Miskolcon, a Politikatudományi Társaság vándorgyűlésén válaszolt a Debreceni Nap kérdéseire, és értékelte a legutóbbi választás politikai és társadalmi hátterét Szabó Andrea politológus és szociológus. A szakértő munkásságát a rendezvényen Kornai-díjjal ismerték el.
Szabó Andrea több mint három évtizede foglalkozik politikatudománnyal, és 28 éve nem volt olyan választás, amelyet ne helyszínen, háttérből vagy televíziós közvetítésekben követett volna.
Választói forradalom
A politológus szerint téves megközelítés egyetlen okot keresni arra, mi vezetett a Fidesz vereségéhez és a Tisza győzelméhez. Úgy fogalmazott: a Fidesz “súlyos, katasztrofális, megsemmisítő vereséget” szenvedett, amelynek mértékét jól mutatja, hogy a 106 egyéni választókerületből mindössze 10-ben tudott győzni, és ezek közül is volt olyan, ahol a jelölti helyzetek sajátosságai döntő szerepet játszottak.
Szabó Andrea értékelése szerint a választás kimenetelét egy úgynevezett választói forradalom magyarázza, amelyben a társadalom különböző rétegei egységesen fordultak szembe a fennálló politikai hatalommal. Ez a folyamat magas részvételt és erős társadalmi mobilizációt eredményezett, amely a kutató szerint négy meghatározó csoport összeadódásából állt össze.
Az első csoport a fiatalok voltak, akik körében minden korábbi felmérést meghaladó politikai érdeklődés és részvételi szándék jelent meg. A politológus szerint az a korábbi sztereotípia, amely a fiatalokat politikailag passzívként írta le, mára nem állja meg a helyét. Úgy látja, hogy a Covid-járvány óta világszerte megfigyelhető az ifjúság politikai radikalizálódása, amely Magyarországon is érvényesült.
Második tényezőként a kis- és középvállalkozói réteg politikai aktivizálódását említette, amelyet az oligarchikus gazdasági szerkezet erősödése, valamint az uniós források 2021 utáni elapadása is ösztönzött. A szakember szerint ezek a szereplők 2023–2024 körül egyre inkább politikai cselekvésre váltottak.
Ehhez kapcsolódott a helyi véleményvezérek köre, amelyet Szabó Andrea lokálisan integrált szereplőkként írt le. Ide sorolta a kisebb települések meghatározó közösségi szereplőit – boltosokat, gazdálkodókat, helyi szakembereket –, akik jelentős befolyással bírnak saját közegükben, és helyi ellenállási hálózatok kialakulásában is szerepet játszottak.
A negyedik csoport az úgynevezett szendvicsgeneráció volt, amely egyszerre szembesül a gyermeknevelés és az idősgondozás terheivel. A politológus szerint ez a réteg különösen érzékenyen reagált az állami ellátórendszer működésére, és sokaknál felvetődött a kérdés, hogy a politikai lojalitás vagy a családi érdekek élvezzenek elsőbbséget.
Szabó Andrea értelmezésében ez a négy társadalmi dinamika együtt hozta létre azt a politikai helyzetet, amelyet a kutatók a rendszerváltás óta nem tapasztalt mobilizációs szinttel azonosítanak. A politikai aktivitás és érdeklődés szerinte 1989 őszének időszakához mérhető, amikor szintén erős társadalmi átrendeződés zajlott.
Kádári nosztalgia kontra fiatalok
A politológus kitért arra is, hogy a választói viselkedésben erős generációs törésvonal rajzolódik ki. Véleménye szerint a 60 év felettiek politikai szocializációja döntően a Kádár-korszakhoz kötődik, annak stabilitásélményével és biztonságérzetével együtt, amelyre a Fidesz politikája is részben rá tudott építeni egyfajta nosztalgikus érzetvilág formájában.
Ezzel szemben az 50 év alatti generációk már a rendszerváltás utáni társadalmi és politikai közegben szocializálódtak, ami éles generációs törést eredményezett a választói magatartásban.
A fiatalok elfordulásának okairól szólva Szabó Andrea úgy fogalmazott, hogy a Fidesz hibás feltételezésből indult ki, amikor a fiatalokat anyagi eszközökkel – például adókedvezményekkel vagy kedvezményes hitelekkel – megnyerhető, “pacifikálható” csoportként kezelte. A valóság ezzel szemben az, hogy a fiatalok számára a posztmateriális értékek – identitás, szabadság, európaiság – legalább annyira fontosak, mint az anyagi biztonság.
A Covid-időszak után a fiatal generációk társadalmi szerepvállalása tovább erősödött, részben azért is, mert a járványhelyzetben rájuk hárult a felelősség az idősebb generációk védelmében. Ez a tapasztalat politikai öntudatot erősített, amelyet a közösségi média és az online tér tovább felerősített.
A politológus szerint a fiatalok egyre inkább úgy érzékelték, hogy a politikai rendszer elavult, kulturálisan idegen tőlük, és nem képes megszólítani őket. Ebben szerepet játszottak politikai megszólalások is, amelyek egyes esetekben a fiatalokat negatív keretben értelmezték, ami tovább növelte az elidegenedést.
A fiatal generációk ugyanakkor erős kettős identitással rendelkeznek: egyszerre magyarok és európaiak. Az Európai Unióhoz való tartozás számukra alapvető érték, amelynek megkérdőjelezése vörös vonalként jelent meg.
Nem számítottak ekkora vereségre
Szabó Andrea kitért arra is, hogy a közvélemény-kutatásokkal kapcsolatos “kettős kommunikációról” nincs bizonyíték, a belső és külső adatsorok létezése inkább feltételezés. Ugyanakkor több politikusi megszólalás – például Lázár János és Orbán Viktor korábbi utalásai – arra engednek következtetni, hogy belső mérések alapján már a választás előtt is érzékelhető volt a Tisza előnye.
A szakember szerint a választás egyik kulcseleme az utolsó pillanatban bekövetkező erőteljes átbillenés volt, amely a Tisza Párt számára rendkívül nagy arányú győzelmet eredményezett. Megítélése szerint a politikai vezetés inkább kisebb különbséggel számolt, a bekövetkezett vereség mértéke azonban váratlan volt.
Összegzéseként a politológus azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi politikai átrendeződés nem egyetlen tényező eredménye, hanem egymásra épülő társadalmi folyamatok összessége, amelyek együtt hozták létre a választás eredményét.
– N. Nagy Sándor –
