HaverVagy Debrecenben

Telefonnyomkodás helyett ismerkedj és beszélgess! Nagyinterjú Kéri Csabával, a HaverVagy alapítójával és debreceni helytartóival

Helyi hírek

Haverkodásról lazán, de mégis komolyan. Kéri Csabával, a HaverVagy alapítójával, valamint a debreceni főhaverokkal, Kiss Melindával és Heitz “Mamut” Attilával beszélgettünk. 

A kezdeményezés tizennégy évvel ezelőtt egy illegál bulival indult a Lánchídnál lévő alagút tetején, mára pedig az egyik legnépszerűbb program nem csak Budapesten, de több vidéki városban, köztük Debrecenben is. Kíváncsiak voltuk, mi a siker titka, mi vezérelte az alapítót, és mi tüzeli a lelkesedését a mai napig, a debreceni szervezőkkel együtt. Egy biztos, a HaverVagy sokkal több, mint szimpla buli.  

Ha néhány mondattal kellene összefogalni a HaverVagy lényegét, mit mondanál? 

Kéri Csaba: Olyan fajta közösség, aminek az a célja, hogy nyitottan és haverkodósan álljunk egymáshoz. Úgy lehessen emberek között lenni, hogy az a normális, ha egymáshoz szólunk. Kedvesek és jófejek vagyunk egymással, és aztán így csinálunk mindenféle programokat. A rendezvényekre azok az emberek jöjjenek el, akik ezt szívesen megélik és tudnak is így viselkedni. Szerencsére úgy tűnik, hogy tudnak és sokakban van is erre igény.

Kéri Csaba, a HaverVagy alapítója
Kéri Csaba, a HaverVagy alapítója

Debrecenbe 2022-ben hoztátok el a rendezvényt Kiss Melindával. Hogyan jött az ötlet? Attila, hogy kerültél a csapatba? 

Kiss Melinda: Anno vendégként írtam rá Csabára, mivel láttam, hogy vidéken is vannak HaverVagy-bulik, és kérdeztem, hogy nem hozná-e ide Debrecenbe is.  Mondta, hogy pont tervben volt, és még azon a hétvégén el is jött. Bemutattam neki a helyeket, és kiválasztottuk a legjobbat. Egyből nagyban akartam kezdeni. Felmerült, hogy kellene neki egy itteni szervező, és én le is csaptam az alkalomra. Nagyon jól tudunk együttműködni. Elmondom neki a lehetőségeket, és abból mindig közösen választjuk ki a megfelelőt. Szóval így lettem én a szervező. 

Heitz Attila: Még tavaly elmentem a klikkmentesre, és már akkor láttam Csabán, hogy egy tök nyitott srác. Váltottuk is pár szót. Aztán az egyik bulin a Víztoronyban készült egy videó, amiben megszólaltatták az ottani vendégeket, és én voltam az egyik. Feltűnt ugyanis Csabának, hogy milyen jó a beszélőkém. Így kerültem a csapatba, a kommunikációs oldalt erősítve. A felkérésre azonnal igent mondtam, mert hiszek ebben a dologban, és látom, hogy működik. A videóban is elmondtam, mennyi mindent hozott a HaverVagy az életembe. 

Mit gondoltok miért ilyen sikeres? Az utóbbi időben kéthetente van egy teltházas buli, amire már napokkal korábban elfogynak a jegyek. 

K. Cs.: Legutóbb nem is két hét telt el, hanem egy héten belül volt két teltházas bulink (90-100 fő). Szóval ki tudja, hogy mennyien jönnének, ha nem lenne létszámkorlát. Durvábban megy a debreceni, mint más vidéki város.  Szerintem azért, mert itt van egy nagyon nyitott csapat, akik bevonzzák egymást, és van igény az ilyen típusú programokra. 

Az is fontos szerepet játszik, hogy Melinda és Attila magukénak érzik és az ő lelkiségük is rányomja a bélyegét a hangulatra. A népszerűséghez pedig  hozzátett, hogy már az első alkalommal is sokan jöttek, és az tök jól sikerült. A debreceni helyszín, a Roncsbár kitűnő választás volt, tök menő, hogy oda mehetünk, hálás vagyok érte a tulajnak, Bernáth Csabinak. 

Igazából, mindig azt szoktam mondani, hogy a legjobb marketing az, ha  jól sikerül a rendezvény. Ha eljön sok ember és jól érzi magát, elmondják majd másoknak. Persze ott vannak a képek is a Facebook-oldalunkon. Visszaadják a hangulatot.

A szájról szájra marketing tudatos döntés volt, vagy egyszerűen csak így alakult és bevált?

K. Cs.: Szoktam hirdetni, kell is, de inkább a szájról szájra terjedés hatása nagyobb. Például a Sziget Fesztivál esetén is egymásnak mesélik az emberek, hogy milyen jó dolog, és jól érzik ott magukat.  Amit aztán persze megtámogatnak egy erős marketinggel.

H.A.: Az online marketing jól működik. Illetve  ennek a rétegnek a szájhagyomány jobban profilba vág. 

K. M.: Az első debreceni hétvége előtt szórólapokkal jártunk, hívtam a barátaimat is, de sokan jöttek maguktól is.

Csaba, anno tényleg kikérted Gerendai Károly véleményét is?

K. Cs.: Persze. Az első évben mindennel megkerestem. A mai napig felhívom néha.

Olvastam, hogy Geszti Pétert és Friderikusz Sándort is megkérdezted. Tetszett nekik az ötlet? 

K. Cs.: Igen, mindketten úgy látták, hogy jó ötlet, de nem nagyon fog ez menni Magyarországon. Tényleg voltak nehézségek, ez nem kérdés. Mindenki elismerte, hogy van erre igény, de nem volt egyszerű a kezdet, mert senki nem akart addig eljönni, míg nem látta, hogy működik. De ha mindenki arra gondol, hogy majd ha jól sikerül, eljövök én is, akkor soha nem lesz belőle semmi. 

Ezért volt olyan jó fej az a húsz-harminc ember, akikkel elindult az egész ott az alagút tetején, és azok a debreceniek is, akik az elsőre eljöttek. Érdekes módon nem ők lettek a kemény mag, még csak most kezdtek újra feltűnni a rendezvényeinken.

Így emlékszel rájuk?

K. Cs.:  Igen. Nagyon durva az arcmemóriám, és a képeket is sokszor használtuk, amik az első bulin készültek. 

Attól nem féltek, hogy beáll egy fix társaság? Mi a tapasztalat  Budapesten az eddig eltelt 14 év után?

K. Cs.: Pesten is nagy létszámban járnak a programokra. Hetente 200 fő, és ugyanúgy elővételben elfogynak a jegyek. Azt látom, hogy nagyon sokan tudnak a HaverVagyról, de nagyon sokan még mindig nem, és így még mindig van miből meríteni. Debrecen is egy 200 ezres város, több tízezer fiatallal. Az itteni Facebook-csoportunknak jelenleg 1300 tagja van. Állandó vesszőparipám, hogy elmegy az ember egy kávézóba, buliba, étterembe, előadásra, bárhova azért, mert egy közösségi élményre vágyik. De hiába van ott száz másik ember, ha alig szólnak egymáshoz. 

A debreceni HaverVagy mára már tényleg egy közösséggé alakult, klubjellege lett. Ezt a sok embert nem úgy kell elképzelni, hogy mindig eljön száz ember, továbbadja, és aztán eljön száz másik. A kétharmada rendszeresen jár, a társaság egyharmada pedig új. Ez pont jó arány. Az sem lenne jó, ha mindig csak újak jönnének, és az sem, ha mindig ugyanazok. Így már vannak ott ismerősök, akikkel jó újra találkozni, ugyanakkor mindig lehet új embereket is megismerni.

A COVID-nak volt jelentősége abban, hogy ilyen felkapott lett a rendezvény Debrecenben? A járvány alatt mindeki be volt zárkózva, és utána nagy igény lett a nyitásra. Látsz különbséget? Pesten voltak bulik a COVID előtt és után is. 

K. Cs.: Biztos, hogy volt jelentősége, mert mindenki elkezdte értékelni, ami előtte természetes volt, hogy milyen jó emberek között lenni. Tök érdekes, hogy nem akkor volt az igazi felfutása, mikor újra lehetett menni. Viszont azóta folyamatosan nő a létszám, de úgy érzem, hogy még nem értük el a csúcsot. A pandémia  alatt csomó új ötletem lett, ezek virtuális klikmentes bulik voltak. Az elején sokan vettek részt, aztán elhalt. De ez minden online kezdeményezésre igaz volt, a végére már mindenkinek herótja volt a bezártságtól.

Hogyan alakultak ki a klikkmentes bulik? 

K.CS.: Az első néhány budapesti rendezvény után volt olyan visszajelzés, hogy klikkesedés van. Mindenki azokkal dumált, akiket ismer, és hogy a haverkodás nehezen megy. Az első illegál bulin ez tök jól ment, mindenki hozott kaját, piát és kínálgatták egymást. És azon kezdtem el gondolkodni, hogyan kerüljük el a klikkesedést. Aztán jött egy étterem, aki meghívta a HaverVagy-os társaságot. Akkor azt mondtam, hogy svédasztal helyett mindenkinek legyen egy négyfős asztala, ahova kisorsoljuk a helyét, és aztán újra sorsolunk. Azóta is így működik. 

Te le szoktál még ülni az asztalokhoz?

K.CS.: A harmadik, negyedik  körnél már igen. A legutóbbi debreceni bulin például nagyon leültem volna máshova is, csak már nem volt hely. Mondtam is Melindának, hogy legközelebb veszek jegyet. 

Elsősorban kik járnak az eseményeitekre? 

K.CS.: Vannak egyetemisták is, de főleg a 25 -50 közötti korosztály a jellemző. Az egyetem utáni világ mindekinek más irányt vesz egy baráti társaságon belül.  Az én személyes életemben is ez volt. A barátaim nagy része családot alapított. Megmaradtak fontos barátoknak, de már nem járunk úgy össze. Úgyhogy nekem is nagyon jól jött a HaverVagy ilyen szempontból. Szereztem új barátokat is, meg új programok is lettek. 

H.A.: Emlékszem, volt egy idősebb házaspár, 60 körüliek. Jöttek kézenfogva, és tök jó sztorikat meséltek.

Heitz Attila Mamut és Kiss Melinda
Kiss Melinda és Heitz Attila “Mamut”

M.K.: Egyszer egy 50-es hölgy odajött hozzám a kezdéskor, hogy ne haragudjak, de ő megy haza, mert a korosztály nem illik hozzá. Mondtam neki, hogy csak próbálj ki egy kört, aztán nyugodtan mehetsz. Csak próbáld ki!  Később azt vettem észre, úgy 11 óra  körül, hogy ott ül egy vele egykorú férfival, és beszélgetnek. Annyira jólesett, hogy ő is megtalálta a társaságát. Pedig nagyon félt az elején.

Lehet tudni, hogy a vendégek milyen  céllal jönnek a rendezvényekre? Barátkozni vagy ismerkedni?

K.CS.: Mindkettő. Azt szoktam mondani, hogy ugyanakkora baj lenne, ha nem lehetne itt pasizni meg csajozni, mintha csak erről szólna. Pont az a lényeg, hogy meglegyen a nyitott közeg és a nyitott hangulat, és sokféleképpen érezzük jól magunkat. A lényeg, hogy ha valaki nem találja meg aznap a szerelmét, attól még érezze jól magát. De ha már megtalálta, utána is jöhetnek együtt vagy külön.

Ez például vidék és Budapest között nagy különbség. A vidékiek nincsennek annyira ráfeszülve arra, hogy be kell pasizni meg csajozni. Ők is szeretnének persze, meg próbálkoznak is, de attól még nem dől össze a világ számukra, ha “csak” megismernek új embereket. De már van ebben fejlődés Budapesten is.

M.K.: Sok embertől hallom, hogy unja az online ismerkedést, a Tindert. Sokan csak baráti kört szeretnének kialakítani. Több visszajelzést kapunk, hogy egy-egy klikkmentes után elmentek együtt kirándulni, közös eseményeket szerveznek.  

Vannak olyanok is, akik csak a HaverVagy-os rendezvényekre járnak már. Kéthetente van egy állandó programunk, és nekik elég, hogy ennyi a társasági élet. Emellett már nem kell plusz programokat keresni. Ide eljön, és ott van egy adott társaság, nem kell mindenkire ráírogatni, hogy ráérsz-e. Saját tapasztalatból tudom, hogy ez milyen. Most már nem kell, ide bejön az ember akár egyedül is, és itt van 80-90 másik vendég.

H.A.: Nálam is ez volt egyébként. Én vendégként kezdtem. Egyrészt az összes haver, aki mozdítható, már nem olyan minőségben szeret bulizni, másrészt ott a gyerek, család stb. Sokuk szkeptikus ezzel az egésszel kapcsolatban, hogy idegenekkel  kell leülni beszélgetni. Erre azt szoktam mondani, hogy igen, leülsz, és három perc múlva már nem idegenek. Tudom a nevüket, tudom, hogy kicsoda és elkezdünk röhögni. Képzeld el, hogy 1-2 este után már ugyanúgy röhögünk, mint a régi haverokkal 15 év után. El lehet ezt érni simán.

K.M:  Fontos, hogy itt van lehetőség kapcsolathálót kialakítani. Multinál dologozom home office-ban, és nem nagyon tudok ezen kívül máshol ismerkedni. Sokan így gyűjtenek infókat, hogy a másik cégénél van-e szabad pozíció. Kicsit erre is kiterjed ez.  

H.A.: Anno mindig azt mondták, hogy a legnagyobb üzletek a kocsmában köttetnek.

Olyan emberek jönnek, akik egyébként is nyitottak, vagy van olyan, aki a való életben zárkózottabb, esetleg jellemzően a virtuális világban éli az életét, de mégis szeretne emberek között lenni?

K.CS. : Igen, és pont ettől szép ez. Ez az egész azoknak való, akik szeretik ezt a sokszínűséget. Akik zárkózottabbak, kockábbak, ők is eljönnek, és ez nagyon jó dolog. A csöndes ember és a nehezebben megszólaló nekem mindig sokkal izgalmasabb, mint aki nagyon sokat beszél. Ahhoz, hogy valaki eljöjjön, mindenképpen kell valamennyi nyitottság, és ha valaki nem annyira kommunikatív, akkor valamennyi bátorság is. Sokan egyébként barátokkal együtt érkeznek, ők pont azt élvezik, hogy új emberekkel lehetnek ott együtt. Vagy például párok jönnek, hogy új társaságot találjanak. Ezt nagyon bírom Debrecenben. 

Lehet jönni egyedül is? Nem néznek ki? 

K.M.: Nem, teljesen mindegy, ki hogy jön. Nagyon sokan érkeznek egyedül, szerintem a létszám kábé 30 százaléka.

H.A.: Az első alkalommal én is másodmagammal jöttem. Aztán már rendszeresen egyedül. Ha valakinek nincs kivel jönni, pont az a jó, hogy senki nem fog rá furcsán nézni, mert egyedül van. Mivel kb. senki nem ismer senkit. 

Hallottam olyan véleményt, hogy erőltetett az egész. Vannak negatív visszajelzések? 

K.CS.: Nagyon ritkán hallom, hogy valaki ezt élte volna meg. Olyat igen, hogy az adott társasággal pont nem úgy alakult a beszélgetés, vagy nem neki való. Az is tök oké, ha valaki ezt érzi. Ők általában azok, akik egész nap beszélgetnek emerekkel, és ez nekik már fárasztó. De azt is szoktam mondani, hogy az, hogy a másik mennyire jó fej, és egy beszélgetés hogyan alakul, az legalább annyira függ tőlem, mint a társaságtól. Hogy a másik mennyire unalmas vagy érdekes, attól is függ, hogy én mennyire vagyok rá kíváncsi. Ha kíváncsi vagyok, akkor azt valószínűleg érzi, és megmutat magából valamit, és ha ő megmutat, lehet, hogy én is megmutatok. Szóval annak, aki szerint erőltetett, azt mondom jöjjön el és nézze meg! 

Nyilván nem lehet olyat csinálni, ami mindenkinek tetszik. Ezt már régen elengedtem. De az, hogy leülnek emberek egymással beszélgetni, olyanok, akik eddig nem ismerték egymást, szerintem egy tök jó dolog. Sokkal  jobb, mint otthon maradni és nézni, ki minek mutatja magát a közösségi médiában. Inkább ez az erőltetett. 

Azt nem mondja senki, hogy ez szörnyű és abba kellene hagyni, de olyan van, akinek ez nem való. Ez normális, az embernek lehet olyan hangulata, hogy most éppen nincs hozzá kedve, és majd később visszatér. 

HaverVagy Debrecenben
HaverVagy Debrecenben

H.A.: A program erről szól. Alapjában véve szabad akarat van. Ha nem akarsz beszélgetni valakivel utána, az ötödik körben nem ülsz mellé. Akkor már szabad rablás van, azt csinálsz, amit akarsz. Ha úgy tetszik, felállsz és hazamész. 

K.M.: Az ötödik körre már van egy olyan hangulata az egésznek, hogy maguktól keresik az emberek az asztalokat, és leülnek. A fiatalok gyakran bezárkóznak a telefonjuk, Facebook-profiljuk, Tinderjük mögé. Sokszor nem is gondolnád, hogy aki ott ül veled szemben, milyen harcokat vívott magával, hogy kilépjen a burokból, és egyáltalán eljöjjön, hogy valamit megmutasson magából.

Büszke vagy arra, hogy ilyeneket kihozol emberekből? 

K.CS.: Igen, nagyon örülök neki, és azt soha nem fogom megunni, hogy körbenézek, és látom, hogy az emberek jól érzik magukat. Meg azt sem, hogy pont a legutóbbi debreceni klikkmentesen milyen jót beszélgettem négy másik emberrel. Mindig új élmény tud lenni, hogy más világokban élők hogyan tudnak elbeszélgetni dolgokról.

Azt látom, hogy nem arra halad a világ, amerre mi haladunk. Mindenki egyre többet nyomkodja a telefonját, meg egyre inkább virtuálisak a kapcsolatok, és egyre kevesebb a személyes találkozás. Például manapság mindenki podcastot indít, meg Youtube-csatornát. De azért szerintem van egy széles réteg – és mi is ilyenek vagyunk -, akiknek ez kevés. Nemsokára ismét lesz Almási Kitti-előadás. A HaverVagy azoknak való, akik sokkal szívsesebben nézik  élőben, mint a szobában ülve a Youtube-on. 

Látsz arra esélyt, hogy ez a másik véglet is azt mondja, hogy jó, elég volt, felnézek a telefonomból? 

K.CS.: Ez sokszor azon is múlik, hogyan vagyunk befolyásolva, és hogy mit éreznek az emberek divatnak vagy trendnek. Talán ez is az egyik oka, hogy Debrecenbenben ennyire megy a HaverVagy, hogy kezd divatba jönni. Vagy ha menő lenne az, hogy nem a telefonomat nyomkodom, hanem emberek között vagyok, úgy hogy nem azt nézzük egymásban, hogy ki honnan jött, meg hol tart vagy kicsoda-micsoda, hanem azt keressük, ami közös bennünk. Úgy szoktam mondani, hogy megtalálni egymásban a havert. 

Vannak sikertörténetek? Alakultak baráti társaságok, szövődtek szerelmek?

K.CS.: Debrecenben már van egy csomó pár, akik így ismerkedtek meg. Vannak visszajárók is, akik itt találkoztak. 

H.A.: Én egy nagyon jó barátra leltem itt. Nem gondoltam volna, hogy 35-36 éves kor felett ez még lehetséges.  Azóta szinte napi kapcsolatban vagyunk, és olyan témákról beszélgetünk, amikről nem gondoltam volna, hogy egy férfival tudok.

Mint például?

H.A.: érzelmi világról, lelki világról. Mi hogy működik, mi miért vagy miért nem? Hogyan kommunikálj, amikor akarsz valamit, vagy amikor nem akarsz semmit?  Hogyan engedd el a dolgokat, hogy vegyél fel egy fonalat, hogy menj oda stb. Alapjában véve ugyanazokról beszélgetünk, mint amiről az asztaltársaságok nagy része. A kardinális kérdés mindig az, hogyan kezdj el kommunikálni egy másik emberrel.

A HaverVagy-on épp az a poén, hogy itt fel kell állni, oda kell menni, és ez nem gáz. Csak értelmesnek kell lenni, meg nyitottnak és pozitívnak. Remek gyakorló felület annak, aki úgy érzi, hiányosságai vannak e téren. 

Neked ez egy önismereti fejlődés is volt?

H.A: Maximálisan. Türelmesebb lettem az embrekkel, sokkal szívesebben hallgatom meg őket, rendeződtek a kapcsolataim is. Egy pozitív spirál indult el az életemben.

K.M.: Több embertől hallottam már, hogy a tavalyi évben ez volt a legjobb dolog számára. Lehet, hogy elfogult vagyok, de nagyon meg tudja változtatni az emberek mindennapjat az érzés, hogy tartozol valahova.

H.A.: Ez nagyon fontos. Ha belemész a pszichológiájába ennek az egésznek, a gyerekek hovatartozásának fejlődésében meghatározó, hogy a családok összeülnek egy-egy közös ebédre és beszélgetnek. Itt pont ugyanezt kapjuk meg. Azért vannak itt ZEN-ben az emberek, nincs harag, nincs összetűzés, mert egyékbént ott vannak, ahol gyerekkorukban is voltak. Olyan ez, mint egy terápia. 

K.M.: Kaptam már olyan visszajelzést is, hogy valaki nagyon zárkózott, nem tud társaságban beszélgetni, és a harmadik kör végén azt veszi észre, hogy már ő kérdez. Ez nagyon jó! Szintén visszajelzésből tudom, hogy rendszeres klikkmentesre járóként egy idő után észrevette magán, hogy ha elmegy egy-egy buliba, hamarabb odalép a kiszemelt nőhöz, mint korábban.  

Akkor ennek az egésznek van egy szociális életet fejlesztő hatása is?

H.A.: Igen, mint egy  kommunikációs tréning.

K.M.: Megfigyeltem, hogy soha nem veszi elő senki a telefont, pedig itt vannak 3-4 órán keresztül. A mai világban már nagyon ritka, hogy ne nézzünk rá egy órán belül akár többször is. Max. egy-egy fotót csinálnak, vagy bejelölik gyorsan egymást. 

H.A.: Ha együtt vagyok a haverokkal, gyakran előveszem én is, és nyomkodom, de egy idegen emberrel ezt nem csinálom meg, mert van bennem tapintat. Nem akarok úgy bemutatkozni, hogy egy tuskó vagyok. Ez lenne a normális.

Ki tudja, hány fiatal van, aki nem tud vagy nem mer elindulni, mert nincs kivel, vagy annyira be vannak zárkózva, hogy gondot okoz kilépni.

H.A.: A mai fiatalságnak jellemzően mindene a TikTok, az Instagram, a Facebook. Hajnalokig lógnak ezeken, és nincs igényük arra, hogy kimozduljanak, mert mindent a telefonon élnek meg. A mai 24-25 évesek nem tudnak kommunikálni. Rengeteg a szingli közöttük, és nem azért, mert nem szeretnének párt, vagy nincs lehetőségük rá. Teljesen konfortzónán kívüli számukra, hogy elmenjenek valahová. 

HaverVagy Debrecenben
Debrecenben is menő Havernak lenni

A szórakozóhelyek szívesen fogadnak benneteket? 

K.CS.: Ez minden városban érdekes. Eleinte nagyon sok helyet megkerestünk, és általában nem válaszolt senki. Ez volt a nagy dolog az első debreceni helyszínünkben, hogy ők válaszoltak és befogadtak. Most már elég sokan ismernek is minket, és Melindát meg is keresik, hogy menjünk. Budapesten teljes mértékben az a jellemző, hogy ők hívnak. Egy ilyen rendezvény jó a szórakozóhelynek is, hiszen nagyon sok emberhez eljut a hír, hogy ott voltunk. Rendszeresen csinálunk fotókat is. 

Jó üzlet a HaverVagy?

K.CS.: Vidéken nem, de annyira szeretem, hogy azzal profitálok belőle, hogy feltölt és kikapcsol. Heti egyszer elmegyek Budapesten kívüli rendezvényekre is.

H.A.: Nem tudjuk, hogy ez hova fog eljutni, mi lesz tíz év múlva.  Ez a belépő szint. Nemzetközivé is válhatna, mert nagyon jó ötlet, reklámfelületnek is kiválóan alkalmas lesz később. Sok helyet ki fog tudni húzni a csávából egy klikkmentes, hogy visszakerüljön a vérkeringésbe. Számtalan lehetőség van benne. Gondolj bele! 1500 forintért kapsz egy egész estés show-t, aminek te is aktív részese vagy, és te is alakítod. 

Csak klikkmentes bulik vannak?

K.M.: Nem, változatosak a programjaink. A klikkmentesen kívül főzés, séta, bowling is szerepel a repertoárunkban. Most pénteken például farsangi bulit tartunk egy debreceni klubban, retro zenével.

Szervezőként mi motivál? 

K.M.: Az emberek lelkesedése, a visszajelzések töltetet adnak. A hangulat. Nem egyszer jöttem el én is úgy, hogy nem volt jó kedvem. És azt vettem észre egy óra múlva, hogy eksztázisban vagyok már, átszellemülök. Mások is gyakran  írják, hogy eljönnek rossz kedvvel, és feltöltődnek. Új élményekkel mennek haza, új embereket ismernek meg.

H.A.: Nagy erőforrásom a humor és a nevetés, és azt vettem észre, hogy ez másoknak is sokat segít. Az, hogy megnevettetsz másokat, egy tök jó dolog, alapvetően egy szolgálat. Ha itt olyan dolgok történnek, amiből nem lehet rosszul kijönni, akkor abból nem jó kimaradni.

Mi a legjobb érzés, ami eszetekbe jut a HaverVagy-gyal kapcsolatban? 

H.A.: Hálás vagyok egész az egészért. Annyi minden állt össze azóta.

K.M.: Energiák, amik összegyűlnek. Minden esemény végére összeadódnak a szeretetenergiák. Olyan, mintha megcsináltunk volna egy külön kis világot magunknak, ahol a jó dolgok találkoznak.

H.A.: Annyi jó szándékú ember van eldugva egyedül. Ez az egész egy kis világítótorony is lehet, ahol összeülünk, és közösen tudunk jó doglokat csinálni. 

Csaba, mivel bátorítanád azt, aki fél, de szeretne eljönni? 

K.CS.: Azzal, hogy annyira befogadó és támogató a közeg, hogy akkor sem lesz kinézve, ha zárkózottabb. Ez egy nem annyira nagy közösség, hogy sok ember előtt kelljen szerepelni, a kilkkmentesnél sem véletlenül négyfősek az asztalok. Könnyebb elengednie magát, mint 8-10 emberrel. Ha már Debrecen lett az a vidéki város, ahol a legjobban megy, akkor minden debreceni jöjjön el legalább egyszer HaverVagy-ra! 

Rövid távú tervek? 

K.CS.: A klikkmenteseket továbbra is sűrűn tervezzük megtartani, mert úgy látszik, van rá igény. Beszéltünk már futásról, kirándulásról, megyünk majd bowlingozni, tervezünk külön véradást, biciklizést, kutyasétáltatást, strandolást is. A hétvégén pedig a már említett nagy farsangi bulinkra várjuk vendégeinket. Ez lesz az első táncos eseményünk a városban. Aztán jön majd Almási Kitti áprilisban egy jó témával.

Szóval úgy tűnik, mindenfélét lehet csinálni Debrecenben! 

 

– Bíró Gabriella –