A Fazekas szelleme című regény szerzője Fazekas Attila Győző, aki a Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium egykori diákja, jelenlegi magyar-angol szakos pedagógusa. Alapvetően ifjúsági regénynek szánt műről van szó, de remélhetőleg bárki, aki érdeklődik Debrecen város története iránt, valamint szívesen felidézi a saját középiskolás éveit, örömmel fogja olvasni. A történet középpontjában a Fazekas Gimnázium áll: megjeleníti az iskola névadója, Fazekas Mihály életének egyes részeit, de szerepel benne a gimnáziumi leghíresebb diákja, Tóth Árpád is. A könyv tartalmaz sok valóságos elemet Debrecen és az iskola múltjával kapcsolatosan, mégis regény, tehát fikció: aki elolvassa, utazni fog térben és időben, álomban és valóságban, találkozhat valós és kitalált diákokkal és (volt és jelenlegi) tanárokkal, továbbá szabadkőművesekkel és sámánokkal is.
A szöveget a tavaszi karantén alatt a Facebookon adta közre az író (létrehozott egy csoportot is A Fazekas szelleme néven, ahol további információt is találnak a könyvről), majd 2020 decemberében magánkiadásban jelentette meg.
Sajnos a jelenlegi helyzetben nincs lehetőség egy videó elkészítésére, ezért egy tavaly tavasszal készült interjú keretén belül írásban mesél nekünk a művéről, melyet a Fazekas TV diákjainak adott:
Fazekas TV: Mi motiválta Tanár Urat arra, hogy megírja ezt a történetet?
Fazekas Attila Győző: Magyartanárként mindig is ott volt bennem az érzés, hogy jó lenne nem csupán beszélni az irodalomról, hanem valamit alkotni, létre is hozni. Ennek ellenére eddig ez kimaradt az életemből. Hogy mi indította el a dolgot? Két dolgot tudnék mondani, melyek egyértelműen hozzájárultak az alapötlet megszületéséhez, illetve ahhoz, hogy bele is kezdjek a regényírásba. Az egyik ilyen tényező az nem más, mint a diákjaim. Rengeteg tehetséges diákot tanítottam az elmúlt 10 évben, akik közül sokan foglalkoztak és foglalkoznak írással. Sokan közülük zseniális verseket, dalszövegeket, novellákat és regényeket alkottak – bár sajnos nem mindegyiket tették közkinccsé. Az ő lelkesedésük egyértelműen motivált, amit ezúton is szeretnék nekik megköszönni. Valószínűleg nem is tudtak róla, mennyi örömöt okoztak nekem azzal, hogy beavattak a bizalmukba, és megmutatták az írásaikat.
A másik ilyen dolog az elmúlt években kezdődött a különböző iskolai ünnepségekre készült műsorokkal. Az általam koordinált műsorokban igyekeztünk mindig egy kicsit más nézőpontból megmutatni az ismert dolgokat. Ezek mindegyike lényegében egy mini színdarab volt, mely mindig valódi csapatmunka eredményeként jött létre. Ezalatt azt kell érteni, hogy általában az alapötlet a diákoké volt, sőt gyakran a kidolgozás nagy része is. Én eleinte inkább csak „nyesegettem” az elkészült szövegeket, vagyis olyan mederbe tereltem az alkotókat, hogy az megfeleljen az adott előadással szemben támasztott elvárásoknak, de mégis legyen az szokatlan és innovatív. Később már nagyobb részét írtam én az előadásoknak, de a csapatmunka jelleg ezután is megmaradt. Amikor azt mondom, csapatmunka, akkor ezalatt azt értem, hogy valóban mindenki hozzászólhatott akár a saját karakterét, akár a történet egészét érintő végső megformáláshoz. Akik dolgoztak velem, tudják, hogy „senki szövege nem szent”, azaz bárki bármit megírt – köztük én is –, az csak akkor működik, ha az elmondható a színpadon. Rendkívül élvezetesek voltak a próbák, én magam is nagyon sokat tanultam a diákoktól: a kreativitásuk és a hozzáállásuk mindig átsegített a nehezén.
Összességében tehát elmondható, hogy sokféle benyomás ért, ami alapján elkezdtem a könyvön dolgozni, de a diákjaim nélkül nem biztos, hogy belekezdtem volna.
Mennyi idő alatt készült el a regény?
2018 őszén jött az alapötlet, tehát több mint másfél éve dolgozom rajta. Jelenleg maga a szöveg készen van, de folyton javítgatom, lektorálom. Remélhetőleg egyre kevesebb benne az elgépelés, de tekintve hogy többnyire éjszaka dolgoztam rajta, biztosan maradtak még benne hibák. A jelenlegi feltöltési menet ebben is segít, mert így keddenként és szombatonként újra átnézem és átnézetem értő szemekkel, mielőtt publikálom. Ennek ellenére látom, hogy maradt benne hiba, azokat azóta javítottam is. Ezúton kérek mindenkit arra, hogy bátran szóljon, ha talál benne hibát! Tudjuk, a tanár is ember, ő is hibázhat…
A regény története 1782-ben kezdődik. Milyen forrásokat vett segítségül a mű megírásához?
Igen, kissé távolról indítok, de türelem, nemsokára megjelenik maga az iskola is a történetben. Az elsődleges forrásaim a gimnázium történetét tekintve az évkönyvek voltak. Ma is ad ki évkönyvet a Fazekas Gimnázium, de az talán kevéssé közismert, hogy ez a hagyomány a legelső tanévtől indul, azaz a mai napig olvasható az 1873-as évtől kezdve egészen 1946-ig az összes. Szerencsére ezeket digitalizálták, így a dolgom könnyebb volt, mivel otthon a laptopomon bármikor meg tudom nézni ezeket, melyek egyébként az iskola honlapján a könyvtár menüpontból érhetők el. Tessék bátran olvasgatni őket!
Emellett a város történetével kapcsolatosan is sok dokumentumot kellett elolvasnom, hogy minél hitelesebb legyen a történet. A várostörténeti szakirodalom mellett sokfajta adattárban kutattam, így pl. a Debreceni Irodalmi Múzeumban hozzáfértem néhány eredeti Fazekas kézirathoz is. Digitális adattárakat is látogattam (muzeológiai szakcikkek, térképek, utcajegyzékek), valamint felhasználtam korabeli újságok cikkeit, de akár plakátokat is.
Természetesen azt sem tagadhattam meg, hogy magyartanár vagyok, így lényegében azokat az irodalmi műveket is forrásként jelölhetném meg, melyeket így-úgy beépítettem a saját regényembe. Megnyugtatok mindenkit, nem plagizáltam…
A történet hosszú éveken át játszódik. Melyik volt Tanár Úr számára a legérdekesebb?
Nem szeretnék „szpojlerezni”, de aki velem tart, eljut a XIX., a XX. és a XXI. századba is. Annyit azért elárulhatok, hogy a hamarosan megjelenő harmadik levonás 1897-ben indul, és ezt a részt kifejezetten szerettem kutatni és írni is, mivel a főszereplője a gimnázium egyik leghíresebb diákja, Tóth Árpád. Egyébként én magam is nagyon sok érdekességet tudtam meg az iskola és a város történetéről a kutatásaim során. Ha visszatérünk a normális kerékvágásba, szívesen megosztom ezt a tudást az érdeklődőkkel valamilyen formában.
A regény írása közben biztosan sok emléket idézett fel a gimnáziumi éveiről. Ki tudna emelni egy olyan pillanatot, ami a legkedvesebb volt számára?
Szintén szpojler nélkül elmondható, hogy az én itt töltött időszakomról nem írtam a regényben – az a következő részre marad… Egy pillanatot kiemelni az ezernyi jó élményből nem könnyű. Talán egy olyat mondanék, amire manapság nem nagyon van példa, illetve aminek a szervezésében eléggé aktívan részt vettem. Akkoriban, az 1980-as évek vége felé több iskolában rendeztek úgynevezett 24 órás meccseket, így mi is megcsináltuk a magunkét. Mivel én az iskolai kosárcsapatban játszottam, és a kosárlabda már akkor is igen népszerű volt a diákok között, egyértelmű volt, hogy nekünk is szerveznünk kell egy ilyet. Ezt úgy kell elképzelni, hogy elkezdtük a meccset pénteken az órák után, és szombaton kora délutánig ment a játék, ténylegesen 24 órán át. Természetesen nem a hagyományos módon zajlott a dolog, vagyis volt ugyan két csapat, akik egymás ellen játszottak, de a csapatok több kis csapatból álltak, összesen kb. 80 ember játszott folyamatos váltásokkal. Egyszerre 30 percet volt a pályán egy-egy csapat, ami azt jelentette, hogy az iskolában is aludtunk. A tornatermi szőnyegeket átvittük a mai 13-as és 14-es termekbe, azokon pihentünk valamennyit. Óriási élmény volt, hatalmas buliként éltük meg az egészet. Az akkori tanárokban nem biztos, hogy ugyanez maradt meg, de a testnevelők már akkor is nagyon „jó fejek” voltak, mert vállalták, hogy bent alszanak ők is, mivel felügyelet azért kellett. Annyira sikeres volt az egész, hogy a rákövetkező évben megismételtük a dolgot, egy kicsit azonban „ráhúztunk”, ugyanis 1990 percet játszottunk. Ki lehet számolni, az hány óra…
Meséljen egy kicsit a gimnáziumi éveiről!
Újabb nehéz kérdés… Mondanám, hogy „csak a szépre emlékezem”, de ez nagyjából igaz is. Valóban nagyon sok jó élményem maradt meg, de talán a mi a legfontosabb, hogy az akkori emberek, barátok is megmaradtak. Az elmúlt napokban pl. így a bezártság idején azokkal a barátaimmal „zoom”-oltunk, akikkel még a gimnáziumból ismerjük egymást, azóta vagyunk barátok. Alakultak persze azóta is új barátságok, de az itt kötöttek a legszorosabbak, ezek életünk végéig ki fognak tartani, ez látszik.
Miben és mennyiben változott meg a gimnázium Tanár Úr diákéveihez képest?
Az épület maga sokkal szebb lett, de pl. a tornaterem szaga nem változott… Nem volt liftünk (tesiórán nem keveset lépcsőztünk a hátsó lépcsőn), nem voltak számítógépek, volt viszont egy műhely az udvaron, melynek a helyén most a műfüves pálya van. A tanár diák viszony az, ami talán a legtöbbet változott. Nekünk sokkal több volt a „poroszos” mentalitású tanárunk, vagyis többnyire sokkal távolságtartóbbak voltak, mint manapság. A lényeg viszont nem sokat változott: akkor is az egyik legjobb iskola volt a városban, ahogyan ma is az. Mondanám, hogy a Fazekas szellem(iség)e ugyanolyan, mint volt…
Biztosan furcsa érzés lehet ugyanabban az iskolában tanítani, mint ahol Tanár Úr is tanult
Leginkább jó érzés. Mivel majdnem 20 év telt el a végzésem és a visszatérésem között, nem igazán volt furcsa elkezdeni itt tanítani. Az egykori tanáraim ma a kollégáim, ami büszkeséggel tölt el. Azt, hogy ez az iskola mennyire erős közösségépítő hely, nemcsak az igazolja, amit fentebb említettem, hogy a baráti köröm nagy része ma is innen származik, hanem az is, hogy a jelenlegi tanároknak nagyjából a harmada szintén ide járt egykor. Az a tény, hogy visszajöttek, visszajöttünk ide tanítani, mutatja, hogy mennyire jó ide tartozni mind diákként, mind tanárként…
Kinek ajánlja a művet, és hol lehet elolvasni?
Elsősorban fazekasosoknak, avagy fazekasistáknak – ahogy bennünket hívtak annak idején – ajánlom. Mind a maiaknak, mind az egykori diákoknak, tanároknak, itt dolgozóknak. Én alapvetően ifjúsági regénynek szánom ezt a könyvet – nincsenek szépírói ambícióim –, de bárki, aki érdeklődik a város története iránt, valamint szívesen felidézi a saját középiskolás éveit, reményeim szerint örömmel fogja olvasni. Egyelőre a Facebookon adom közre a regényt kis részletekben szerdánként és vasárnaponként A Fazekas szelleme oldalon. Egyúttal egy csoportot is indítottam ugyanezzel a névvel, ahová pdf formátumban teszem ki a szöveget, mert az nekem mégiscsak könyvszerűbb. A koronavírus-járvány elmúltával mindenképpen szeretném hagyományos könyvként is megjelentetni, de ennek az időpontja jelenleg bizonytalan.
Hogy miért olvasd el A Fazekas szelleme című regényt?
Ha egykori fazekasos diák, tanár vagy dolgozó vagy, akkor egy kis nosztalgia miatt – mindig jó visszatérni az alma mater meghitt falai közé. Ha pedig jelenleg is a Fazékba jársz, akkor azért, hogy megtudd a választ az alábbi kínzó kérdésekre:
- Kibe szeretett bele első látásra Fazekas Mihály?
- Miért vannak szabadkőműves jelképek a Fazekas címerében és zászlóján?
- Mi köze a Holt Költők Társaságának a Fazekas padlásához?
- Működik-e a kémia a kémia előadóban?
- Hogy kerül Sheldon Cooper kanapéja a Romkertbe?
- Működnek-e a Fazekasban a Harry Potterből ismert varázsigék?
- Szeretik-e a mai lányok a kézcsókot, továbbá jólesik-e a bók, ha azt egy halott mondja?
- Mikor és miért jártak hiénák Debrecen belvárosában?
- Mi az a botlatókő, és hogyan lehet azt eltüntetni?
- És végül: miért szól folyton a Nagytemplom harangja?
Ha pedig sosem voltál a Fazekas Gimnázium diákja vagy tanára, esetleg dolgozója, akkor azért olvasd el, mert bepillanthatsz a Fazekas és Debrecen múltjába, sétálhatsz a város hepehupás téglajárdáin, utazhatsz a ma már nem létező villamosvonalakon, de megtudhatod azt is, mi dolga volt és van a táltosoknak és a szabadkőműveseknek a gimnáziummal. A regényben felbukkannak – egy titokzatos fekete könyv mellett – (őr)angyalok és maga az Ördög, megjelenik benne több költő is, akinek valami köze volt Debrecenhez: Tóth Árpád, Ady Endre, Csokonai Vitéz Mihály, no és persze maga Fazekas Mihály, akiről azt is megtudhatjuk, miért nem nősült meg soha, sőt még azt is, hogyan vesztette el valójában a hüvelykujját. A történetben van szerelem és megcsalás, barátság és halál, de aki szereti a számmisztikát, az sem fog csalódni. Legvégül pedig még az is kiderül, helyes-e az alábbi egyenlet: 6×9=42 (spoiler alert: igen, helyes!).
És mindeközben végig szól a zene – debreceni együttesek, mint pl. a Tankcsapda és a PG csoport, hazai bandaként a Halott Pénz vagy az Ivan and the Parazol, de persze külföldiek is, mint pl. The Cure és a Queen.
