Nem az a bajom az EP-mandátumáról két napja még hazug indokkal (“lelki terhekre hivatkozva” – egyem a szívét) lemondó Szájer Józseffel, hogy ösztöneinek engedve olykor kirúg a hámból, és áldoz a szerelem oltárán. A 21. században már az sem kellene, hogy probléma legyen, ha ezt férfiak társaságában (is) teszi. Még az sem gáz, ha huszadmagával vesz részt egy állítólagos orgián, hiszen, ha a társaságból senkit sem kényszerítettek erre, hát leljék benne örömüket (Bayer Zsolt most is buzizik vajon?).
Igen, az már cinkesebb, ha a “buliban” (egyes lapok konkrétan szexpartit, gangbanget emlegetnek) való részvételével megszeg olyan járványügyi korlátozásokat, amelyekért Magyarországon súlyos büntetés járhat. Persze ez az eset Brüsszelben történt, kvázi ellenséges földön, nem a baráti Moszkvában vagy Pekingben.
Kábítószer-birtoklás? Urambocsá, meg is kóstolt egy tablettát? Tekintve, hogy hazánkban micsoda szigor sújt le a pitiáner fogyasztókra, egy szakállhúzgálást simán megérdemelne érte. De higgyük el neki, hogy nem tudja, hogyan került a cucc a hátizsákjába.
De nem ez a fő bűne a Fidesz alapító tagjának.
Sokkal álságosabb, hogy mindezt a nagymagyar, nemzeti, keresztény – és még sorolhatnám a narancsszínű kormány által einstandolt és magára aggatott, ám azzal még rájuk igazzá nem feltétlenül váló jelzőket – köntösben teszi.
Azt ugye senki nem gondolja, hogy akár a kormány-, akár az ellenzéki oldalon szeplőtelen múlttal és jelennel rendelkező képviselők dolgoznak értünk (vagy inkább saját magukért)? Emberből vannak mindannyian, hibáznak, olykor nem kicsit. Csak illene most már visszább venni az arcokból, mert egyeseknek akkora nőtt a nyakára, hogy be sem fér az ajtón.
– Szilágyi Szabolcs –
