Battai Sugár Katinka mindössze 18 esztendősen már ott volt a tokiói olimpián a magyar női kardválogatottal. Hazánkat képviselve nyolcadik helyezést értek el, amely a válogatott és Sugár remek teljesítményének volt köszönhető. A fiatal lány az Interfencing Debrecen SC vívójaként mindent megnyert, amit lehetett utánpótlásszinten: magyar, Európa- és világbajnoknak is mondhatja magát. Az ifjú tehetség már 16 esztendősen kopogtatott a felnőtt válogatott ajtaján, és Tokióban, amikor pástra lépett, ő vált a legfiatalabb magyar vívóvá, aki olimpián szerepelt.
Korábban említetted, hogy úszással kezdődött a sportkarriered, a vívás mivel nyújtott több izgalmat az úszásnál?
Az úszásban többnyire házi versenyeink voltak, ott is sikeres voltam, a nővéremmel általában 1-2. vagy harmadikak voltunk. Számomra monoton volt, hosszakat kellett úszni, és ez a sport az állóképességre épül, viszont a vívásban minden ellenfél más, mindenki ellen máshogyan kell vívni, sok választási lehetőség van, ezt életem végéig tudom tanulni, nem csak fejleszteni magam, hogy minél gyorsabb legyek.
Mikor a Facebookon kerestelek, meglepve láttam, hogy nincs rajongói oldalad. Nem tervezed a közösségi médiában saját oldallal népszerűsíteni magad?
Az utóbbi időben gondolkoztam rajta, hogy ezt lehet jobban ki kellene építeni, még egyelőre tényleg nincs semmilyen platformon „rajongói” oldalam, de a jövőben ez valószínűleg változik majd.
Az olimpia óta hogyan változott meg az életed? Megnőtt a népszerűséged?
Valamilyen szinten változott. Sok új követőm lett Instagramon, Facebookon is sokan bejelölnek, illetve a debreceni médiában is felkapottabb lettem. Egyre többen készítenek velem interjút az utóbbi időben.
Már 18 évesen majdhogynem elérted azt, amiről más sportolók az egész karrierjük során álmodnak, az olimpiai részvételt. Mik lehetnek ezek után a célok?
Ezzel az olimpiával egy nagyon nagy lehetőséget kaptam, hogy 18 évesen ott lehettem, ezzel rengeteg tapasztalatot szereztem, amelyet megbecsülök, és nagyon örülök neki, hogy ez megadatott számomra már ilyen fiatalon. Ugyanilyen keményen kell dolgoznom, hogy ott lehessek a következő ötkarikás játékokon, és azon leszek, hogy ne csak csapatban, hanem egyéniben is megmutathassam magamat.
Hogy érezted magad Tokióban? Mesélj, milyen érzésekkel, élményekkel tértél haza?
Nagyon-nagyon jó volt Tokióban, rengeteg élménnyel gazdagodtam. Miután hazaértem kb. két napig aludtam, nyilván az időeltolódás miatt is, de ezt a rengeteg élményt feldolgozni is nagy dolog volt. Találkoztam rengeteg híres sportolóval, érdekes emberrel és egy kis szeletet kaptunk ebből a teljesen más kultúrából, sajnos a pandémia miatt többre nem volt lehetőség, de így is nagyszerű élmény volt.
Mekkora nyomás volt/van rajtad, hogy ekkora tehetségnek vagy kikiáltva?
Én ezt egyáltalán nem élem meg nyomásként vagy teherként. Tokióban is, amikor odaálltam a pástra, akkor nem arra gondoltam, hogy most egy olimpián vagyok és nekem meg kell nyernem az összes asszót, hanem arra, hogy ez egy ugyanolyan pást, mint a többi, csak a vívásra koncentráljak, és a következő tusra. Ezt sikerült fejben megoldanom, így nem éltem meg teherként.
Mennyire nehéz a sport és a tanulás összehangolása?
Az utóbbi időben elég nehéz volt. Az online oktatás idején jelentősen könnyebben ment, hiszen akkor az utazás közben is tudtam tanulni, elvégezni a kiadott feladatokat, becsatlakozni az oktatásba. Akár a vonaton is, miközben Budapestre utaztam, amely elég gyakran előfordul, hiszen a vívás miatt rendszeresen kell a főváros felé vennem az irányt. Miután véget ért az online oktatás, az megnehezítette a helyzetet, mert sokat kellett edzőtáborokba járni, így az utóbbi időben nem nagyon tudtam jelen lenni az órákon, de igyekszem összehangolni a kettőt, és mindkét téren a maximumot kihozni magamból.
Milyen terveid vannak a jövőben a tanulmányaidat illetően?
Most kezdem utolsó évfolyamomat az Ady Endre Gimnáziumban, az érettségit követően a Debreceni Egyetemen szeretnék pszichológiát tanulni, azon belül is a sportpszichológia az, amely érdekel.
Mivel töltöd szívesen a szabadidőd?
A nyaram az úgy telt, hogy amikor hazaértem az volt az első dolgom, hogy elmenjek az edzőtáborba, ahol találkoztam az edzőmmel. Majd néhány napot pihentem, összefutottam a barátaimmal. Ezt követően pedig a családommal és a barátommal közösen elutaztunk nyaralni. Amikor van szabadidőm, azt a családommal és a barátaimmal szeretem tölteni.
Hogyan telik egy átlagos heted? Mennyi edzésed van általában?
A felkészülés során heti két keretedzés volt Budapesten, majd a későbbiekben az egyik erőnléti edzésem is ott volt, tehát heti háromszor utaztam fel. Általában heti hét vívóedzésem van, illetve kettő kondi. A versenyekre készülve ez az edzésrend nem változik, esetleg annyiban, hogy az erőnléti edzések nem annyira kemények, nehogy izomlázam legyen aznap, amikor pástra lépek.
Ez az ingázás Debrecen és a főváros között rengeteg idő és energia. Nem is gondolkoztál azon, hogy a közeljövőben Budapestre költözz?
Gyermekkorom óta rendszeressé vált az életemben az utazás. Edzőtáborokba, illetve Budapestre, így ehhez hozzá vagyok szokva, nem élem meg teherként. Szeretem ezt a várost, ezt a nyugodt környezetet, ehhez képest Budapesten mindig nagy a rohanás, nyüzsgés. Ha ott vagyok néhány napot, akkor érzem magamon, hogy stresszesebb és nyomottabb vagyok, ilyenkor nagyon jó visszajönni Debrecenbe. Természetesen emellett a családom, a barátaim és az edzőm is ideköt, illetve említettem, hogy a tanulmányaimat is itt tervezem folytatni, szóval nincs tervben a költözés.
Szükséged van-e valamilyen meghatározott étrendre?
Az utóbbi időben a szövetség fogadott dietetikust, hozzá jártam, de teljesen kötött étrendem nincsen, viszont arra odafigyelek, hogy egészségesen étkezzek. Mielőtt találkoztam a dietetikussal, az előtt is próbáltam tudatosan étkezni, tehát ez jelentősen nem változott. Viszont a vitaminok és az étrendkiegészítők használatában kaptam segítséget.
Mit mondanál azon fiataloknak, akik még nem tudják, mit sportoljanak, hogy miért a vívást válasszák?
A vívást nagyon tudom ajánlani. Szerintem olyan 9-10 évesen érdemes elkezdeni, mert a gyerekek akkor tudják már igazán összehangolni a kéz-láb koordinációjukat, ebben a korban érnek meg rá. Egy nagyon összetett, érdekes és játékos sport. Én az elején ezekbe a játékos edzésekbe szerettem bele, illetve a közösség az szerintem mindenhol fantasztikus, remek a hangulat.
– Arany Balázs –
