A Tisza Párt hajdúsámsoni toborzó rendezvényén csíptük el egy villáminterjúra Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnököt. Ruszin idén csatlakozott Magyar Péter csapatához, és minő véletlen, azóta a kormány támadásinak kereszttüzében áll.
– Mi a leggyakoribb kérdés, ami a fórumokon elhangzik? Mi az, amivel az emberek leginkább küzdenek ma Magyarországon?
A leggyakrabban visszatérő kérdés – és meggyőződésem szerint ez a jelenlegi kormány legnagyobb bűne – az, hogy mi lesz, ha nem írják ki a választást? Mi lesz, ha Pétert vagy engem bezárnak? Mi történik akkor, ha nem engedik, hogy a Tisza Párt elinduljon a választáson?
Ez a kérdés minden fórumon felmerül. Természetesen beszélünk helyi, regionális ügyekről is, foglalkozunk gazdasági kérdésekkel, de ez az, ami mindenhol visszhangzik. És ez a legnagyobb bűn: hogy egyáltalán felmerülhet egy ilyen kérdés Magyarországon.
– Miért tartja ezt különösen súlyosnak?
Őszintén szólva, ez rémisztő. 1989 óta nem volt példa arra, hogy választások előtt ilyen jellegű kérdéseket tegyen fel a társadalom – főleg nem 311 nappal a választás előtt. Ez azt jelenti, hogy Magyarországot autokratikus kormány vezeti. Egy olyan rendszerben élünk, ahol a társadalom jelentős része úgy látja: a hatalmon lévők foggal-körömmel ragaszkodnak a pozíciójukhoz, és semmiképp nem akarnak lemondani róla.
– Ön szerint van esély arra, hogy Önt „elviszik”? Az elmúlt hetekben sokféle pletykát lehetett hallani.
Ha valóban jogállam és igazságszolgáltatás működik ebben az országban, akkor nincs erre esély. Nem követtem el semmit abból, amivel vádolnak. Mindig a hazát szolgáltam, mindig az országért dolgoztam. Aki mást állít, az hazudik.
De az előző kérdéséből kiindulva: sajnos nem zárható ki, hogy koholt vádakat találnak ki, bizonyítékokat hamisítanak, vagy valakit arra vesznek rá, hogy hamisan tanúskodjon ellenem. Ha úgy gondolják, hogy a hatalmukat ezzel megőrizhetik, nem hiszem, hogy hezitálnának.
Még egyszer: a lelkiismeretem tiszta. Az igazságszolgáltatás előtt nincs félnivalóm, mert semmi releváns bűnt nem követtem el.
– Az, hogy több évvel ezelőtti ügyeket vesznek most elő, meglepő. Mi ennek az oka?
Ez egyértelműen lejáratási kampány része. Ha valaki két-három év távlatából kapar elő mondatokat, és ezekre próbál politikai narratívát építeni, az azt mutatja: félnek.
Félnek attól az erőtől, amit a Tisza Párt képvisel. Félnek Pétertől, félnek tőlem. Ezért próbálják legalább a saját szavazótáborukat egyben tartani azzal, hogy prominens személyeket befeketítenek.
– Korábban említette, hogy a keletnémet állambiztonsági szolgálat, a Stasi archívumát egy evangélikus lelkész felügyelte. Mit gondol Barthel-Rúzsa Zsoltról, aki a Katonai Biztonsági Hivatal élén áll, és szintén evangélikus lelkész végzettségű?
Nem szeretnék személyeskedni – ezt ők szokták csinálni, nem mi. Én úgy gondolom, hogy egy vezetőt a teljesítménye, a vezetése alatt működő szervezet eredményei alapján kell megítélni. Emberileg biztos vagyok benne, hogy egy jó ember. Sokat beszélgettem vele korábban, és még akkor sincs vele problémám, ha ma már más dolgokat képvisel.
Ő a rendszer része, és nyilván nem tud kilépni belőle. De ismétlem: nem személyeskedem. Ez nem a mi stílusunk.
– Ön éveken át volt a Bocskai Dandár parancsnoka, szoros munkakapcsolatot ápolt a helyi önkormányzattal. Hogyan látja Kósa Lajos jelenlegi tevékenységét?
Kósa Lajos egy csinovnyik. Teljesen nyilvánvaló: amit megrendelnek tőle, azt végrehajtja. Hogy a lelkiismeretével majd hogyan számol el, az az ő dolga.
Az én emberi kapcsolataim viszont megmaradnak. Én nemcsak szóban mondom, hanem komolyan is gondolom: minden magyar embert képviselni fogunk. Aki tenni akar az országért, annak lesz lehetősége Magyarországon dolgozni az országért – a Tisza-kormány alatt is.
– Harminc évig volt katona. Milyen gyakran álmodik ma is a katonaéveiről?
A katonai szolgálat az életem része volt – és marad is, még ha már nem vagyok aktív szolgálatban. Rémálmaim nincsenek – ez hazugság volna.
Ugyanakkor sokszor előjönnek az emlékek. Akár itt, amikor volt kollégákkal, azok családtagjaival találkozom. Az emlékeim túlnyomórészt pozitívak, és másoktól is ezt hallom: jó tapasztalataik voltak velem parancsnokként, beosztottként.
Ez ad nekem erőt ahhoz, hogy folytassam ezt a munkát. Mert az állomány tudja, hogy amit mondok – az igaz.

