75 éves korában elhunyt Gerhard “Gerd” Müller, minden idők egyik legnagyszerűbb német labdarúgója.
A Bayernnel négyszer nyert bajnoki címet, négyszer Német Kupát. Tagja, sőt vezéregyénisége volt az 1973 és 1976 között zsinórban három BEK-serleget nyerő együttesnek is – írja megemlékezésében a Nemzeti Sport.
1967-ben és 1969-ben is a legjobb német labdarúgónak választották, egy évvel később, 1970-ben ő kapta a France Football patinás díját, az Aranylabdát. Az 1971–1972-es idényben állította fel sokáig megdönthetetlennek hitt Bundesliga-rekordját: egyetlen évadban 40 gólig jutott. A sors furcsa játéka, hogy a rekord épp 2021-ben dőlt meg: a Bayern lengyel válogatott klasszisa, Robert Lewandowski 41 találattal zárta a 2020–2021-es évadot, mindezt úgy, hogy az utolsó fordulóban, az Augsburg elleni mérkőzés 90. percében szerezte meg az új csúcsot jelentő gólt (41). Müller az európai Aranycipőt kétszer (1970 és 1972) nyerte el.
21 éves volt, amikor először pályára lépett az A-válogatottban, négy 1970-ben bronzérmes volt, viszont gólkirályi címet nyert a mundialon: hat meccsen tíz(!) találatot szerzett.
Tagja volt a német focitörténelem első Eb-győzelmét megszerző csapatnak is: az 1972-es Eb-n az elődöntőben a belgák ellen az ő duplájával nyertek a németek (2–0), majd a Szovjetunió elleni döntőben ismét két gólt szerzett (3–1). A csúcsot mégsem ez, hanem az 1974-es vb jelenti válogatott-karrierjében, a döntőben – mondani sem kell – győztes gólt szerzett Hollandia ellen a müncheni Olimpiai Stadionban.
Páratlan pályafutását megannyi cím mellett négy mesterötös és tíz mesternégyes ékesíti.
Az aktív játékkal 1981-ben, 36 esztendősen hagyott fel. A futball utáni karrierje azonban közel sem alakult olyan jól, mint az azt megelőző két évtized. Elhatalmasodott rajta alkoholproblémája, s hiába próbálták volt csapattársai, valamint egykori klubja, a Bayern München vezetői kisegíteni a gödörből, állapota egyre csak romlott. Emiatt sportvezetőként esélye sem volt fényes utat bejárni.
Az egykori klasszis hosszú évek óta állandó gondozást igényelt és Alzheimer-kórral is küzdött. Utolsó éveit egy müncheni idősek otthonában töltötte, ahol a leírások szerint szinte csak vegetált.
