Rajtolt a tavaszi szezon a magyar NBI-ben, így közel két hónapos szünet és téli edzőtáborozás után végre megmutatta magát a nagyérdeműnek a hetedikként telelő DVSC. Szécsiék az ötödik helyen álló Zalaegerszeget fogadták a Nagyerdőn, és volt mit törleszteniük az augusztusi csúfos idegenbeli vereség után. Tavaszinak nem éppen volt mondható az időjárás, de a csapat szerencsére gondoskodott arról, hogy a lelátó népe a lefújás után szívmelengető élménnyel távozzon a helyszínről. De nem spoilerezek, inkább lássuk, hogy sikerült a helyszínen átélni ezt az élményt.
Hamar örülhettünk
Mint említettem, az időjárás nem volt éppen a legjobb, ami meglátszott a nézőszámon is, de nem tudom hibáztatni a távolmaradókat, hiszen a mérkőzés vége felé már minket is a megfagyás fenyegetett a helyszínen. Az óriáskivetítőn bemondott majdnem háromezer ember mindenesetre némi előrelépést jelent az ilyenkor megszokott bő ezres nézőszámokhoz képest.
Visszatérve a mérkőzéshez, Srdjan Blagojevic kezdőcsapatából némi meglepetésre kimaradt az ősszel stabil teljesítményt nyújtó ukrán belső védőnk, Romancsuk, akit Lagator helyettesített Dreskoviccsal karöltve. Montenegrói védőfalunk végül is jól állta a zalai rohamokat, erről tanúskodik a végeredmény is. Ezen kívül bekerült a kezdőbe a Blagojevic érájában gyakorlatilag szupercserévé előlépő Sós Bence is. Káprály Mihály kezdő sípszava után viszont nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a frissen felavatott Komáromi Gábor szektor közönsége máris felugorjon és ünnepeljen. A harmadik percben ugyanis a csapatkapitányunk, Dzsudzsák Balázs adott egy csodás labdát a szélen megiramodó Szécsinek, akinek nem volt nehéz dolga, és Demjén kapust megelőzve nagyon higgadtan, tíz méterről helyezett a jobb alsóba. 1-0. A gólszerzőnek ez volt egyébként már a negyedik találata ebben az idényben.
Kicsivel később újfent e két ember volt a főszereplő, de végül Manrique lövése után a kipattanóból megkegyelmeztünk a vendégeknek és belelőttük Demjénbe a bőrt. Ezt követően jobbára mezőnyjáték folyt a pályán. A Zalaegerszeg igyekezett némi nyomást helyezni a hátsó alakzatunkra, de álltuk a sarat. Főleg Gergényi nagy bedobásai jelentettek veszélyt számunkra, de a Loki nagyon okosan és higgadtan passzolgatott, egyszóval kontrákra játszott, és várta a megfelelő alkalmat előnye növelésére.
Túlzó piros lap és duplázás
Ez a pillanat pedig a 35. percben el is jött, amikor Ferenczi remekül tálalt Sós elé, aki betört a tizenhatosra, megtolta a kifutó kapus mellett, így gyakorlatilag tiszta gólhelyzetben lökött rajta kézzel Mocsi. Játékosunk elesett, ezt pedig a spori, aki közel állt az esethez, tizenegyessel honorálta, a válogatott keretbe meghívott Mocsit pedig egyből kiállította. Némi idegtépő perc következett a helyszínen, de a VAR is helyben hagyta ezt az ítéletet, a büntetőt pedig Dzsudzsák értékesítette. A zalai cerberus majdnem védett, de csak beleérni tudott a játékszerbe nem úgy, mint tavaly tavasszal hasonló szituációban. 2-0.
Annyit hozzátennék, hogy a piros lap némileg túlzó lehetett, de én azt mondom, annyit tévedtek már a mi kárunkra a közelmúltban a sípmesterek, hogy egyszer talán a mi javunkra is ítélhetnek. A gól után maratoni hosszabbítás következett, aminek az elején Szécsi esett el a büntetőterületen belül, de Káprály ezt nem ette meg, és sárgával jutalmazta a színészkedést. A félidőben régen tapasztalt nyugalommal álltunk fel a helyünkről, és kétgólos vezetés tudatában latolgattuk a további eseményeket a büfében. Arra jutottunk, hogy egy-két gól még összejöhet nekünk, míg a vendégek frusztráltsága még egy további piros lapot is kicsalhat a spori zsebéből.
Hamar felkerült az i-re a pont
A fordulást követően aztán az 53. percben egy kék-fehér támadást még megúsztunk, majd a csékánk tálalt egy mintaszerű passzt Szécsinek, akinek centerezését nagyon csúnyán elvétette, és gyakorlatilag elrúgott a labda felett Kálnoki-Kis. Így kapott ziccert ajándékba Dorian Babunszki, csatárunk köszönte szépen, élt is vele, és meglőtte ötödik gólját a szezonban. 3-0.
Ezzel a Lokomotív nagyon hamar el is döntötte a mérkőzést. Ricardo Moniz csapata eléggé hitehagyottan és enerváltan vánszorgott a pályán, a végén csak rajtunk múlott, hogy nem szórjuk meg őket jobban. Háromgólos vezetés tudatában a hazaiak mestere elkezdett cserélni, így Baráth és Bévárdi is beállt, Vargát és Sóst váltva. Utóbbi cserénk nagyon is élt a szélen, hiszen többször kergette az őrületbe az ellenfél védőit, kivívva ezzel a publikum elismerését. Rajtuk kívül lehetőséget kapott a két új igazolásunk, Loncar és Mance is, Manrique és Babunszki helyett. A délszláv középpályás rendkívül harcosan játszott, ahogy azt tőle elvárható, ami után igencsak fel lesz adva a lecke a szerb trénernek, hogy kit játszasson majd hétről hétre.
A hátralévő időben a további gólzápor elmaradt, habár Kusnyír révén volt kapufánk is a végén, és egy ígéretes, gólba tartó Ferenczi-löket is. A lényegen ez nem változtat, hiszen végig kontrollálva higgadtan játszva megérdemelten nyerte a tavaszi nyitányt a DVSC, és visszavágott az augusztus végi csúfos idegenbeli zakóért. A két csapat pedig helyet is cserélt a tabellán, az ötödik helyre lépett fel a Debrecen, és lőtávolba kerülhet a dobogó is, ha tartjuk ezt a jó formánkat a jövő héten a Videoton otthonában is.
Zárszóként mondtam is a helyszínen a barátaimnak, hogy őszintén nem gondoltam volna a mérkőzés előtt, hogy majd azon fogok a hajrában bosszankodni, hogy nem négy, hanem csak három góllal nyerünk a zegiek ellen.
Tévedjek máskor is ekkorát!
– Faragó László –
