A debreceni munkaerőpiac kihívásairól, az önképzés fontosságáról és a várható trendekről kérdezte a Debreceni Nap Göltl Viktort a debreceni Business Festen, a mostanra már 12 magyar telephellyel, valamint 23 határon túli irodával rendelkező, teljes körű HR szolgáltatásokat nyújtó WHC Csoport ügyvezetőjét.
Milyen konkrét kihívásokkal néz szembe a hazai munkaerőpiac jelenleg, és milyen szerepet játszik a WHC ezek kezelésében?
A magyarországi munkaerőpiacon évek óta olyan tendenciák zajlanak demográfiai okok miatt, ami azt vetíti előre, hogy egy munkaerőhiányos állapot felé tart az ország.
A
demográfiai okok abból gyökereznek, hogy jó 20-30 évvel ezelőtt kevesebb gyerek született, és jelenleg a mai munkaerőpiacon évről évre sokkal többen mennek nyugdíjba mint ahány pályakezdő elkezdi a munkát. Ennek a matematikai következménye az, hogy fogyunk. Fogy a munkavállalók létszáma, és ez a legnagyobb kihívás amit Magyarországon jelenleg kezelnünk kell, vagy erre megoldást kell találnunk. Megjelentek az innovatív technológiák, természetesen az ipar ahogy fejlődik, egyre korszerűbb technológiákat és ehhez kapcsolódó kompetenciákat igényel a munkavállalók részéről.
Tehát az informatikai fejlődés, az innovatív autóipari megoldások, vagy ha csak arra gondolunk, hogy az elektromos autózás jelenleg hol tart már, ezek mindolyan dolgok ami azt vetíti előre, hogy kompetenciában is fejleszteni kell a munkavállalókat. A WHC úgy tud hozzájárulni a magyarországi vállalatok sikereihez, hogy toborzási megoldásokkal segíti a vállalatokat. Nekünk elsősorban az a feladatunk, hogy egy bizonyos cégnek a munkaerőigényére megoldásokat szállítsunk, illetve munkaerőt toborozzunk, aki a megfelelő szakképesítéssel, tudással kompetenciákkal rendelkezik.
Most hogyan tud ebben a WHC megoldásokat kínálni, milyen konkrét példákat lehetne itt felsorolni?
Gyakorlatilag amit a vevőink, a munkaerőt igénylő cég számára nyújtani tudunk a toborzás során, az az, hogy akár a helyi, akár a kissé távolabbi munkaerőpiacokról országon belül is gondolkodhatunk, hogy onnan toborzunk munkaerőt, és segítjük a munkavállalóknak az átköltözési folyamatát illetve a beilleszkedését az adott helyszínen, jelen esetben mondjuk Debrecen városában, vagy Debrecen környékén.
Hogyan látja a WHC a helyi munkaerőpiacnak az alakulását?
2024. végén vagyunk, Debrecenben hatalmas beruházások indultak, zajlanak jelenleg. A beruházások egy része most már elérkezett abba a szakaszba hogy megindulnak a termelések, vagy legalábbis a próbagyártások, ami azt jelenti, hogy most kezdődik 2024-25-ben az a boom, amikor egyre több munkavállalóra lesz szüksége az idetelepült vagy az itt működő cégeknek. Mi abban tudunk segíteni hogy ezeket a munkavállalókat, akik lehet hogy létszámra nem lesznek meg az ország más részéből, vagy akár más országból, idehozzuk.
Jelenleg Debrecenben 4000 fő körüli a munkát keresők létszáma, Hajdú-Bihar megyében 15 000 fő körüli, Borsodban és Szabolcsban pedig 20-20 ezer főre tehető a számuk.
Összesen tehát 60 ezer álláskereső él Debrecenben és tágabb környezetében, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezek az emberek nem biztos, hogy rendelkeznek azokkal a képességekkel, tudással és szakképesítéssel, amire jelenleg Debrecenben szükség van. Valamelyeset képesek enyhíteni a
debreceni cégek munkaerőhiányát, de lesznek olyanok, akik már nem a debreceni munkanélküliekből fognak kikerülni. Érkezhetnek az ország távolabbi pontjairól, de akad köztük olyan is, aki korábban elköltözött mondjuk Budapestre vagy az ország nyugati részére, de családi gyökerek miatt visszajönnek Debrecenbe.
A WHC-nál látszanak azok a szakmák, amelyekre lehet hozni máshonnan munkaerőt, vagy lehet találni helyben?
Minden munkaerőigényt igyekszünk kielégíteni, tehát számunkra, a toborzás számára nem elsődleges az, hogy milyen szakmát keresünk. Ha mi megtudjuk hogy milyen szakképesítéssel, milyen tudással rendelkező munkavállalót kell idehoznunk, nekünk ez a feladat Teljesen mindegy, hogy hol találjuk meg azt az illető személyt.
Mennyire könnyű ez, mert évtizedek óta vita tárgya hogy a magyar társadalom nem elég mobilis, viszont azt látjuk, hogy nyugatra nagyon sokan költöztek. Ausztriában például 100 ezres tömeg él.
Ausztriában jelenleg olyan 120-130 000 magyar dolgozik, Németországban olyan 160 000. de azért ne felejtsük el, hogy a
munkavállalókat elsődlegesen a gazdasági indokok mozgatják. Ha megkérdeznénk a külföldön élő, vagy az ott dolgozó magyarokat, biztos vagyok benne, hogy 100 emberből 95 azt mondaná, hogy gazdasági okokból ment külföldre, nem azért, mert Magyarországon a vagy b az ideológia. Márpedig ha gazdasági okai vannak annak, hogy valaki innen elmegy, akkor gazdasági okai van annak is, hogy
valaki ide visszajöjjön. Ha Debrecen környékén már van megfelelő megfelelő minőségű és bérszínvonalú munkalehetőség, és a város fejlődik – van bölcsőde, óvoda van jó infrastruktúra, korcsolyapálya, aréna, van mozi, színház – akkor az emberek fel tudják adni mondjuk a németországi vagy az ausztriai létüket, és vissza fognak tudni költözni Debrecenbe.
A WHC milyen jövőbeli trendeket tát a hr-ben milyen új kihívásokkal kell majd szembenézniük a vállalatoknak?
Egyrészt érkezik az új generáció, teljesen más elvárásokkal, más habitussal mint mondjuk a 70-es 80-as 90-es években születettek. A pályakezdők számára sokkal fontosabb hogy úgynevezett jóléti intézkedésekben is gondolkodjon egy vállalat, például rugalmas munkaidőbeosztás, home office lehetősége.
Fontosak a cégen belüli képzések, hogy a pályakezdő több területet is megismerjen, lásson maga előtt egy jövőképet a vállalatnál. Aki így gondolkodik, hogy minél jobban bevonja a jövő munkavállalóit a fiatalokat a cég életébe, annak sokkal nagyobb esélye lesz megtartani az új generációt.
Teret hódít az AI, a technológia, és nyilván az emberek igénylik a modern munkakörnyezetet, de szeretnék is ezt megtanulni, hiszen lehet, hogy 10 év múlva már nem tudnak érvényesülni a munkaerőpiacon, ha ezeket az új technológiákat nem tanulják meg.
Abba lehet-e valamikor hagyni a tanulást, vagy a mai világban már mindenkinek folyamatosan képeznie kell magát?
Egyértelműen az utóbbi a válasz, tehát mindenkinek az a legjobb, ha folyamatosan képezi magát. Ez nem mindig a munkáltatók feladata. Ne felejtsük el, hogy az életünknek az egyharmadát a munkáltatónknál töltjük, napi 16 órát meg otthon. Egyáltalán nem mindegy, hogy a 16 órában még képzem magam, hogy többet tudjak és értékesebb értékesebb legyek a munkaerőpiacon mondjuk egy vagy két év múlva. Nem csak a munkáltató felelőssége, hogy egy munkavállaló rendelkezik-e azzal a tudással, amivel neki rendelkeznie kell. Szerintem ez egy közös felelősség, és a munkavállalónak ugyanúgy felelőssége, hogy folyamatosan képezze magát.
– N. Nagy Sándor –
