80 éves korában elhunyt Nemere István író.
Nemere István 1944. november 8-án született Pécsen, de javarészt Veszprém és Somogy megyei falvakban töltötte gyerekkorát. Visszaemlékezése szerint szerette a falusi életmódot, ám az iskolai éveket nehezen élte meg, csak az irodalmat, a történelmet és a földrajzot szerette. Már tizenévesen felkeltette tanárai figyelmét írásaival. Rossz magaviselete miatt középiskolai tanárai nem javasolták, hogy továbbtanuljon, ezért lemondott filmrendezői ambícióiról.
A veszprémi Lovassy László Gimnáziumban megszerzett érettségi után dolgozott erdészetben, volt gépgyári segédmunkás, balatoni mentőcsónakos és könyvesbolti eladó. 1972-ben beiratkozott az ELTE könyvtár szakára, ahol 1975-ben diplomázott. 1980-tól szabadúszó és főállású író lett.
Első könyvét, A rémület irányítószáma című bűnügyi regényt 1974-ben vehette kézbe az olvasóközönség.
1981 óta nem volt olyan év, hogy ne publikált volna több kötetet is.
Főleg sci-fijei és paranormális jelenségekkel foglalkozó művei tették ismertté, de nagy példányszámban keltek el krimijei, ifjúsági és történelmi regényei is. Különösen érdekelték a diktátorok és az elnyomó rezsimek, a politikai merényletek, a történelem még felderítetlen talányai, valamint a titkosszolgálatok, a kémek viselt dolgai. Gyakran használt írói álneveket: romantikus regényeit különböző női álneveken, a 20. század eseményeiről szóló köteteit német, angol, orosz és francia álneveken publikálta, de sok könyve jelent meg név nélkül is.
Nemere István munkatempója már életében legendássá tette, napi negyvenezer leütés volt az átlagos teljesítménye. Elhíresült mottójában úgy fogalmazott:
Minden áldott nap dolgozom, reggel öttől délután kettőig. Aztán elmegyek a kutyával sétálni, elolvasom az újságokat, délután pedig néha bekapcsolom a gépet másodjára is. Addig írok, amíg élek, és addig élek, ameddig írok.
A művészről a közelmúltban Addig írok, amíg élek címmel dokumentumfilm készült, amely nemcsak rendkívüli, öt évtizedet átölelő munkásságát tárja fel, hanem bepillantást enged magánéletébe, életfilozófiájába, valamint a természethez, állatokhoz fűződő viszonyába is.
