A mézeskalács szó hallatán személy szerint először gyerekkori emlékem, a tükrös mézeskalács ugrik be a Mihály-napi vásárokról. Ez az édesség szerintem sosem megy ki a divatból, mert bármikor fogyaszthatjuk, nem csak az ünnepeken. Ennek apropóján kérdeztem a debreceni mézeskalács-készítő mestert, Radics Zoltánt a kezdetekről, a szakma szépségeiről és annak kihívásairól.
Hogyan kezdődött a kapcsolata a mézeskalács-készítéssel? Eleve elrendelt volt, miután többgenerációs mézeskalács-készítő család sarja?
Nálam egyébként már egészen gyerekkoromban elindult a szakma iránti érdeklődés és annak szeretete. Már óvodás koromtól kezdve ott voltam a műhelyben, és aztán később az iskolás éveimet is végigkísérte. Segítettem a szünetekben, amikor volt éppen kedvem és szabadidőm, így folyamatosan tanultam, és szívtam magamba a szakma szeretetét. Nem volt ez igazából elvárás, de folyamatosan azt éreztem, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni.
Mi vonzotta leginkább ebben a mesterségben?
Nyilván minden gyerek szereti az édességet, így valószínűleg az volt az egyik legnagyobb vonzóerő, hogy egy olyan finomság készítésében vegyek részt, amellyel a későbbiekben a többi gyereknek vagy felnőttnek szerezhetek örömet. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy megtanuljam a mesterséget, és a későbbiekben a generációkon átívelő szakmát továbbvigyem: amit a nagyszüleim és dédszüleim megalapoztak, azt magasabb szintre tudjam emelni.
Feltételezem, hogy édesapjától, a népi iparművész Radics Lászlótól tanulta meg a szakma alapjait. Mi volt a legfontosabb alapszabály, amit tanított önnek?
Igen, édesapámtól tanultam ezt a szakmát, és ő volt az, aki megtanított a szakma minden csínjára-bínjára. Az egyik legfontosabb alapszabály, amit tanított nekem, a kemény munka volt, ami a mai napig meghatározza az életemet és a mindennapjaimat. Valamint amit a nagypapám és apám is mondott: “ami belejár, azt bele kell tenni”. Tehát mi soha nem spóroltunk az alapanyaggal, ahogyan a nagyszüleim és édesapámék sem.
Mitől lesz igazán jó egy mézeskalács?
Rengeteg receptet lehet már találni az interneten, szakácskönyvekben és jegyzetekben, de én úgy gondolom, hogy – ahogy már említettem – nem kell sajnálni az alapanyagokat. Fontos egy jó mézeskalácsnál az érlelés és a pihentetés, ami esetünkben egy éjszakát jelent, mert azonnal összegyúrt tésztából jó mézeskalácsot nem lehet készíteni. Emellett jó minőségű magyar hozzávalókat használunk, és a sütésre is oda kell figyelni, a legtöbb háziasszony ugyanis ott szokta elrontani, hogy túl sötétre süti. Ilyenkor kiszárad, és nem feltétlen kapjuk meg a legjobb ízvilágot.
Kövesd a Debreceni Napot a Facebookon >>
A legfrissebb hírekért kövess minket a
Google News-on is
Van-e saját, egyedi receptje vagy jellegzetes stílusa?
Van saját és egyedi receptünk, amellyel már több mint száz éve dolgozunk, több generáción keresztül. Az arányokon nem változtattunk: mi mindig, mindenből ugyanannyit teszünk, mint a déd- és ükszüleim. Ezt a receptúrát féltve őrizzük, így ettől is vagyunk egyediek. Jellegzetes stílusnak pedig az ütőfás mézeskalácsot mondanám, amelyet már kevesen készítenek az országban. Ez a mi családunkra jellemző, és Debrecenhez a leginkább köthető a mézes tányér, amely ezzel az eljárással készül.
Mitől különleges ez a portéka?
Erről azt kell tudni, hogy két-három napig pihentetett tésztából készül, és nincs benne tojás vagy fűszer, emiatt nagyon sokáig eláll. Ebbe a kézzel faragott faformába ütögetjük bele a kemény tésztát, majd a formából kivéve sütjük aranybarnára. Motívumtól és díszítéstől függetlenül ezt mindig is debreceni mézes tányérnak hívták. Hungarikumnak nem mondanám, de a helyi értéktárban már szerepel, és Debrecen tipikus, jellegzetes terméke. Mindegyik zsűrizett népművészeti alkotás.
Mennyire fontosak a hagyományok az ön munkájában?
A mai világban nagyon fontosak, és arra törekszünk a feleségemmel, hogy úgy vigyük tovább ezt a szakmát és vállalkozást, hogy a hagyományok ápolása folyamatos legyen. Emellett a kor előrehaladtával mi is fejlesztünk. A fennmaradás érdekében új termékekkel kísérletezünk úgy, hogy közben a hagyományos termékeink is megmaradjanak.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Szokott-e új technikákkal vagy modern motívumokkal kísérletezni?
Új technikákkal is kísérletezünk, de inkább alkalomszerűen. Modernebb motívumok is megjelennek egy-egy termékünkön, de itt is meg kell találni a hagyomány és a modern kor közötti egyensúlyt. Nem szeretünk túlságosan elrugaszkodni a hagyományoktól, de próbálkozunk új formákkal és színvilággal, ami leginkább a feleségem ötleteinek köszönhető.
Eddigi tapasztalatai alapján érdemes követni a mai trendeket?
Úgy gondolom, hogy figyelni kell rájuk, de nem kell teljes egészében lemásolni őket, mert akkor a múltunk eltűnne. Érdemes követni az újdonságokat és az igényeket, de ezt tudatosan és okosan kell csinálni, hogy a hagyomány és a tradíció ne sérüljön.
Mi jelenti a legnagyobb kihívást a mézeskalács-készítés során?
Jelenleg a magas költségek jelentik a legnagyobb kihívást, amelyek sok vállalkozásra, így ránk is hatással vannak. Emellett ez egy kézműves, fizikai munka, amely nagy aktivitást igényel. Bízom benne, hogy még sokáig foglalkozhatunk vele.
Mi adja a legnagyobb örömet az alkotás során?
Az, hogy aki kapja vagy elfogyasztja, annak örömet okoz. Legyen szó egy egyedi dologról, amit készítünk, ajándék jelleggel mondjuk egy születésnapra vagy bármilyen alkalomra és dísztárgyként funkcionál, vagy egy zacskó puszedli kibontása, amely felidézi a gyermekkort – ennél nagyobb öröm számunkra sem kell.
Melyik alkotására volt a legbüszkébb?
Nehéz egyet kiemelni, de lokálpatrióta debreceniként a “Debrecen szíve” alkotásunkra nagyon büszkék vagyunk, amelyet éveken át készítettünk adventkor. Emellett tavaly Rómában is jártunk Debrecen városával, ahol egy mézeskalács Betlehemet készítettünk ajándékba a Santa Maria Maggiore-bazilika bíborosának. Ez különösen nagy élmény volt számunkra.
Hogyan fogadja a közönség a munkáit? Vannak slágertermékek?
Sokan ismernek már minket és a munkánkat. A puszedli például kifejezetten népszerű, és vannak szezonális termékeink is, főként karácsony előtt. Összességében a vásárlók örömmel keresnek minket.
Milyen szerepe van a mézeskalácsnak a családi és közösségi hagyományokban?
Összehozza a családot, hiszen ha leülnek egy asztalhoz és kibontanak egy csomag puszedlit, akkor az illata bejárja a szobát. Karácsony előtt pedig a közösségek összekovácsolódnak egy mézeskalácssütés alkalmával, majd annak a díszítésének köszönhetően.
Oszlassunk el egy tévhitet: csak húsvétkor és karácsonykor felkapott a mézeskalács, vagy egész évben?
Most már úgy gondolom, hogy egész évben slágertermék. Nyílván vannak olyan ünnepek, mint a karácsony, amikor a legfelkapottabb. Ilyenkor valahogy otthon is gyakrabban előkerül egy mézeskalácsrecept a fiókból a nagymama süteményes könyvéből, így ilyenkor többet vásárolnak tőlünk is akár az egyedi termékeinkből. Alapvetően viszont egész évben készítjük és szállítjuk is boltokba a feleségemnek köszönhetően. Részt veszünk rendezvényeken is, így nem feltétlen mondanám szezonális terméknek. Persze például húsvétkor készülünk egyedi dolgokkal, de egy egész évben fogyasztható édességről van szó.
Hogyan látja a mézeskalács-készítés jövőjét Magyarországon?
Nagyon bízunk a szakma jövőjében a feleségemmel együtt, hiszen közösen azon dolgozunk, hogy nemcsak a mi vállalkozásunknak, hanem mindazonáltal a szakma és a hagyományok fenntartásával ennek a mesterségnek is legyen jövője. Nagyon nehéz a mai világban ennyi temérdek és rengeteg édesség mellett egy ikszedik termékkel, ami már azért retrónak számít, megmaradni. Folyamatosan azon munkálkodunk, hogy ez a szakma még több generáción át fennmaradjon.
– Faragó László –
Ezeket se hagyd ki:
Mi újság minden idők egyik legerősebb debrecenijével? Interjú Lóska Sándor örökös Toldi-bajnokkal
Béres Alexandra: gyökeres változás történt az edzőtermekben – interjú
“Gyermek mindenek felett” – interjú Illés Zoltánnal, Hajdú-Bihar megye új rendőrfőkapitányával
