Herpergel Róbert az egyik legaktívabb debreceni politikus maradt önkormányzati képviselősége után is. Idén lesz 41 éves, nem tűri az utcán a “szexualitást”, eléggé képben van Debrecen bűnügyi és hajléktalanügyi problémáival kapcsolatban, ádáz harcot hirdetett a szemetelők ellen, az ő nevéhez fűződik egyebek mellett (még akkor is, ha fideszes kollégái igyekeztek kisajátítani maguknak) a sütőolajgyűjtők létesítése és a zebrák megerősített felfestése is. Tengernyi kérdésünk volt hozzá, válaszolt is becsülettel.
Váratlanul jelentette be idén januárban, hogy kilép a Jobbikból. Ennek okaként elsősorban azt hangoztatta, hogy nem tudott azonosulni Jakab Péter tevékenységével.
Igen, ez volt az egyik ok.
Volt még más is a háttérben?
Persze. A Vona-féle időszakban kezdtem azt észrevenni, hogy az országos elnökséget egyáltalán nem érdekli, hogy Debrecenben mit csinál a Jobbik. Nem mondom, hogy kezdetben ennek nem örültem, mert így szabad témaválasztásom volt, de később már zavart, hogy az országos elnökségek (Vona, Schneider és Jakab vezetősége alatt egyaránt) nem azt nézték, hogy ki mennyire tevékeny, hanem azt, hogy ki megy fel hozzájuk “bratyizni” Budapestre. Érdemi munka viszont nem volt a találkozók mögött. Ennek az eredménye az lett, hogy egy országgyűlési választáson Debrecent képviselve egy Kulcsár Gergely vagy egy Kőszeghy Csanád Ábel pozícióban maradhatott. Holott ha megnézzük, ők hány ügyet képviseltek szemben az enyémekkel, erősen elbillen a mérleg a javamra.
Mi lesz a Jobbikkal?
Jakab Péter után nem látok olyan embert aki alkalmas a párt vezetésére. Nagyon nehéz helyzetben van most a Jobbik, mert miután egy platformon szerepelt a baloldali pártokkal, számos hozzájuk balról átpártolt szavazót veszíthet, ha megpróbál visszaevickélni a jobboldalibb, nemzetibb eszmék felé. Viszont nagyon jobbra nem is tud már tolódni, mert oda befurakodott a Mi Hazánk.
Szimpatizál a Mi Hazánk Mozgalommal?
Most kezdik ugyanazokat a témákat tolni, amiket a Jobbik képviselt, még amikor 2011-ben jelentkeztem hozzájuk. Egyedül az oltásellenesség propagálása nem volt számomra szimpatikus tőlük. Nem hiszem, hogy orvosi-biológiai kérdésekben egy politikai pártnak kellene állást foglalnia. Mivel nem vagyok virológus, a Covid idején igyekeztem is kerülni a kérdést.
2026-ban bejut a parlamentbe a Jobbik?
Ha így haladnak, akkor biztosan nem. Nagyon nehezen tudják majd magukat bepozicionálni. A baloldalt már nem fogják tudni támadni, a hagyományosan jobbikos témákat pedig már viszi a Mi Hazánk.
Maradt egyáltalán témája még a Jobbiknak?
Sokkal komolyabb dolgokkal kell megszólítani az embereket, mint amiket a kampányban hallhattunk. Nem frázisokat durrogtatni a “pocakos” elszámoltatásáról – persze, el kellene majd számoltatni -, meg hogy “börtönbe vele”. Rá kellett volna feküdni olyan témákra, amelyeket az emberek a saját bőrükön éreznek: a rossz egészségügy, a kórházi várólisták, a közbiztonság, az elhibázott cigányintegráció stb.
Ha már cigányság, kanyarodjunk Debrecenben felé. A Nagyállomás közbiztonsági helyzete kapcsán többször hangoztatta a kisebbség intenzív szerepét. Tényleg a romákra kell ezt kihegyezni?
Beszélgettem a helyi biztonsági szolgálat képviselőivel – itt jegyezném meg, hogy ezt nagyon szerettem volna, ha nem csak én teszem meg, hanem kábé mindenki a Fidesz-frakcióból -, és ők az esetek 90 százalékában problémás elemként a cigányság érintett rétegeit jelölték meg.
Sokszor támadtak is azért, mert őszintén beszéltem a cigányintegrációról és a romákkal kapcsolatos problémákról. Rögtön megkaptam miatta azt a balliberálisokra jellemző “toleráns” bélyeget, hogy én valószínűleg cigánygyűlölő vagyok. Abszolút nem, hiszen ismerek teljesen normális cigány embereket…
Itt szokott jönni a “de”…
De ismerek rengeteg olyat, akikkel nem vagyok jóban, és nem törvénytisztelő állampolgárként élnek. Nem akarják elfogadni az együttélés normáit.
A Jobbik által hangoztatott “cigánybűnözés” fogalmához hogyan viszonyul?
Úgy mint létező dologhoz. Tudjuk jól, hogy egyes bűncselekménytípusok – például az öregezés – elkövetői nagyrészt cigányokból állnak.
Csak a Nagyállomáson tapasztalt áldatlan állapotokat?
Ide sorolható a Petőfi tér környéke, a Jászai Mari téri játszótér, valamint a börtön környéke – talán emlékeznek még az olvasók a börtönkiabálásos esetekre, ezek ügyét Pintér Sándorig vittem.
A debreceni börtönből bazseválnak, óbégatnak, nem örülnek a környékbeliek – videó
Ha már Petőfi tér, a környék megújulásával kapcsolatban nem vagyok túlzottan optimista. Hiába lesz ott tavacska, térkő meg a szokásos elemek, meggyőződésem, hogy a városvezetés ezzel a prostiknak és futtatóiknak, valamint egyéb, priuszos egyedeknek épít EU-s környezetet. Nem hiszem, hogy nyári estéken romantikázó párokkal lesz tele majd a megújult Petőfi tér.
Mi lenne a sikeres integráció kulcsa?
A legrosszabb környezetből ki kell emelni a gyerekeket már újszülött korukban, és bentlakásos iskolákban kell őket szocializálni. Természetesen nem azt mondom, hogy soha ne találkozzanak a szüleikkel, de egy kéthetes láthatás bőven elég lenne ahhoz, hogy amit az iskola felépít ezekben a gyerekekben, a rokonság ne tudja lebontani.
A hajléktalanok problémájával is sokat foglalkozott. Tényleg csak az a megoldás a problémára, ha elpaterolják őket a frekventáltabb helyekről?
Ez a téma nagyon összetett. Interjúztattam hajléktalanokat a Fórumnál, a Refomixnél is jártam, hogy minél több információm legyen róluk. A hajléktalanoknak két kategóriája van: akik ki akarnak törni, és akik nem. Debrecenben utóbbiakkal van többnyire probléma, de ők a város hajléktalanjainak csak egy kis részét képezik. Felfigyeltem egy joghézagra is, ha például valamelyikük a Piac utcán elfoglal egy padot, és mondjuk még maga alá is csinál, akkor nagyon nehéz őt onnan elvinni. Ilyenkor a rendőr intézkedhet, de sokszor már nem mernek, mert az átlagembernél ilyenkor mi az első? Fogja a telefonját, és videózza, hogyan “vegzálják” szegény hajléktalant. Nem gondolnak arra, hogy ennek már közegészségügyi kockázata is van.
A probléma gyökerét egy országos szintű, felülről jövő egyeztetés ragadhatná meg. Elsősorban a kormánynak kellene leülnie azokkal a hajléktalanokat segítő szervezetekkel (Debrecenben ez a Refomix feladata), az egyházak képviselőivel, továbbá az orvosok bizonyos képviselőivel. Egyeztető fórumot kell tartani, hogy a problémát hogyan lehetne legalább mérsékelni. Természetesen a rendőröket és a helyi közterület-felügyelőket is be kell ebbe vonni. Ez egy nagyon hosszú távú dolog lesz.
Rendszeresen foglalkozott a szemetelés problémakörével is. Jó ötletnek tartja, hogy a Debrecen környéki erdőkben most már nincsenek kukák?
Fogalmam sincs, hogyan jött ez az ötlet, de nagyon szívesen elbeszélgetnék azzal, aki ezt kitalálta. Az egy dolog, hogy a szemetesek befogadóképessége eleve hagyott kívánnivalót maga után, de legalább azok beledobták a szemetet, akik nem akarták első szándékból eldobni. Hát most el fogják. Egy normális világban persze valóban úgy kéne ennek működnie, hogy akkor az első kukáig nem dobjuk ki a szemetet, de én nem hiszem, hogy a kirándulók többsége hazaviszi majd a hulladékot. A probléma orvoslására lenne alkalmas egy szemétkommandó, a hármas jelszóval: megfigyelés, tettenérés, büntetés. Az emberek fejében kellene változásnak történnie, hiszen még a szelektív hulladékgyűjtőket sem tudjuk rendeltetésszerűen használni Debrecenben.
A másik dolog, ami mellett nem tudok szó és szem nélkül elmenni, az az elképesztő városképrombolás. A Párizsi udvar elkészültekor kaptam fel a fejem arra, hogy milyen mértéket öltött az igénytelen kinézetű, minimalista fehér-szürke épületek terjedése a városban. Debrecen cívis arculatán ezek a förtelmek úgy néznek ki, mint a ronda pattanások. Még csak elképzelni sem tudok olyan városrészt, ahová ezek az épületek illenének. A város vezetőit nem zavarja ez a sivár építészeti stílus. Aki ezekre az épületekre kiadja az engedélyt, azzal is szívesen elbeszélgetnék, mert legalább olyan “remek ötlet”, mint a Nyírerdő által elrendelt kukamegszüntető akció. Azért azt hozzátenném, hogy nem születtem sem építésznek, sem környezetvédelmi szakembernek, de az előbb említett területekről hiányzik az esztétika és a józanság.
(Szerkesztői megjegyzés: debreceni civilek épp a minap hoztak létre egy Facebook-csoportot a városképrombolás ellen.)
Ha lenne egy utódja, mely témákat adná át neki, hogy ezeket vigye végig Debrecenben?
Ne engedjen egy jottányit sem a közbiztonság témaköréből, és üsse meg azt a kemény hangnemet, amit kell. Tartsa napirendi ponton, hogy Debrecenben a szakrendeléseken és vizsgálatokon is várólisták vannak. Figyeljen a debreceni köztisztaság – különösen a zöld részek – állapotára, és legyen meg erre a koncepciója, hogy ha gond van, mi a teendő. Ne felejtse el figyelmeztetni a fideszes és az ellenzéki képviselőket sem, hogy mennyire nem aktivizálják magukat a közéletben. Különösen akkor, ha valós problémákról van szó. Lásd a Csapó utca 70. szám alatti balhés szomszédok ügyét, ahol nekem kellett intézkednem a fideszes önkormányzati képviselő helyett. Persze eleve engem kerestek meg a lakók, de a megválasztott képviselőnek színét sem láttam a környéken. Említhetem a Derék utca 22. ügyét is, ahol szintén nem mondható el, hogy a sarkára állt volna a fideszes önkormányzat.
Azért akadt olyan ügy is, amiben együttműködőnek bizonyult a városvezetés.
Tapasztaltam nyitottságot több kérésemmel kapcsolatban is. Az Ady-parkban létesített könyvesszekrény bekamerázásával kapcsolatban segítségemre volt Széles Diána és végül Papp László polgármester közbenjárására sikerült megoldani a problémát. Ők meglepően nyitottak voltak felém. Balázs Ákos szintén konstruktivitást mutatott irányomba a sütőolajgyűjtőkkel és a zebrák megerősített felfestésével kapcsolatban. Más kérdés, hogy én vetettem fel az ötletet, ő pedig Kósa Lajossal sajátjaként adta el, de a lényeg, hogy megvalósult. Említhetem még Varga Andrást, akin szintén látszik, hogy tenni akar a körzetében élőkért.
Az viszont rendszeresen kiborítja nálam a bilit, amikor önkormányzati képviselők a fideszes országgyűlési képviselőkkel pózolnak egy-egy beruházás vagy fejlesztés bejelentése alatt. Én biztos nem égetném magamat velük.
Hangsúlyos témaként kezeli az LMBTQ kérdéskörét. Miért allergiás annyira a szivárványra?
A szexulitás nem az utcára való. Úgy gondolom, nem jó az az irány, ha mindent kipingálunk azzal az üzenettel, hogy “más” vagyok, te pedig kötelezően fogadj el. Valahol meg kell állítani ezt a folyamatot, mert itt feltűnik egy LMBTQ-zászló, akkor felbukkan máshol, majd elkezdenek matricázgatni stb. Egyébként ha tényleg ártani akartam volna a felfestés alkotóinak, akkor simán feljelenthettem volna őket rongálás miatt.
Megígérte, lepucolta a szivárványt a Csapó utcai elosztódobozról a volt jobbikos
Sajnos ki sem lehet kerülni a témát, hiszen már filmekben, sorozatokban és számítógépes játékokban is vannak utalások a másságra, és ezekkel sajnos a gyerekek is szembesülnek. Miért kell őket a játékok és mesék közben olyasmikkel traktálni, hogy “tudjátok-e, hogy a bácsik is szoktak csókolózni”?
Attól függetlenül, hogy ezek a dolgok nekem nem tetszenek, a meleg emberekkel soha nem volt semmi problémám.
Itt szokták közbeszúrni, hogy “vannak meleg ismerőseim, de…”
Az ismerőseim között három emberről tudok, aki azon a térfélen játszik, de természetesen önmagában ezért soha nem ítélném el őket. Ami érdekes, hogy a Pride- és zászlópingálás-típusú nyomulással ők sem értenek egyet. Élik a kis életüket, és nem érzik, hogy bármiben el lennének nyomva. Viszont egyikük sem kérkedik a másságával.
A vallásra ne vonatkozzon a klasszikus “négy fal között maradós” szlogen?
A vallás szerintem más, kevésbé tudja hergelni a társadalmat, mint például egy Pride, ahol mindenféle dolog történik. Nem hiszem, hogy ennek hatására lesznek elfogadottabbak a szexuális kisebbségek.
Részt vett valaha ilyen felvonuláson akár nézőként vagy ellentüntetőként?
Nem voltam soha, de láttam az ott készült felvételeket.
Mit tenne, ha két férfit látna csókolózni a Csapó utcán?
Semmit, legfeljebb elfordítanám a fejemet. A többi ember nevében azonban nem nyilatkozhatok.
No és ha lányok művelnék ugyanezt?
Azért férfiszemnek még mindig esztétikusabb, ha két hölgy kezd el csókolózni.
Ez nagyon önző szemszög.
Persze, de hát így működünk mi. Ugyanarról van szó, de egy kicsit mégsem. Akár tetszik, akár nem, a melegeknek el kell fogadnia, hogy a társadalom jelentős többsége nem ezen a térfélen játszik.
A melegházasságot támogatná, ha hazánkban is legális lenne?
Nem látok semmi hozzáadott értéket abban, ha két férfi összeházasodik. A problémák viszont igazából akkor kezdődnek, ha a pár gyereket is szeretne. Ez már rengeteg kérdést felvet. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy nagyon sok pszichológus/gyermekpszichológus félti a praxisát, és – elsősorban nyugaton – nem szívesen nyilatkoznak a témával kapcsolatban. Egy-egy kiragadott szakvélemény nem tekinthető reprezentatívnak. Legalább annyi ebben a kérdésben a pro, mint a kontra, és akkor lehetne előrébb jutni, ha a két fél képes lenne leülni egymással kommunikálni.
A focimccseken térdeplő focistákról is megvan a véleménye. A politika akkor semmilyen szinten ne férkőzzön be a sportba?
A “demokratáknak” szokott lenni az az óhaja, hogy a politikát ne vigyük be a stadionba. Ez persze elsősorban a trianonos molinókra vonatkozik, mert szerintük ez “politikai ügy”. Szerintem meg történelmi. Szóval a trianonos jelképekre allergiás “demokraták” szerint az LMBTQ-zászlóknak természetesen helye van a mérkőzéseken, arra hivatkozván, hogy “ez csak közéleti dolog”, és ennek semmi köze nincs a politikához. Mi alapján döntjük el, hogy az LMBTQ-zászlónak van helye a sportrendezvényeken, a trianonosnak meg nincs?
Ellene vagyok mindenféle térdepelgetésnek, ezt a játékosok megszégyenítésének tartom. Úgy gondolom, a sportolóknak saját belátása szerint kellene ezekben részt vennie. Ha egy játékos beleáll az ügybe, akkor készüljön fel, hogy kap érte hideget-meleget. Nem tartom jónak, hogy a sportolókat kötelezik erre, és szolgai szintre alacsonyítják le őket – nem törődve azzal, hogy egyetértenek-e az üzenettel vagy sem. Szolidaritást csak úgy lehet vállalni egy ügy mellett, hogy én letérdelek és fejet hajtok? Ez a dolog a feudális időkre volt jellemző. A játékosokat nem kellene ezzel megalázni.
Azzal kiegyezne, ha sem trianonos, sem LMBTQ-zászlót nem lehetne bevinni a meccsekre?
Én azt gondolom, hogy egy nemzetnek a történelmi gyászát meg az LMBTQ-t nem lehet egy lapon emlegetni. Persze vannak véleményes nóták a meccseken, de ha mondjuk a “lesz még Erdély Magyarországé” rigmust skandálja a közönség, én betudom a trianoni trauma jelenkori kivetülésének. Ha a magyar válogatott játszik Romániában, ott is előfordulnak “magyargyűlölő” feliratos molinók.
Hogyan tovább? Tervezi, hogy visszatér a politikába?
Ezt a kérdést sokszor megkaptam már, és gondolkodtam is rajta elég sokat. Vannak terveim, de egyelőre ennél többet nem szeretnék mondani ezzel kapcsolatban. Ha lépek is valamerre, csak a Debrecen-táblán belül tervezem.
Egy jó kis új párt a Volner-Bencsik-Varga-Damm mintára?
Ezeket a formációkat életképtelennek tartom, tőlem ilyesmire ne számítson senki.
– Szilágyi Szabolcs –
