Több mint három órán át hallgatta meg az MNB működésével kapcsolatos visszaéléseket vizsgáló parlamenti bizottság Kósa Lajost és Bánki Eriket. A két volt fideszes képviselő lényegében arra hivatkozott, hogy a jegybank javaslatait annak idején nem volt okuk megkérdőjelezni, és ma már kevés részletre emlékeznek.
Kósa Lajos, aki a vizsgált időszakban a Fidesz frakcióvezetője volt, azt mondta: az MNB megküldte a frakciónak az álláspontját és a törvényjavaslatot, ők pedig követték azt a korábbi gyakorlatot, hogy nem kérdőjelezik meg a jegybank szakmai javaslatait. Elmondása szerint sem Matolcsy Györggyel, sem kormánytagokkal nem egyeztetett az ügyben.
A “elvesztette közpénz jellegét” kifejezésről a Telex beszámolója szerint azt mondta, hogy az az MNB álláspontja volt, amelyet ő egy akkori sajtótájékoztatón ismertetett. Arra, hogy pontosan ki volt a jegybanki kapcsolattartójuk, nem tudott választ adni, mint mondta, a titkárságát kérte meg, hogy vegye fel a kapcsolatot az MNB-vel.
Kósa szerint annak idején abból indultak ki, hogy ha egy alapítványnak vannak vezetői és működését jogszabályi, illetve ellenőrzési garanciák szabályozzák, akkor feltételezhető, hogy az megfelelően működik. Hozzátette: az alapítványok pénzügyi tevékenységét ma sem ismeri olyan részletességgel, hogy meg tudja mondani, történt-e például olyan ingatlanvásárlás, amelyet az Európai Központi Bank kifogásolna.
A vizsgálóbizottság munkáját ugyanakkor Kósa erősen bírálta. Szerinte meg kellene várni a vizsgálatok eredményét, mielőtt következtetéseket vonnak le. Ezt egy sajátos hasonlattal szemléltette: szerinte olyan ez, mint amikor a vasárnapi ebéd készítése közben kezdenek vitatkozni arról, hogyan készül a leves, miközben még meg sem kóstolták.
Kósa úgy fogalmazott: “Ha a konyhában strukturális rendetlenség van, szeretem a dolgot akkor megvitatni a családdal és kezelni, amikor már megettük a vasárnapi ebédet.” Szerinte a kapkodás az MNB és az Európai Központi Bank megítélésének is árthat.
A bizottság év végéig készíti el jelentését. A testület többek között azt vizsgálja, hogyan tűnhetett el az MNB alapítványába került 266 milliárd, valamint a kecskeméti egyetemi alapítványtól kapott 127 milliárd forint, és kiket terhelhet politikai felelősség a történtekért.
De mit is mondott akkor pontosan Kósa Lajos?
A Magyar Hang nemrég felidézte Kósa Lajos okfejtését, amellyel 2016. március 1-jén szórakoztatta közönségét egy sajtótájékoztatón:
“Induljunk ki egy magánszemélyből. Ha magánszemély vagyok, a pénz az enyém. Egészen addig enyém a pénz, amíg nem teszem be egy alapítványba. És mihelyt az alapítványba betettem, onnantól kezdve ahhoz a pénzhez semmi jogom, közöm, érdekem nincs. El vagyok vágva tőle, ez az alapítvány lényege. Az a pénz megszűnik az enyém lenni. Ez független a tulajdonostól. Ha az állam a tulajdonos, ha egy állami vállalat, ha a nemzeti bank, ha az újságírók közössége, ha az egyház, bárki, magánszemély, az alapítványnak az a lényege, hogy beteszem a pénzt, és onnantól kezdve annak a pénznek a korábbi tulajdonosi viszonya teljes egészében megszűnik. Minden vonatkozásban. (…) A probléma az, hogy ha az MNB-által alapított alapítványok mégis csak közpénzt, ha azt feltételezzük, hogy azok közpénzként viselkednek, akkor viszont nem lehetnek alapítványok, mert az alapítvány esetében az alapítványnak adott pénz semmilyen tulajdonosi viszonyát, jellegét nem őrzi meg. Ezért az alapítványi pénz alapítványi pénz. Pont. Semmi más státusza nincsen. Ha az MNB alapítványok közpénzként értelmeződnek, akkor nem lehetnek alapítványok, mert az alapítványok esetében ugye ez az értelmezés lehetetlen. Addig közpénz, amíg az alapító nem tette be az alapítványba, és onnantól alapítványi pénz és nem közpénz.”
Vajon mennyire illeszkedett ez az MNB álláspontjához? Van egy tippünk…
