Kényszersorozást emleget a magyar-ukrán kettős állampolgárságú, de évtizedek óta Magyarországon élő és jogászként dolgozó dr. Gyurgyáj István, akinek szomorú történetét a férfi barátja osztotta meg a Debreceni Nappal.
Informátorunk elmondása szerint kárpátaljai szülőföldjére rendszeresen visszatérő Gyurgyáj Istvánt a beregszászi hatóságok vitték el, jelenleg Poltava mellett, egy katonai bázison tartózkodik, ahol a 25. rohamezred, illetve a Hiuż rohamezred kötelékében zajló intenzív, gyorsított kiképzésen vesz részt. Hozzátartozóival 1-2 naponta kommunikálhat rövid ideig, ilyenkor rendre arról számol be, hogy a kiképzés körülményei embertelenek: az alakulat nem biztosított számára megfelelő felszerelést, a bakancson és a katonai nadrágon kívül civil ruhát kényszerül hordani, és az ellátása is hiányos.
A 51 naposra tervezett kiképzésnek a fele lassan letelik, ezt egyébként csak “darálóként” emlegeti, utalva arra, hogy a kiképzési program rendkívül megterhelő, veszélyes, és a túlélési esélyei drasztikusan csökkennek.
Nem szerepel adózó ukrán állampolgárként a nyilvántartásokban
Gyurgyáj István a magyar állampolgárság megszerzését követően elhagyta Ukrajnát, azaz “disszidált”. Amikor barátja felkérésére egy helyi ügyvédi iroda hivatalosan megkereste az ukrán szerveket az ügyben, a válasz megdöbbentő volt: az ukrán állami nyilvántartások szerint a férfi nem regisztrált adózó ukrán állampolgár, sőt, azokon a bázisokon, ahol katonai kiképzését végzik, hivatalosan ilyen személy nem is létezik. Ez a kettősség – miszerint valakit az ukrán állam adminisztrációja szerint nem létezőnek tekintenek, ugyanakkor katonai erővel mégis fogva tartanak és kiképeznek – önmagában is bizonyítja a folyamat törvénytelen mivoltát. A barát által beszerzett és bemutatott hivatalos papírok szerinte ezt a jogi hiányosságot igazolják, ami az ügyvéd szerint egyértelműen nemzetközi jogsértésnek minősül.
Fogy a remény
A birtokunkba jutott üzenetváltásokból kirajzolódik a férfi totális kiszolgáltatottsága: szinte alig alszik, őrségben áll, és csak ritkán van lehetősége kommunikálni, mivel a telefonhasználatát szigorúan korlátozzák. Üzeneteiben az elhurcolt férfi egyre inkább reményvesztettnek tűnik, miközben barátja minden erejével próbálja segíteni a kimentését. Mint a Debreceni Napnak keserűen megjegyezte, “mi köze egy magyar embernek az orosz-ukrán háborúhoz”?
A besorozott férfi barátja, portálunk informátora igyekszik minden követ megmozgatni. Eddig az alábbi lépéseket tette meg:
-
Jogi védelem: a férfi magyarországi ügyvédjével szoros kapcsolatban áll. Az ügyvéd álláspontja szerint a tényállás kimeríti a nemzetközi jogsértés kategóriáját, mivel egy, az ukrán rendszerben nem létező személyt tartanak fegyveres kényszer alatt.
-
Diplomáciai nyomásgyakorlás: a barát határozott célja a magyar konzulátus bevonása. A tervek szerint hivatalosan jelentik be, hogy egy magyar állampolgárt Ukrajnában az ukrán hatóságok törvényellenesen, fegyveres erővel tartanak fogva, és követelik az azonnali diplomáciai közbenjárást a hazahozatal érdekében.
-
A besorozottat segítő férfi (informátorunk) abban is bízik, hogy a történet nyilvánosságra hozatala és a magyar állami szervek bevonása a diplomáciai folyamatokba olyan nyomást gyakorolhat, amely révén elkerülhető, hogy a férfit a kiképzés végeztével éles frontszolgálatra vezényeljék.
Kérdéseinkkel kerestük a Külügyminisztériumot, amint válaszolnak, frissítjük a cikket.
Fotók: magánarchívum
