Fekete Károly tiszántúli református püspök a Szemléleknek adott interjújában a Magyarországi Református Egyház (MRE) belső feszültségeiről, a kegyelmi ügy utóhatásairól, a politikai logika káros hatásairól és a tisztújítás előtti feladatokról nyilatkozott.
A politikai logika és a hatalomgyakorlás kritikája az egyházban
Fekete Károly határozottan elutasítja, hogy a világi politika működési mechanizmusai (pl. frakciófegyelem, kiskirályok rendszere) megjelenjenek az egyházi döntéshozatalban. Kiemeli, hogy a református identitástól és hagyománytól idegen a hierarchikus, egyszemélyi vezetés.
-
Frakciófegyelem és elvárások: a püspök kritikával illeti az olyan működést, ahol a testületi döntések csak formálisak, és külső vagy egyéni érdekek vezérlik őket.
-
Két egyházvezetési modell küzdelme: két eltérő megközelítés feszül egymásnak az MRE-ben: a hagyományos, demokratikus (paritásos, testületi) és az autoriter jellegű vezetés.
“Egyértelműen hátrányos, ha a lelkipásztori szolgálatban felüti fejét az a politikai gondolkodásmód, amit például a frakciófegyelem kifejezéssel szoktunk jellemezni. Nem jó, ha valahol nem szabad kibeszélni a problémákat, ha kialakul a kiskirályok hálózata, ha politikai logika alapján születnek egyházi döntések.”
“Számomra egyértelmű, hogy a reformátusok holnapja felé nem az egyéni érdekekre épülő, egyszemélyi irányítás vezet, hanem a testületi vezetés.”
A kegyelmi ügy, a felelősségvállalás és a “katarzis” elmaradása
A püspök felidézi, hogy az egyház egészét megrázó kegyelmi ügy (amelyben Balog Zoltán korábbi zsinati elnök szerepe kulcsfontosságú volt) komoly morális és hitelességi válságot okozott. Bár az átlagos gyülekezeti élet zajlik, a közegyházi szinten a szembenézés elmaradt.
-
Felelősség és hallgatás: kijelenti, hogy a teljes egyházi közösségnek nem kell magára vállalnia a hibákat, de a lefojtott csend tovább nem tartható fenn.
-
Elmaradt következmények: Fekete Károly hibának tartja, hogy a nyilvánvaló bűnöknek és hibáknak nem lettek konzekvenciái, ami megakadályozta a valódi katarzist és a megtisztulást.
“Régóta rajtunk van a nyomorúság, hogy a nyilvánvaló bajok és bűnök esetén sincs néven nevezés, következmény, hanem marad a magunk közötti pusmogó némaság, a közönyös beletörődés, ami miatt még most is lefojtott állapotban vagyunk. Ennek nagy ára lett, mert elmaradt a feltisztulást elindító katarzis.”
Az állam és az egyház egészséges viszonya
Az esetleges közéleti és kormányzati változások vagy a politikai szféra befolyása kapcsán Fekete Károly a szigorú határok betartását tartja az egyetlen helyes útnak. Az egyháznak nem szabad feladnia az autonómiáját, és nem válhat a politika “utánfutójává” a fejlődés vagy az anyagi gyarapodás hajszolása miatt.
-
Munkamegosztás: az állam feladata a vallásszabadság és a finanszírozás biztosítása, míg az egyházé az evangélium hirdetése és a szociális-oktatási feladatok ellátása.
-
Konstruktív kritika: az egyháznak evangéliumi felelőssége, hogy adott esetben kritikával illesse a politikai hatalmat, ahelyett, hogy kiszolgálná azt.
-
Az “állványimádás” és az anyagiak: óv a látványos építkezések és a vagyoni gyarapodás túlértékelésétől („növekedésbűvölet”), mondván, a téglák helyett az emberekkel kell foglalkozni.
“Az állam és az egyház között akkor helyes a munkamegosztás, ha mindkét fél belül marad a határain. […] Az egyház pedig […] evangéliumi felelősségéből fakadóan – konstruktív kritikájával segíti az állami felelősök munkáját.”
“Nem akarunk, de nem is szabad a politikával mindenáron lépést tartanunk, sem utánfutókként, sem pedig forradalmi előfutárokként’ – mondta egykor Vályi Nagy Ervin professzor.”
“Hálás vagyok, hogy soha nem kellett egyetlen miniszternek, államtitkárnak sem udvarolnom épületeink felújításáért, gyülekezeteink fejlődéséért. Adott volt a kölcsönös tisztelet, de engem soha nem rendelt be a kormányzat.”
Tisztújítás és jövőkép (RefKatedra)
A közeledő egyházi tisztújítás kapcsán Fekete Károly megerősítette: újraindul a püspöki tisztségért. Mivel a nyugdíjkorhatár (70 év) miatt már csak fél ciklust (3 évet) tud vállalni, a megkezdett munkát szeretné befejezni.
-
Programja: a “RefKatedra” nevű gyülekezeti felnőttképzési és identitáserősítő program elindítását tervezi, amely segít a híveknek választ találni a XXI. század modern kihívásaira anélkül, hogy az egyház feladná evangéliumi alapjait.
