogy pont a speciális technológiákat tudják majd a legjobban alkalmazni.
Ennek a csoportos oktatásnak az lesz az eredménye, hogy kevesebb előadás lesz?
Más lesz. Arra készítjük fel a hallgatókat, hogy csoportosan tudjanak jól együttműködni. Mert jelenleg mire készítik fel a hallgatót? Tilos segégdeszközt használni, tilos súgni és segíteni egymásnak. De miért baj ez? Nem az a jó, ha legalább kettőből az egyikük tudja a megoldást? Miért baj az, hogy valaki egy probléma megoldásához előveszi az okostelefonját, és onnan nyer információkat? Az az ő absztrakciós képessége, hogy el tudja dönteni, a megszerzett információk relevánsak vagy egyáltalán lehetséges válasz-e arra kérdésre, amit megkapott.
Tehát a vizsgák nem a tárgyi tudásra, hanem inkább adott problémák megoldására fognak irányulni?
Igen, és nemcsak a vizsgák, hanem a féléves feladatok is. Ezek nem lexikális tudást kérdeznek vissza, hanem a meglévő segédeszközök értelmes felhasználására fókuszálnak majd.
Mennyire népszerű ez az új típusú megközelítés oktatók körében?
A Műszaki Kar az előző év végén fejezte be az előző 10-12 éves oktatási stratégiájának a végrehajtását. Erre az évre azt terveztük, hogy új stratégiát készítünk a következő 10-20 esztendőre. Elgondolkoztunk azon, hogy milyen lesz a jövő. Nekünk ugyanis nem(csak) a mát, hanem a jövőt is kell oktatni, hogy azok, akik innen kikerülnek (ők főleg MSc-hallgatók), a következő 20 évben, – mire ők 45 évesek lesznek -, az akkor alkalmazott technológiát, eljárásokat gépeket meg tudják alkotni. Vissza kell térnünk olyan ismeretek erősítésére, mint a matematika, aminek segítségével tudunk modellezni és szimulálni. Egy számítógép például néhány perc alatt lejátssza, hogy 10 év múlva mi történhet a mai ismereteink szerint. Megnézhetjük, hogy bizonyos változtatásokra milyen válaszokat kaphatunk a jövőben. Erre példa, ha hirtelen egy törvény megakadályozza egy termék piacra vitelét, meg kell vizsgálni, hogy mi fog történni.
Mi most a cégek igénye?
Kétféle igényük van. Az egyik mindig minden pillanatban azonos, hogy az itt végzett hallgatók a ma technológiáját tudják kezelni és működtetni. A ma technológiája viszont nem a holnapé és a holnaputáné. Föl kell készülni a jövőre, és erre – mint említettem – a matematika lesz a legnagyobb segítségünkre. Debrecenben például nagy előny, hogy ide minden letelepedett cég nagyjából a legmagasabb szintű technológiáját hozta el, de ez holnap már nem lesz a legmagasabb szintű. Nagy kihívás, mert nem tudjuk megmondani, hogy harminc év múlva mi lesz.
Mit jelent pontosan a Neurotech, és milyen együttműködések vannak kialakulóban ennek keretében?
Minden, ami valamilyen információ-feldolgozással foglalkozik, az része ennek. Vannak élettani vonatkozásai, de vannak műszaki vonatkozásai is. Úgy gondolom, az idegtudomány kulcsszerepet játszik egyes társadalmi kihívások kezelésében. Biztosan érdekesen hangzik ez egy mérnök szájából, de látni kell, hogy az idegtudomány hamarosan alkalmazott tudománnyá válhat, és mérnökök feladata is lesz az idegi működés alapján, azt mintául véve megoldásokat ajánlani a következő évtizedekben a műszaki, gazdasági, környezeti és akár társadalmi problémákra.
A NeurotechEU célja egy ökoszisztéma létrehozása ennek az új kihívásnak a kezelésére, amelynek alapja mindenképpen az oktatás, a kutatás és az innováció.
Erre jó példa a kognitív robotok. Míg ma egy gyárban a robot úgy működik, mint egy állat az állatkertben: el van kerítve, és amíg az ott működik, oda ember be nem mehet. A kognitív robot munkaterületén viszont ember is tartózkodhat, azért, mert a robotcella úgy van felépítve, hogy a robot mindig tudja az ember pozícióját, és soha ne tegyen kárt benne, mert egyébként egy ipari robot akkorát üt, mint egy világbajnok bokszoló. Nekünk itt az a dolgunk, hogy nézzük meg, az emberek hogyan tudnak viszonyulni a robotokhoz. Sokan azt gondolják, az a jó robot, ami emberszabású – ez nem feltétlenül igaz. Vannak olyan kutatások, amelyek arról szólnak, hogy pontosan milyen típusú robotokat kedvel az ember. Ahhoz pedig, hogy a kedvelést bizonyítani tudjuk, illetve az ember robotokkal kapcsolatos sztereotípiáit tudjuk vizsgálni és alakítani, elengedhetetlen a pszichológia segítsége.
Másik példa a fogászat. Színtiszta orvostudomány, a fogorvos kézzel dolgozik, kézzel gyógyít az általa fúrónak, a mérnökök által marónak nevezett eszközzel. Most már ott tart a technológia, hogy fényképet lehet készíteni a szájon belül, meg lehet tervezni a fogat, azt le lehet gyártani, az orvosnak pedig be kell ültetni. Ez is egy klasszikus együttműködés az orvosok és a mérnökök között. Indul is nálunk egy ilyen képzés, ami műszaki ismeretekkel segíti majd a fogászok munkáját.
Nagyon érdekes ember-gép interakció az autó is. Teljesen mások a komfortélményei azoknak, akik az autót vezetik, és akik utasként vannak jelen. Teljesen más költségű környezetet kell egy olyan járműben kialakítani, amiben az utas csak harminc kilométert utazik, mint egy olyanban, amelyik mondjuk 300 kilométerre viszi el az embert.
Hogyan fog átalakulni ez a mérnökképzés?
A mostani elképzelésünk szerint lesznek tantárgyak, lesznek tantárgyakon átívelő projekt- vagy csoportfeladatok, amelyekben az egy szemeszterben futó tantárgyak mindegyikét ismernie kell a hallgatónak ahhoz, hogy a feladatot meg tudja oldani. Tehát fut egymás mellett egy matematika-, egy informatika- és egy anyagismeret-jellegű tantárgy, valamint egy szabályozáselméleti tantárgy, a feladat pedig olyan lesz, hogy mindezek ismeretében lehet majd teljesíteni a féléves feladatot.
Szeretnénk a tantárgyak közötti falakat lebontani, hogy ha például a hallgató kijön egy matematika óráról és bemegy egy anyagismeretre, akkor ne felejtse el, amit matematika órán hallott, és ne legyen megsértődve, hogy anyagismeret órán előjön egy egyszerűbb matematikai művelet.
Van egy célunk, hogy merre szeretnénk a műszaki kart vinni. Ennek van kockázata, de azt vállaljuk. A képzés kimeneti előírásait nem tudjuk megkerülni, teháét nem arról van szó, hogy elhagyunk valamit, hanem a másképp tárgyalást akarjuk bevezetni.
Várhatóak-e ennek kapcsán átalakítások a kar épületeiben?
Lesz építkezés, amelynek eredményeként olyan laborok fognak létrejönni, amelyek nem egyetlen tantárgyra szűkítik majd az oktatást. Több funkciót ellátó, és ugyanazt a problémát különböző szemszögekből bemutatni képes laborokat tervezünk létrehozni.
Fogunk hirdetni magyaroknak tantárgyakat angol nyelven. Az az elképzelésünk, hogy aki nálunk végez, egy tantárgyat mindenképpen angolul végezzen el. Ezzel szaknyelvi tudásáról is számot ad. A külföldről érkező, más kultúrából és másképp szocializálódott diákok pedig növelik ennek a szinergiáját. Ma már a cégek is úgy működnek, hogy a munkatársak csoportokban oldják meg a feladatokat.
Amolyan SWOT-analízis módjára röviden össze lehet foglalni a kar erősségeit, gyengeségeit és lehetőségeit?
A műszaki kar legfőbb problémája a múltjából adódik, mégpedig abból, hogy 2007-ig úgy működött, mint egy főiskola, az oktatókkal szembeni követelmény is főiskolai szintű volt. Majd 2007-ben be tudtuk indítani az első mesterképzésünket, azóta további kilenc ilyenbe vágtunk bele, melyeket még lehet csiszolni. Az is probléma, hogy kinőttük az épületeinket. Annak idején 80 hallgatóra terveztek, most pedig 3 ezernél tartunk. Bár a közelmúltban új szárnnyal bővültünkt, de mára már az kevés, ezért várjuk az újabb beruházást, ahol teret tudunk majd biztosítani az új technológiáknak, ismereteknek. Ezen felül javítanunk kell ismertségünket a világ műszaki elit szervezeteiben, a mérnöki közéletben .
Ha az erősségeinket nézzük, akkor szintén a múltunkból fakad, hogy gyakorlatias a képzésünk. Minden volt hallgatónk elmondja, hogy ezzel nagyot sokat nyert. Diákjaink számára hozzáférhetőek az iparban használt eszközök, a mérőgyakorlatok. Utóbbiak aránya minden szakunkon több mint 50 százalék. Nagy erőssége a karnak a külföldi hallgatók jelentős száma. Számos olyan tanszékünk van, amelyek cégeknél működnek, így közvetlen rálátásunk van a vállalatok terveire. További erőssége a karnak, hogy az oktatók 80, a mérnök-oktatóknak pedig a 90 százaléka korábban dolgozott valahol, tehát valódi szakmai tapasztalatot is hoznak magukkal. Mindenképpen erősség a 14 cég által támogatott laborunk és a 10 kihelyezett tanszékünk.
Legnagyobb lehetőségünk, hogy a Műszaki Karon oktatott területekből valamelyik kitüűnjön, és magával húzza az egész kart. Leginkább a mechatronika esélyes erre, de építészeti vonalon is van lehetőség erre.
Kik a kar főbb konkurensei? Miskolc, a Műegyetem, esetleg szóba jöhet Temesvár és Kassa is?
Az ország olyan kicsi, hogy gyakorlatilag mindenki. Ha a hallgatói létszámot nézzük, akkor már nagyon sok egyetemet megelőztünk. A tavalyi statisztika szerint Magyarországon összesen 64 egyetem van, és ha a műszaki kar önálló egyetem lenne, akkor ezen a listán a 20. helyen állna.
A létszámbővülés tovább tart majd?
Inkább átstrukturálódás várható. Jelenleg csak két magyarországi megyéből nincs hallgatónk és 100 fölött van azon külföldi országok száma, ahonnan érkeztek hozzánk diákok. Hallgatóink 10 százaléka határon túli magyar. Így túl nagy bővülésre már nincs lehetőség.
A hallgatóik miután végeznek, milyen arányban maradnak itt a régióban?
Magyarországon az a jellemző, hogy a végzettek 80 százaléka vagy az egyeteme, vagy a lakhelye közelében helyezkedik el. Mivel Debrecenben nagyon jók a munkalehetőségek, jó állásajánlatok vannak, nagyon sok hallgatók marad itt. Ez 10 évvel ezelőtt nem így volt, a legjobb hallgatók elmentek a városból, és nem is jöttek vissza. Ma viszont már nagyon sokan itt maradnak. Számos képzésünkhöz hozzárendelhető cég is. A Vitesco például támogatja a villamosmérnök-képzésünket, a National Instruments a villamosmérnökök mellett a mechatronikai mérnökök tanulását is segíti. Építőmérnöki képzésünket is támogatják cégek, és tárgyalásokat folytatunk a BMW-vel is. Sőt budapesti cégekkel is jó kapcsolatokat ápolunk.
Miért éri meg a Műszaki Karon oktatni, tanulni, dolgozni?
Visszatérnék a kar korábban említett erősségére: nagyon szoros kapcsolatot ápolunk cégekkel. Így pontosan tudjuk, hogy ezek a cégek a közeljövőben mit fognak csinálni, bennfentes információink vannak arról, hogy milyen fejlesztéseket terveznek. Nagyon jó választás lehet a műszaki pálya, mert a debreceni ipar az általunk oktatott technológiákat, ismereteket alkalmazza, ezekre van szüksége. Évente kétszer egyeztetünk a cégekkel erről. Azért érdemes itt tanulni, mert strukturáltan lehet kiszállni a képzésből. Ki lehet épni emelt fővel BSc-diplomával, a ma technológiáját ismerve, ki lehet szállni MSc-vel a jövő technológiájának megalkotásához szükséges ismeretekkel rendelkezve, és az új elképzeléseink szerint akár tudós-mérnökké is lehet válni.
Nagyon sok munkát át fog venni a mesterséges intelligencia, főleg az adminisztratív munkakörökben. Az itt dolgozóknak mely képességeket kell majd elsajátítania?
Azt, hogy együtt tudjanak működni a mesterséges intelligenciával. Meg fog szűnni például a mérőóra-leolvasás, hiszen a villany-, víz- és gázóra magától fogja beküldeni az adatokat. Néhány év, és automatikusan készülnek majd el a számlák az intelligens mérőórák szolgáltatta adatok alapján. Az adminisztrátor pedig akkor kapcsolódik be, ha elmarad a befizetés, vagy nem érkezik meg a számla.
A Spielberg-féle A. I. mint érzelmekre is képes mesterséges intelligencia a közeljövőben megvalósulhat?
Abban a formában ahogyan az a filmben látható, nem. Ugyanakkor előbb-utóbb beszerezhetők lesznek az úgynevezett szociális robotok. Az emberek megtanulnak majd együtt élni az életüket segítő robotokkal. Akinek kevés segítségre lesz szüksége, annak sokáig nem lesz robotja, aki viszont bármiben korlátozva van, annak igen. Például miért is ne lehetne az autókon robotokkal kereket cserélni?
A sci-fikben már a háborúkat is robotok vívják…
Elvileg a robot mindig annyit fog tudni, mint az ember, de ha a robot csoportban dolgozik, és kihasználja annak szinergiáját, akkor tudhat többet is nálunk. Ez pedig azt jelenti, hogy sokkal jobb stratégiai döntéseket tud majd hozni, mint egy ember. Nagyon szeretném azt, hogy ez a képességük ne a háborúkban teljesedjen ki. Merem remélni, hogy a mérnökök józanul gondolkodnak,, és nem arra használják a technológiát, hogy abból háborút szítsanak. Hogy egy példát említsek, egy jó lakatos minden zárat ki tud nyitni, de mégsem lesz belőle tolvaj.
A távoktatás kapcsán úgy fogalmazott, vannak hozományai, és ezeket meg kell tartani. Melyek ezek?
Például az, hogy nem minden típusú órát kell jelenlétiben megtartani. Van például egy olyan kurzusom, ami egy folyamat modellezéséről szól. Ezt sokkal egyszerűbb úgy megtartanom, hogy interneten keresztül látják a képernyőmet, látják, mit csinálok, és a diákok rá tudnak kérdezni dolgokra.
Voltak persze negatívumai is a Covid miatti kényszer-távoktatásnak, talán legérzékenyebben a pilótaképzést érintette ez. Hiszen ha nem lehet repülni, nem tud a hallgató levizsgázni. A záróvizsgákat néhány kivételes helyzettől eltekintve mindig jelenlétiben tartottuk meg.
Az elmúlt években több alternatív meghajtású autóval különböző versenyeken szerepelt a kar. Hova tűntek most ezek a járművek?
Erre nagyon egyszerű a válasz: nem tartanak ilyen versenyeket. A Széchenyi Futam megszűnt, a Pneumobil versenyt szintén törölték, és a Bosch nem ír már ki autóépítési pályázatot. Ezért új irányba megyünk, mely a Formula Student 1 nevű nemzetközi verseny. Ha minden jól megy, idén lesz versenyző autó ebben Debrecenből.
Repülő autó megvalósulására lát esélyt a közeljövőben?
Lenne esély, ha be tudnák tartani a légi közlekedés biztonsági szabályait. Prototípusként, elzárt körülmények között nagyon egyszerű egy ilyet kivitelezni, de a forgalomban való használatuk egyelőre elképzelhetetlen. Jelenleg nem életszerű, hogy valakinek repülő járműve legyen, mert annak a fenntartása nagyon sokba kerül. Ha mindennap jár vele, akkor van létjogosultsága, de a többségre nem ez a jellemző.
– N. Nagy Sándor –
