Már többször előfordult, hogy egy hazai Loki-mérkőzés után úgy kellett írnom, hogy előbb aludtam rá egyet, hogy tiszta fejjel kezdhessek neki. Ezúttal azonban még órákkal a lefújás után is az események hatása alatt voltam. Egyfajta déjà vu érzés kerített hatalmába – korábban már egyszer átéltem ezt a hétvégi ellenfelünk ellen, amikor a piros-fehérek szintén vesztesen hagyták el a pályát. A különbség csupán annyi, hogy ezúttal vezetésről kaptak ki, méghozzá némi sporttársi ellenszélnek is köszönhetően a listavezető és tehetős falusi csapattól. Ez egy újabb olyan mérkőzés volt, amit nagyon nehezen tudunk majd megemészteni – de muszáj lesz.
Jólesett a lángos a hidegben
A meccs előtt újra a Víztorony felé vettem az irányt, ahol a fagyos idő és az esti kezdés miatt ezúttal nem tolongtak annyian a szabadban, mint a Szpari elleni derbin. Akkor egy rögtönzött disznótor is feldobta a Matchday Festivalt, ezúttal viszont korrekt áron ehettünk lángost: a sima 500, a sajtos-tejfölös pedig 900 forintba került, és kifejezetten jó íze volt. Miután egy kis forró itallal megágyaztunk a pontszerzés reményének, elindultunk a stadion felé.
Az elsők között léptünk be a B szektorba, amikor még több mint fél óra volt a kezdő sípszóig. Addig jobb híján latolgattuk az esélyeket a többi szurkolóval. A kezdőcsapatot látva az egyik legnagyobb meglepetés Dzsudzsák Balázs volt, aki tavasszal először kapott helyet a kezdőben – kíváncsian vártuk, hogyan sikerül a visszatérése. A másik érdekesség, hogy Bárány csak a padon kapott helyet, ettől eltekintve viszont a lehetőségekhez mérten az egyik legerősebb Loki-felállást láthattuk a pályán.
Vajda bombájával még vezettünk
Az eredményjelző szerint 3334 néző látogatott ki a mérkőzésre – az időjáráshoz képest nem is rossz szám. A debreceni drukkerek ezúttal is kitettek magukért, és a szokásos rigmusokon túl egy látványos zászlóerdővel is emelték a hangulatot. Többször is elhangzottak a vendégek politikai hátterére vonatkozó kritikák, és a „Legendát nem lehet venni!” rigmus is visszhangzott a stadionban.
A vendégszektor ezzel szemben gyakorlatilag üres volt: a PAFC-ot mindössze egy (!) ember kísérte el, akire több biztonsági őr vigyázott, miközben a többi felcsúti szurkoló – ahogy a TrollFoci írná – „széknek álcázta magát.”
A találkozó játékvezetőjét, a miskolci származású Rúsz Mártont a szövetség küldte – és már a kezdő sípszó után egyértelmű volt, hogy nem lesz könnyű dolga a Lokinak. A vendégek kemény, helyenként agresszív játékát rendre szó nélkül hagyta, miközben Hofmann kapta az első sárga lapot. Kis idő elteltével ugyan Kerezsi és Nagy is besárgult, de például a gambiai Colley olyan mozdulatokat engedhetett meg magának a mezőnyben, amelyek után rejtélyes módon mindig néma maradt a síp.
A 29. percben aztán Vajda gondoskodott róla, hogy igazságosabb legyen az állás: Dzsudzsák beívelését Lang csúsztatta meg, majd Vajda brutális erejű lövéssel vágta be a labdát a rövid felsőbe. 1–0!
A félidő hátralévő részében Hegyi kapus percei következtek: a 38. percben Colley fejesét piszkálta ki hatalmas bravúrral, majd a hosszabbításban Levi színészkedéséért megítélt szabadrúgást is ártalmatlanította. Így vezetéssel mehetett szünetre a DVSC.
A félidőben egy kis forró teával próbáltuk melegíteni magunkat – 700 forintért inkább langyos volt, mint meleg, de ízre verhetetlen.
Véleményes büntetőt ítéltek
A második félidőben a Felcsút magasabb fokozatba kapcsolt, de a Loki is próbált veszélyesen játszani, főként pontrúgásokból. Az 50. percben Pécsi egy bravúros védéssel mentett, majd az 51. percben Favorov lövése szögletre pattant.
Ekkor jött az első igazán vitatható ítélet: a vendégek kezezést reklamáltak Hofmann mozdulata után. Hosszú VAR-vizsgálat következett, és ekkor már sejteni lehetett, hogy nem lesz pardon. Az ítélet: büntető. Ha Cucurella tavalyi Európa-bajnokságon elkövetett kezezéséhez viszonyítunk, akkor ez egy kifejezetten „könnyű síppal” befújt tizenegyes volt.
Nagy Zsolt magabiztosan értékesítette a büntetőt, majd a hazai szurkolók felé fordulva csendre intette a stadiont – nem lett túl népszerű ezzel a gesztussal.
Érdemes még megjegyezni, hogy a gól előtt Colley végre besárgult – a hetedik (!) szabálytalansága után. Ennek ellenére még mindig nehezményezte a lapot. Erre mondják, hogy vastag bőr van az ember képén.
Majd jött a feketeleves
A cívisvárosiak továbbra is küzdöttek, de a felcsúti kapu előtt többször is rossz megoldást választottak. Az egyik legfájóbb jelenet a hajrában történt: egy ügyes labdaszerzés után Kocsis passzolt Dzsudzsáknak, aki lövés helyett egy újabb cselt próbált meg – de a védők lecsaptak rá, és odalett a lehetőség.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, ez megbosszulta magát: az ötperces hosszabbításon túl egy vendégszabadrúgás után Plšek maradt teljesen üresen, és nem hibázott. 1–2, és ezzel mindhárom pontot elvitte a Felcsút.
A vereség mellett tovább rontja a helyzetet, hogy közvetlen riválisaink, a Nyíregyháza és a Kecskemét is nyertek, így ismét a kiesőzónában találjuk magunkat.
A következő hetekben nem vár ránk könnyű menet: Paksra látogatunk, majd a Fehérvár és a Ferencváros is érkezik a Nagyerdei Stadionba. Ha valamit megtanulhattunk ezen a hétvégén, az az, hogy ebben a bajnokságban csakis magunkra számíthatunk.
– Faragó László –
A DVSC vezetőedzőjének nem mindennapi nyilatkozata:
“Ez nem egy pletykalap!” A DVSC vezetőedzője elküldte a vérbe az M4 Sport riporterét
