Apró ujjak, nyíló tenyerek, első érintések – a Fogódzó a kéz és az ujjak csodáját állítja középpontba. A legkisebbeknek készült nonverbális előadásban a színész mozdulattal, tárgyakkal és ritmikus énekkel sző játékos, érintésre hangolt világot.
Az énekek körülölelik a nézőteret, miközben a kéz mozdulatai történetté állnak össze. A megszülető apró gesztus pillanatnyi, mégis egy új életszakasz kezdete. A Fogódzó a kapcsolódás első pillanatait ünnepli – finoman, érzékenyen, babákra hangolva.
Milyen szerepet tölthet be a művészet és a színházi élmény a legkorábbi életkorban? Hogyan támogathatja a szülő és gyermek közötti kapcsolódást egy bábszínházi foglalkozás? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ a Vojtina Bábszínház legújabb babaszínházi produkciójának alkotócsapata: Szántó Viktória dramaturg, Paár Júlia zeneterapeuta és Markó-Valentyik Anna rendező.
A vasárnap bemutatott nonverbális, ritmikus énekekkel színesített produkciót a három hónaposnál idősebb, három évnél fiatalabb babáknak és szüleiknek ajánlják. Középpontjában a markoló-, vagy másnéven fogóreflex áll, és finom mozdulatokkal a kéz, az érintés első élményeit idézi fel. Az apró, hétköznapi gesztusok nagy hangsúlyt kapnak, hiszen ezek meghatározó jelentőséggel bírnak a szülő-gyermek kapcsolat kialakulásában.
Lehőcz Zsuzsa egyszemélyes játékában a kéz és ujjak varázslatát énekek is színesítik, amelyek szinte körülölelik a teret, és a gesztusokkal együtt koherens történetté állnak össze. Ebben a babákra hangolt foglalkozásban a gyermekek rácsodálkozhatnak az egyik legalapvetőbb érzékelés, a tapintás világára, miközben a szülők sem maradnak útravaló nélkül. Az előadás amellett, hogy kiváló alkalom a különleges időtöltésre, szakmai segítséget kíván nyújtani egy gondosan összeállított, közérthető tudásanyaggal a csecsemőkori reflexekről, azok szerepéről, valamint arról, hogy milyen esetekben érdemes szakemberhez fordulni.
Markó-Valentyik Anna rendező saját és környezetének tapasztalatai nyomán érezte kiemelten fontosnak, hogy ne csak színházi megközelítésből készüljenek előadások ennek a korosztálynak.
A különböző fejlődési stációk fontossága és sajátosságai felé szerettük volna irányítani mind a gyermekek, mind a szülők figyelmét, egyfajta finom edukációként. Lényegesnek tartom, hogy ne csak a játékosságra figyeljünk, hanem a valódi bizalomra és a minőségi együtt töltött időre is
– véli.
Szántó Viktória dramaturg a bábszínháznak adott interjújában elmondta, hogy a próbafolyamatot összetett előkészítő szakasz előzte meg.
Az előadást kiegészítő segédlet kapcsán felkerestük a védőnői hálózatot, valamint olyan gyógypedagógusok elérhetőségeit gyűjtöttük össze, akik a csecsemőkori reflexekről, illetve mozgásterápiával kapcsolatban szakértői segítséget tudnak nyújtani
– fogalmazott.
A játszó, Lehőcz Zsuzsa szerint a gyerekek ismerős akadályokkal és felfedezésekkel találkozhatnak majd a foglalkozás során.
A legkisebb korosztálynak készül az előadás, ezért nagyon kell figyelnem a rezdüléseikre, visszajelzéseikre. Szerintem otthonosan érzik majd magukat, hiszen én is megélem azokat a nehézségeket és örömöket az előadás közben, amiket ők tapasztalnak ebben a korban
– mondta Lehőcz Zsuzsa.
Fotó: Csatáry-Nagy Krisztina
