Felföldi József vállalkozó közösségi oldalán reagált arra az akcióra, amelynek során Dúró Dóra és a Mi Hazánk képviselői műanyag, nyolchetes magzatokat helyeztek el a parlamenti képviselők asztalán.
Az akció az abortusz és az úgynevezett szívhangrendelet körüli politikai vita újabb fejezetét jelentette.
Bejegyzésében Felföldi hangsúlyozza, hogy az abortusz kérdése erkölcsi, vallási és világnézeti szempontból is megosztó téma, amelyről szerinte természetes, hogy eltérő vélemények léteznek. Úgy véli azonban, van egy olyan határ, amelyet egy szabad társadalomban nem szabad átlépni: az emberi test feletti önrendelkezés.
Álláspontja szerint sem politikusoknak, sem parlamenti többségnek nincs felhatalmazása arra, hogy meghatározza, egy nő milyen döntést hozzon saját testével kapcsolatban. A politika feladatának nem azt tartja, hogy erkölcsi útmutatást adjon az emberek személyes életéhez, hanem azt, hogy olyan feltételeket teremtsen, amelyek között biztonságban és kiszámítható körülmények között élhetnek.
Írásában élesen bírálja Dúró Dórát és a Mi Hazánk politikáját. Véleménye szerint Dúró Dóra olyan nők életéről és döntéseiről fogalmaz meg határozott álláspontot, akiknek mindennapi nehézségeit nem tapasztalta meg személyesen. Felföldi azt írja, hogy a politikus pályafutása fiatal kora óta a közélethez kötődik, ezért szerinte nincs közvetlen tapasztalata az átlagos magyar nők megélhetési, munkahelyi vagy családi kihívásairól.
Felföldi József szerint számos olyan élethelyzet létezik – például az egyedülálló anyák, a bántalmazó kapcsolatban élő nők, a súlyos betegséggel vagy anyagi bizonytalansággal küzdők helyzete –, amelyeket nem lehet általános erkölcsi elvek alapján megítélni. Úgy fogalmaz, hogy ezekben az esetekben a döntés jogának az érintett nőnél kell maradnia.
A vállalkozó arra is kitér, hogy szerinte a parlamenti képviselők feladata nem az ország “erkölcsi gyámság alá helyezése”, hanem olyan törvények megalkotása, amelyek javítják az emberek életminőségét. Véleménye szerint, ha a gyermekvállalási kedv növelése a cél, akkor elsősorban kiszámítható gazdasági környezetre, megfizethető lakhatásra, jól működő egészségügyre, minőségi oktatásra és valódi családtámogatásra lenne szükség.
Felföldi úgy látja, hogy a gyermekvállalást nem politikai akciókkal, rendeletekkel vagy szimbolikus eszközökkel lehet ösztönözni, hanem azzal, ha az emberek biztonságban érzik magukat, és nem egzisztenciális kockázatként tekintenek egy gyermek érkezésére.
Bejegyzése végén ismét hangsúlyozza: bár az abortusz kérdésében lehet és kell is társadalmi vitát folytatni, a döntés jogát szerinte nem szabad elvenni az érintettektől. Megfogalmazása szerint egy szabad országban létezik egy határ, ahol az államnak, a politikának és az ideológiának meg kell állnia – ez pedig az emberi test feletti önrendelkezés.
