Kígyózó sorok a pénztáraknál, eufórikus fesztiválhangulat, pandémia előtti nosztalgia és meghatott előadók jellemezték a nyitónapot.
Már délután 2-kor a debreceni öregek otthonáig állt a sor a Campus Fesztivál főbejáratánál, amely az esti órákra masszív tömeggé állt össze. A jegykiadás és beengedés kissé akadozott ugyan (bizonyára a vártnál nagyobb érdeklődés miatt), de a fesztiválon dolgozó csapat rugalmassága és készségessége végül feledtette a kellemetlenségeket. (Kevesen tudják, hogy a debreceni Campus Fesztivál a Vekeri-tó Fesztiválból nőtte ki magát és 2007 óta szerepel Campus Fesztivál néven.)
Nem csoda, hogy a Campust idén hatalmas érdeklődés övezi. Az elmaradó nemzetközi giga-fesztiválok – a Sziget, a Volt, a Balaton Sound – után idén a Campus az első megtartott, valódi (könnyű)zenei és összművészeti fesztiválélményt ígérő rendezvény, ahol a hazai előadók négy napra megtöltik a szegényesnek nem nevezhető line-upokat.
Akik bejutottak a Campus első napjára, így buliztak Horváth Tamásra és a Bagossy Brothers Company-re
A nyitónapon több ezer ember szórakozott együtt a megszokott helyszínen, a kivilágított Víztorony lábánál, az Aquaticum és a Stadion tövében a debreceni Nagyerdőn. A friss erdei levegőbe szippantva szinte érezhető volt a mámorító szabadság érzése, ahogyan a világjárvány után végre kiszabadulhattunk egy valódi zenei fesztivál valódi színpadjai elé, igazi sört/fröccsöt/rövidet/üdítőt kortyolva, a hangfalakból lüktető élő(!) zenét hallgatva. (Nem pedig a monitorra meredve fülhallgatóval a fülünkben a kanapén vagy a házi hangtechnikát nyúzva…)
A nyitónapon több, mint ötven fellépő műsoraiból válogathatott a közönség. Olyan együttesek és előadók léptek színpadra, mint a Belga, Dj. Bárány, UFO, Bódi Csabi, Alvin, és a Mókusok, Kistehén, Csaknekedkislány, Péterfy Bori és a Loveband, Nasiimov, a nagyszínpados Horváth Tamás, Szabó Balázs bandája és Bagossy Brothers vagy a népszerű helyi rocksztár, Kori – kimerítve műfajilag a magyar zenei paletta minden színét és árnyalatát.
Ezen az estén nem volt olyan műfaj, amelynek nem lett volna hálás közönsége – legyen az cigány- vagy elektronikus zene, jazz vagy rock. Az előadókon is látszódott a meghatott eufória. A Bagossy Brothers frontembere, Bagossy Norbert többször háláját fejezte ki, hogy ezen az estén itt játszhatnak – “Ekkora színpadon nagyon régen nem álltunk már…” Tette hozzá kissé talán elérzékenyülve. DJ Bárány pedig harsányan kapacitálta közönségét, hogy mutassák ki a szervezőknek hálájukat és eresszék ki a hangjukat.
A Campus első napja igazi örömünnep volt, ahol nem a nyári fesztiválszezonba belefáradt előadókat láttunk színpadra lépni, hanem olyan ízig-vérig zenészeket, akik minden színpadon töltött pillanatot kiélveznek és a közönség rajongásából táplálkoznak. És még három nap hátra van!
– Vida Virág –
