Nagy esélyt kapott a negyedik helyezett DVSC azzal, hogy az előző fordulóban a(z akkor még) harmadik helyezett Kisvárda pontokat veszített hazai pályán, hiszen így szombaton egy győzelemmel megelőzhette volna közvetlen szabolcsi riválisát, és fel is léphetett volna a dobogóra Szrdjan Blagojevics együttese.
A feltételes módból aztán kijelentő lett: taktikus játékkal, és néhol tetszetősen is játszva győzelmet ünnepelhettek Dzsudzsákék, és megtörték az eddigi várdai átkot. Lássuk, hogyan jött össze mindez.
Tréfás kedvű égiek
Különös tréfát űzött velünk az időjárás, mert hiába írtunk már márciust, három különböző évszakot is felvonultattak az égiek. A mérkőzést megelőző napon még kifejezetten kellemes, napos időnek örülhettünk, majd szombat délelőtt már esőben indultunk el vonattal a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe. Mire pedig leszálltunk a Kisvárda-Hármasút megállónál, már kifejezetten télies, zord arcát mutatta nekünk időjárás, havas és jeges eső formájában.
Ez azonban nem szegte kedvét a népes debreceni szurkolótábornak, a körülbelül félórás gyalogolás jó hangulatban telt, köszönhetően számos közkedvelt rigmusnak, és persze a menet közben elfogyasztott habos frissítőknek.
A stadionba érve gyorsan meglátogattuk a mellékhelyiséget, és megcsodáltuk a rivális táborok matricakavalkádját. Majd mi is felhelyeztünk néhányat emlékül, bizonyítván, hogy ott jártunk.
45 perc gólínség
A vendégszektorban az ultrák ösztönzésül egy motiváló hangvételű koreográfiával lepték meg a csapatot, bevonva az összes vendégdrukkert egy-egy piros-fehérre pingált selyemsállal. A kerítésre az alábbi felirat került: „Rögös az út, de közel a cél”.
Káprály Mihály kezdésre jelet adó sípjele előtt még ünnepélyesen átadták házi gólkirályunknak, Dorian Babunszkinak a február hónap legjobbjának járó kitüntetést, amit az MLSZ és az M4Sport döntése alapján ítéltek oda. Hogy centerünk kirobbanó formában van, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy nemrég meghívot kapott az észak-macedón válogatott keretébe is.
A kezdőcsapatunkat látva nem lepődtünk meg, hogy több helyen is változott az összeállításunk, hiszen Manrique piros lapján kívül többen (Megyeri, Kusnyír) sérüléssel, illetve betegséggel is bajlódtak, így maradt ki az amúgy fix kezdőnek számító Szécsi, aki megfázással bajlódott a héten. Ettől függetlenül akik bekerültek, nem okoztak csalódást, így a nigériai Ojediran sem, aki egy lövéssel már a negyedik percben munkát adott a hazai kapusnak, Petkovicnak. Nagy küzdelem zajlott a pályán minden egyes labdáért, néhol pontatlan passzokkal, de ezek különösebben nem bosszulták meg magukat egy oldalon sem.
A 21. és 27. percben aztán az Újpesten kifejezetten jól teljesítő görög Kyziridis villant kétszer is, de egyszer az oldalhálót találta el, majd pedig ígéretes helyzetben fölé lőtt. Ezek azonban figyelmeztető jelek voltak a hazaiaknak, hogy a Loki komolyan gondolja a győzelmet. Miután a 32. percben egy formás támadás végén Babunszki életerős lövését tolta a kapufára a hazai portás, a hazaiak is észrevetették magukat a hajrában Camaj révén, aki nagy helyzetben kifejezetten sután találta el a labdát, így elmaradt a hazai vezetés.
Meccsfordító sör, és rögtön egy Loki-gól
A szünetben leteszteltük a vendégbüfét, a kiszolgálás gyorsaságára nem lehetett panaszunk. Akkor még nem sejtettük, hogy amolyan meccsfordító sört kortyolgattunk. A második félidő kezdete után ugyanis szinte még el sem foglaltuk a helyünket, mrá meg is szereztük a vezetést. A 48.percben Kyziridis és Dzsudzsák főszereplésével egy remek kényszerítő után, mintaszerű támadás végén robogott el görög szélsőnk a bal szélen, külsővel jó ütemben passzolt Dorian Babunszkihoz, aki sakk-matt helyzetben egyből lőtt, és ugyan Petkovic még beleért a labdába, de hárítani már nem tudott a montenegrói cerberus. 0-1.
Lélektanilag nagyon jókor lőttük a gólunkat a fejben teljesen az öltözőben maradt várdaiaknak. Érezhetően meg is viselte őket, hogy ilyen gyorsan hátrányba kerültek. Ezt kihasználva a Loki a mindent eldöntő második gólért mentünk, és majdnem össze is jött: az 57.percben Varga Kevin lövése alig tévesztett célt. Újabb számottevő helyzetünk nem igazán akadt, a Loki jó és fegyelmezett védekezéssel lehozta a mérkőzést 0-1-gyel. A hazaiak ugyan nagy erőket mozgósítottak az egyenlítésért, de Milosevic kapusnak túl sok dolga nem akadt. Egy-két szabadrúgásnál és szögletnél kellett csak beavatkoznia, de állta a sarat a szerb portás a hétperces hosszabbítás ellenére is. A meccs nem volt különösebben durva, a 65.percben Lagator kapott csak sárgát, viszont neki ez épp az ötödik volt, így a következő fordulóban kénytelen is lesz a lelátón szurkolni a Lokinak a Kecskemét ellen. Beállt még Mance, Sós Varga, Bévárdi és Dreskovic is csereként, de ezt a meccset elsősorban csapatként küzdve nyertük meg, és értékes három pontot szereztünk.
Ezzel a szezon során először dobogós helyre léptünk fel és reméljük, hogy először és nem utoljára sikerült az eddig számunkra bevehetetlen Várkerti Stadionból elhozni mind a három bajnoki pontot. Külön öröm, hogy a klub 121. születésnapját, ami március 12-én van, sikerült győzelemmel ünnepelni. Azért bőven van kontraszt a tavalyi 120. születésnapi csúfos meccsünkhöz képest, szerencsére pozitív értelemben. A következő fordulóban viszont akár az ezüstéremhez is közelebb kerülhetünk, ha idehaza a masszív Kecskemétet is sikerülne legyőzni.
– Faragó László –
