Ettől fél a legjobban a nő és a férfi a párkapcsolatban – Interjú Mihalec Gábor párterapeutával

Mihalec Gábor pár- és családterapeutával beszélgettünk a párkapcsolati mintázatokról, a konfliktusok gyökereiről és a járvány hatásairól a kapcsolatokra.

Amikor megláttam az előadásának címét, egyből Bereményi Géza Megáll az idő című filmje jutott eszembe. Ebben van egy jelenet, ahol a főszereplő azt mondja egy veszekedő párnak: „Pont úgy veszekedtek, mint a szüleitek.” Mennyire igaz ez Ön szerint?

Be kell vallanom, a filmet nem láttam, de az elv nagyon is igaz. Saját kapcsolatainkban gyakran azt a mintát követjük, amit gyerekkorunkban láttunk. Kutatások szerint 14 és 18 éves korunk között van egy időablak, amikor különösen fogékonyak vagyunk a kapcsolati mintázatokra. Olyanok vagyunk, mint a szivacs: magunkba szívjuk, hogyan viselkednek egymással a szüleink, hogyan kezelik a konfliktusokat.

Később hajlamosak vagyunk ezeket az automatikus programokat alkalmazni a saját párkapcsolatunkban is. Ez lesz az alapértelmezett „robotpilóta”, amely minden konfliktushelyzetben végigfut bennünk. A társunk pedig vagy élvezi ennek az előnyeit, vagy – és ez a gyakoribb – az áldozatává válik.

Előbb-utóbb minden kapcsolatban eljön az a pont, amikor fel kell tennünk a kérdést: jó ez nekünk? Valóban így akarunk élni? Változtathatunk ezen? Én azt vallom – és ezt hirdetem a pároknak is, akikkel dolgozom –, hogy nem tartozunk a szüleinknek azzal, hogy ismételjük a mintáikat, amelyek sok esetben az ő életüket is megkeserítették. A gyerekeinknek viszont tartozunk annyival, hogy egészségesebb mintázatokat alakítsunk ki, amelyek őket is boldogabbá tehetik majd.

Az előadásában elhangzott, hogy sok párkapcsolati konfliktus gyökere „a pincében” található. De hogyan lehet ezeket az elrejtett okokat felismerni? Szükség van ehhez szakemberre, vagy létezik valamilyen módszer, amit bárki alkalmazhat?

Van módszer, amelyet Sue Johnson dolgozott ki az érzelemfókuszú párterápia során, és magyarul Ölelj át! címmel jelent meg könyve. Sok pár számára már az is szemléletformáló, ha elolvassák ezt a könyvet.

Viszont ha egy kapcsolatban már túl sok fájdalom gyűlt össze, akkor az a nyitottság, hogy a felek közösen beszéljenek a problémáikról, jelentősen csökken. Ilyenkor félünk attól, hogy újabb sérüléseket szenvedünk el. Ezekben az esetekben érdemes szakemberhez fordulni, aki a jelenlétével biztosítja azt a légkört, amelyben nem kell attól tartani, hogy a megnyílás csak még nagyobb fájdalmat okoz.

Ha a konfliktusokat egy házhoz hasonlítjuk, hogyan lehet megtalálni a legmélyebb kiváltó okokat?

A párkapcsolati konfliktusokat három szinten érdemes vizsgálni:

1. A lakótér – magatartás szintje
   Itt a konkrét tettekre és szavakra figyelünk: „Te ezt mondtad, te ezt tetted.” Sokan csak ezen a szinten mozognak a veszekedéseik során.

2. A garázs – érzelmek szintje
   A magatartást mindig érzelmek fűtik, amelyek meghatározzák a reakcióinkat.

3. A pince – a legmélyebb szükségletek
   Ez az a szint, ahol a konfliktusok valódi gyökerei rejtőznek: kapcsolódási vágyak, félelmek, biztonság iránti szükséglet.

Ha sikerül megfogalmaznunk, hogy mi az, ami valójában hiányzik vagy sérült bennünk, sokkal eredményesebben tudjuk kezelni a konfliktusainkat.

Mi az, ami a leggyakrabban „a pincében” van?

Az elmúlt három évben több mint 100 párral dolgoztam, és két visszatérő minta rajzolódott ki:

• A nők legnagyobb félelme: „Elfogadsz engem olyannak, amilyen vagyok?”

• A férfiak legnagyobb félelme: „Egy csapatban játszunk? Támaszkodhatok rád, vagy magamra hagysz?”

A nők gyakran egy „titkos pontgyűjtő füzetben” rögzítik azokat a helyzeteket, amikor úgy érzik, a párjuk nem fogadja el őket. Egy idő után pedig betelik a füzet, és jön a robbanás.

A férfiaknál a legnagyobb félelem az, hogy ha nehéz helyzetbe kerülnek, a párjuk magukra hagyja őket. Számukra a második legfontosabb szükséglet a megbecsülés érzése: ha ezt megvonják tőlük, úgy érzik magukat, mintha „pucéran kidobnák őket egy gyűlölködő tömeg elé”. Ha viszont megkapják, bármire képesek.

A járványhelyzet hogyan hatott a párkapcsolatokra? Több lett a válás, vagy voltak, akik jobban összecsiszolódtak?

A pandémia egy rendkívüli helyzet volt, mert az egész világ egyszerre élt át egy soha nem látott mértékű stresszt. Ezért nagyon jó alkalmat adott a kutatásra.

A tapasztalatok szerint két út volt: néhány kapcsolat megerősödött, de a többség lefelé indult a lejtőn. Kínában például, amikor feloldották a karantént, egyes városokban korlátozni kellett, hogy naponta hány válási kérelmet nyújthatnak be, mert a rendszer túlterhelődött.

A kutatásaim során hét olyan tényezőt azonosítottam, amelyek meghatározzák, hogy egy pár túléli-e a kríziseket vagy sem. Ezeket foglaltam össze a Viharálló szerelem című könyvemben. Ha ezeket a tényezőket tudatosan alkalmazzuk, a kapcsolatunk is sokkal ellenállóbbá válik.

 Magyarországon mi a leggyakoribb válóok?

Nehéz erre egyértelmű választ adni, mert a kimondott és a valós válóok gyakran nem ugyanaz.

Sokan azt mondják: „Azért válok el, mert megcsaltak.” De mi vezetett a megcsaláshoz? Ha visszafejtjük a folyamatot, gyakran azt látjuk, hogy a felek rosszul kezelték a konfliktusokat, és egy idő után valamelyikük egy rossz megoldást választott – például egy másik ember vállán sírta ki magát, és végül több is történt, mint ölelés.

Az anyagi helyzet mennyire játszik szerepet a válásokban?

Nagyon sokat. Különösen azoknál a pároknál, akik már eleve bizonytalanok voltak az elköteleződésben. Gyakran hallom: „Ez az én pénzem, az meg a tiéd.” De valójában ez is csak a jéghegy csúcsa – mögötte általában sokkal mélyebb kapcsolati problémák állnak.

– N.  Nagy Sándor –