Nehezen tud napirendre térni olvasónk a hétvégi debreceni halálos baleset fölött, de ez már csak az utolsó csepp volt a pohárban ahhoz, hogy klaviatúrát ragadjon. Elgondolkodtató írás Gabriellától.
Döbbenten állok az újabb haláleset előtt, amiben ismét egy huszonéves fiatal vesztette életét teljesen értelmetlenül. Az utóbbi néhány hónapban ez már a sokadik, és kérdezem én, mennyi felesleges halál kell még, hogy valami megváltozzon? Hogy mi? Ez az, amire keresem a választ.
Nagyon sok hozzászólást olvastam a hírek alatt, és minden tiszteletem azoké, akik nagyon empatikusan azt kérik, hogy ne ítélkezzünk mert nem ismerhetjük a körülményeket. Viszont ez annyira nehéz!
Igaz, nem tudhatjuk, hogy defekt vagy műszaki hiba volt-e az egyes balesetek oka. De milyen nyomós indoka lehet bárkinek arra, hogy a megengedett sebesség többszörösével hajtson két település között, vagy átlépje azt településen belül, mobilt használjon vezetés közben, szabálytalanul kanyarodjon, ittasan, netán drog hatása alatt vezessen, esetleg semmibe vegye a közlekedési táblákat és a szabályokat?
Valóban az életkor lenne az ok? Több hozzászóló szerint xy ország mintájára csak bizonyos kor felett kellene megadni a jogosítványt. De mi a helyzet a 30+ vagy 40+ évesekkel, vagy a még idősebbekkel, akik balesetet okoznak? A gond valószínűleg nem feltétlenül az életkorral, mint inkább a tapasztalat hiányával van.
Halálos baleset történt Ebesnél – Tóth Kinga debreceni röplabdázó hunyt el
Mindenesetre őszintén érdekelne, hogy a jogszabály alkotói szerint miért indokolt, hogy egy tizenhét éves (gyerek)embernek jogosítványa legyen? A tizenhat éves még éretlen, de a tizenhét éves már alkalmas?
Mondjuk, hogy elfogadjuk, és alkalmas. Mennyi vezetési tapasztalat lenne ideális a biztonságos autókezeléshez?
Az egyik autósiskola statisztikája szerint a kötelező 30 órán (vagy 580 km) felül még 15-20 órát vesznek pluszban a diákok. Valóban elég ez az 50 óra (amiben a vizsga is benne van) arra, hogy magabiztosan kezeljük az autót a forgalomban, ahol amúgy is „sok a hülye”?
Minden helyzetre nyilván nem tudnak felkészíteni egy tanfolyam alatt, és maga a tanfolyam sem lehet végtelen hosszússágú. Ezért nem lenne hasznos vajon, hogy a friss jogosítványos az első néhány ezer kilométerét csak egy tapasztalt vezető mellett tehesse meg?
De tegyük fel, hogy megtanultunk biztosan vezetni. Ekkor jön a következő kérdés, hogy mentálisan érettek vagyunk-e ahhoz, hogy a forgalomban egyedül vegyünk részt, és felérjük-e ésszel, hogy a mi tetteink másokra is hatással vannak? Valaki más apukájára, anyukájára, fiára, lányára, családtagjára, barátjára.
A tanfolyam megkezdésének előfeltétele a nyolc általános és az orvosi alkalmasság, de egyiket sem kell igazolni. Miért is nem? Miért nem lehet kötelező résszé tenni a mentális egészséget és az agresszióra való hajlamot, esetleg az érettséget vizsgáló pszichológiai teszteket?
Vagy ott a sebesség kérdése. „Mert a fiatalok mindig csak száguldoznak.” Lássuk be, van benne igazság, tisztelet a kivételnek.
Fiúk, lányok! Értsétek meg végre, nem felnőttes vagányság gyorsan hajtani, inkább nagyon gyerekes dolog.
Sokkal érettebb személyiségre vall, ha megfontoltan és okosan mentek a forgalomban. Higgyétek el, tiszteletreméltóbbak lesztek a társaitok között is! Akinél meg mégsem, annak a véleménye ne számítson! Egyszer majd ő is felnő.
De ha ez is pipa, és minden oké velünk, hogy lehet az, hogy mégis ittasan vezetünk? Nemrég egy társaságban boroztunk egy belvárosi szórakozóhelyen, ahol az egyik lány nevetve mesélte, hogy vele előfordult már, hogy alkoholos állapotban vezetett. Mégis miért? Mi kell ahhoz, hogy ez ne történjen meg? Még több elrettentő eset, vagy még több felvilágosítás? Nincs még elég virág és mécses az utak mellett?
A hozzászólók szerint felmerül a szülői felelősség kérdése is.
Valóban egy nagy teljesítményű autót kell egy fiatal (gyerek)ember alá rakni? Természetesen ajándékba adjuk, hogy ne érezze a súlyát? Tankoljuk is meg neki rendszeresen? Ezzel a felelősségtudatát fejlesztjük vajon?
Egyébként miért van rá szüksége? Autópályán kell megtennie nagy távolságokat a munkája miatt? Vagy csak ezzel jár iskolába és bulizni? Nem lenne jobb eleinte egy kisebb és olcsó autó egy nagy T-betűvel a hátulján, hogy a többi sofőr is tisztában legyen vele, hogy egy tanuló vezetővel van dolga?
Sok esetben talán már ennyi is segítene elkerülni, hogy felesleges nyomás alá kerüljön valaki, ha lassan megy, és levillogják hátulról a külső sávban.
Na, és egy egyszerű dolog. Emberek! A biztonsági öv azért van, hogy használjuk. Nem csipesszel kiakasztjuk vagy befixáljuk! Igen, néha kellemetlen, néha nyom, és marhára idegesít. Igaz. De életet menthet!
Rengeteg kérdés és probléma van még, amit sorolhatnánk. Mindenkinek lenne minimum egy története. Kezdve az ősi mesterséggel illető autóstól (amiért át mertem menni előtte a zebrán, és meg kellett állnia), a mobilozó kanyarodón át, aki észre sem veszi, hogy egy ember áll az út mellett, az index nélkül lavírozó autósig, aki minden bizonnyal gondolatolvasó, és azt feltételezi, hogy a másik is az. Na, és akkor a biciklis-autós kapcsolatról még egy szót sem ejtettünk.
Tahóságból jeles: szabálytalanul előzött, majd még be is mutatott a debreceni autós
Sorolhatnánk a végtelenségig, és ezek csak egy kívülálló kérdései, aki szerencsére nem érintett egyik balesetben sem. De mi a helyzet a szülők, hozzátartozók, barátok kérdéseivel, akik elvesztették egy szerettüket.
Vagy mi a helyzet a balesetet okozók és hozzátartozóik kérdéseivel?
Hiszen valószínűleg nekik is vannak, és visszatérve a cikk elején megfogalmazott gondolathoz, valóban ne ítélkezzünk anélkül, hogy ismernénk a körülményeket.
Viszont azok, akik ismerik a körülményeket, vajon levonják a konzekvenciákat és megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy soha többé ne legyenek egy baleset résztvevői semmilyen formában?
Egy biztos, a szabályok és a képzési követelmények a jelenlegi formában adottak. Ez van, erre nekünk nincs ráhatásunk. Amit mi mindannyian tehetünk kortól, nemtől, észbeli adottságoktól függetlenül, hogy az utakra annak tudatában megyünk ki, hogy a tetteink ránk és másokra is hatással vannak.
A közlekedési szabályok azért vannak, hogy betartsuk őket, akár egyet értünk velük, akár nem! A jogosítvány felelősség. Mindannyiunk felelőssége. Sajnos elcsépeltté vált, de nagy igazság, hogy mindenkit hazavárnak!
– Bíró Gabriella –
