Kondás Elemér vezetőedző fejébe került a Diósgyőrnél a szinten feljutásért küzdő Szeged elleni csúfos és megalázó 5-0-ás zakó – jelentette be április 8-án, a meccs után öt nappal a klub honlapja. Majd még aznap közölték, hogy Kondás helyére pedig pont a Tisza-partiak vezetőedzőjét, Dragan Vukmirt sikerült leigazolniuk. Ezzel a furcsa húzással a DVTK vezetősége kivívta mindkét tábor, sőt, általánosságban a magyar futballszurkolók unszimpátiáját is, és komoly szappanoperába torkollott a helyzet.
A drukkerek olyannyira nem tudták feldolgozni mindezt, hogy a közösségi médiában és a stadion lelátóin is kifejezték elégedetlenségüket. A miskolci keménymag korábbi vezetőedzőjüket, jelenlegi sportigazgatójukat, Benczés Miklóst vonta kérdőre, és szó szerint patkányságot emlegetnek az üzlet kapcsán. A szegediek pedig a Vasas elleni mérkőzésükön „Az áruló nélkül is sikerülni fog, srácok!” – drapériával nyugtázták a történteket.
A két klub vezetősége is bőszen üzengetni kezdett egymásnak. A szegediek sportigazgatója, Adem Kapic szerint Vukmir a harminc napos felmondási idejét már a DVTK kispadján töltötte, ami nem jogszerű. A másik fél ezzel szemben jogszerű munkavégzést bizonygat. A meglepő események fényében elhatároztam, hogy korábbi sikeredzőnk esetének boncolgatásán túl, a teljesség igénye nélkül felidézek néhány érdekes “edzőkeringőt” országhatáron belülről és kívülről is.
„Kétszer nem lehet belelépni ugyanabba a folyóba”- szól a híres görög filozófus, Hérakleitosz gondolata, aminek valódi mondanivalóját most ne firtassuk, de úgy is megközelíthetjük a dolgot, hogy nem lehet kétszer ugyanúgy pórul járni. Esetünkben azonban erre rácáfolt a DVSC korábbi kétszeres bajnok és kupagyőztes mestere, Kondás Elemér, akit egyfajta átok kerülget mostanság, ha a kispadra ül le. Félresikerült és félbeszakadt miskolci kalandja előtt Kisvárdán például a sikeres feljutás után két élvonalbeli vesztes találkozó és bábeli zűrzavar közepette köszönték meg a munkáját, és váltotta a Debrecennél is megforduló Dajka László a Várkertben.
Menny és pokol a Lokinál – 10 pozitív és 10 negatív esemény 2021-ből
A tar tréner ezt követően az NB III-as DEAC csapatát edzette rövid ideig, majd a másodosztályban a Győri ETO-nál mindössze 10 meccs erejéig kapott lehetőséget a bizonyításra. Kisebb üresjárat elteltével visszatért régi sikerei színhelyére a Nagyerdőre, és tűzoltóként érkezve Vitelki Zoltántól örökölte meg a marsallbotot, majd kis híján sikerült is az élvonalbeli bennmaradást kiharcolnia a Lokival. Végül Szatmári és Ferenczi kapufái és a góltól elválasztó néhány centiméter végzetesnek bizonyult a Paks ellen.
Kondás azonban nem hagyta el a süllyedő hajót, és az NB II-ben is kormányozta azt élvonal felé. Majd annak ellenére, hogy a csapat feljutó pozícióban volt, mégis útilaput kötöttek a talpára, és helyére – nem kevés kockázatot vállalva – az abszolút „nullkilométeres” Huszti-Toldi párost nevezték ki. Husztiék ugyan feljuttatták a Debrecent, de cseppet sem volt izgalommentes a másodosztályú bajnokság hajrája. No és ehhez a megsüvegelendő cselekedethez nagyban hozzájárult a veretlenül bajnokságot nyerő pro licences edző, Kondás Elemér munkája is.
Ugye, milyen kíséretiesen hasonlít mindez a borsodiaknál eltöltött legutóbbi szerepvállalásához? Vajon mik lehettek most a kenyértörés okai? Csak találgatni tudunk, de a diósgyőri vezetőségből minap azt nyilatkozták nagyon diplomatikusan, hogy nem érezték biztosítottnak a feljutást Kondással.
Közrejátszhatott Eli bá’ menesztésében a szurkolókkal való nem túlságosan baráti viszonya is. Debreceni futballszeretőként ismerve a tréner stílusát, a cívisvárosban is előfordultak nézeteltérései a szurkolókkal. Emlékezhetünk, 2015-ben Kondás a sajtóban hangot is adott ennek az „Itt nem ez a trendi, hogy a szurkolók a csapat mellé állnak” című mérkőzés utáni nyilatkozatával a Haladás ellen, amit tetézett a Videoton elleni vesztes meccs utáni klasszikussá avanzsálódott „Következő kérdést felteszi?”mondatával.
Végül a sztori éppen Diósgyőrben csúcsosodott ki, amikor egy hatalmas fehér vászont feszítettek ki vendégszektorban a drukkerek, és egy „Megfestettünk volna, de erre sem fért ki az arcod” kiírással üzentek a magáról megfeledkezett szakembernek. Ezután nem sokkal a vezetőedző bocsánatot kért.
Egy másik lehetséges ok pedig a vezetőséggel megromlott viszony is lehetett, de az is tény, hogy Kondás a sajtó képviselőivel sem mindig találta a közös hangot, amire a 2016-ban a fehérorosz Torpedo Zsodino elleni Európa Liga mérkőzése utáni példa, mikor a cívisek gyengébb teljesítményének mikéntjére meglehetősen furcsa stílusban adott választ, és miután összeszólalkozott a sajtó egyik képviselőjével, akkor hagyta el száját az az emlékezetes mondat, hogy nem tudja joystickkal irányítani a játékosait.
Mindent összevetve, azonban tett ő már le annyit az asztalra főleg Debrecenben, hogy nem ezt a bánásmódot érdemelte volna búcsúzásképpen. Ilyen, és ehhez hasonló edzőváltogatások egyébként több magyar csapatnál is előfordultak már. Például a Videotonnál is, ahol rövid időn belül többször is váltottak vezetőedzőt. A fehérváriaknál ebben a szezonban Szabics Imrét Michael Boris váltotta, míg a tavalyi kiírásban a Lokit trenírozó Joan Carillot Márton Gáborral pótolták. A Ferencváros sem úszta meg ebben a szezonban, Peter Stögert a Loki elleni vereség után menesztették szezon közben, majd hozták a helyére az orosz Sztanyiszlav Csercseszovot (aki kinevezése előtt Dzsudzsák Balázzsal is konzultált). Ezekből a példákból is látszik az állandóság és hosszú távú bizalom hiánya, ami nagyon is jellemző az NB I-re. Ezt megerősítendő a Sporttudományok Nemzetközi Központjának márciusi kimutatása szerint a magyar élvonalban az európai átlagnál jóval gyakoribbak az edzőváltások. A felmérésből az is kiderült, hogy Észak-Írországban a legtürelmesebbek a vezetők, itt több mint 1500 napot kapnak a bizonyításra a trénerek. Ezzel szemben Szaúd-Arábiában a legkényelmetlenebbek a pálya melletti ülőalkalmatosságok, hiszen mindössze átlagosan 156 nap jut egy-egy edzőnek. Igaz, ott megengedhetik az ilyen gyakori variálást, hiszen „mellényzsebből” kifizetik az esetleges lelépési díját a megbukott szakmai stáboknak.
De ha már külföldet említettük, lássunk olyan trénereket és csapatokat is, akik bizony már keringőztek egymással a múltban és közelmúltban egyaránt. Elsőnek keleti szomszédunk bajnokcsapatának a CFR Kolozsvárnak az edzőjét, a korábbi Chelsea-játékos és román válogatott Dan Petrescut említhetnénk, aki már harmadik alkalommal vezényli csapatát a Constantin Radulescu Stadionban arab, kínai és török kitérők után. Ez nem látszik meg „csefere” teljesítményén, hiszen 14 ponttal vezetnek a bukaresti FCSB előtt.
Hasonló helyzetben van Németországban a berlini Hertha BSC, ahol bár Dárdai Pállal kezdték meg a szezont tavaly októberben, többek között a Fredi Bobic sportigazgatóval való konfliktusai miatt is menesztették a magyar edzőt. A Dárdai helyére kinevezett Tayfun Korkut sem evett meg sok sót, hiszen idén márciusban a frankfurti légióskodása idején Dombi Tibort is trenírozó, majd a klubtól eltanácsoló Felix Magath-ot bízták meg azzal, hogy tartsa benn a fővárosi csapatot.
Ha délebbre megyünk, Olaszországban is találhatunk egy igazi kuriózumot, az egykor szebb napokat látott, és későbbi világsztárokat (Dybala, Pastore, Cavani) és Balogh Norbertet valamint Sallai Rolandot is foglalkoztató Palermo csapatát. A februárban elhunyt egykori tulajdonos, Maurizio Zamparini 2002-es regnálásától egészen 2017-es búcsújáig 40 edzőt foglalkoztatott és fogyasztott el. A 2015-2016-os szezonban pedig egyfajta rekordként 8 alkalommal váltott edzőt a dél-olasz egylet. Leggyakoribb visszatérőjük, Francesco Guidolin négyszer, míg Guiseppe Iachini, Davide Ballardini, Delio Rossi és Budapest Honvédnál is megforduló Guiseppe Sannino pedig egyaránt kétszer lépett bele ugyanabba a folyóba Szicíliában.
– Faragó László –
