Debrecenben a 2024-es önkormányzati választás sokak szerint sorsdöntő lehet. Az ellenzéki erők azt kommunikálják, hogy a lakosság most elsősorban arról dönt, hogy halad-e tovább a város az erőltetett, akkugyáras iparosítás útján, avagy amit lehet, próbáljanak meg leállítani. A Fidesz színeiben újrázni készülő Papp László egyértelműen akkumulátorgyár-párti, az ellenzéki jelöltek nem. Mándi Lászlót, az Összefogás a Cívisvárosért Egyesület és az ellenzéki szervezetek polgármesterjelöltjét kérdeztük terveiről.
Miért kerültek ki ilyen későn a plakátjai? Pappék hetekkel megelőzték az ellenzéket.
A késésnek szervezési-logisztikai okai voltak. Alapesetben is kesőbb kerültek volna ki és jóval kevesebb is, mint a Fidesznek, ennek pedig erőforrásbeli okai vannak.
A kampányában jól látható módon központi kérdésként fogalmazza meg a város akkumulátorgyárakhoz való viszonyát. Tényleg ennyire fontos ez az ügy? Hiszen a gyárak már épülnek.
Ha lehet, ez a legfontosabb kérdés, amikor Debrecen jövőjéről beszélünk. Lassan két év is eltelik, amióta először hallottunk arról, hogy a kormány Debrecent akkufővárossá kívánja tenni. Az azóta eltelt időszakban a kormány és a fideszes városvezetés részéről csak egy dolog történt: mellébeszélés. Pedig mind a civilek, mind az akár általam is felvetett kérdések városunk jövője számára kiemelkedően fontosak. Ezek a gyárak valódi veszélyt jelentenek, csak meg kell nézni mi történt Gödön, Komáromban vagy Iváncsán. Folyamatosan szivárog a magzatkárosító anyag a talajvízbe és a közeli termőföldekbe, a levegőbe ellenőrizetlen összetételű anyagokat füstölnek el, miközben mindennaposak az üzemi balesetek, a súlyos sérülések vagy halálesetek. Ilyet mi Debrecenbe biztosan nem akarunk.
Az, hogy ön nem akarja, az még nem jelenti azt, hogy az akkumulátorgyárak nem is fognak elindulni…
Nem az számít, hogy én mit akarok, hanem az, hogy a debreceniek többsége mit akar. Ezért nyújtottam be már tavaly év elején a helyi népszavazási kérdésemet, mert nemcsak választott képviselőként, hanem őshonos debreceniként, családapaként is felelősséggel tartozom szülővárosom jövője iránt. Akkor a debreceni városvezetés az akkugyárosok oldalára állt: nem engedték, hogy a debreceniek véleményt nyilvánítsanak egy ennyire fontos kérdésben. Ennek az eredményét pedig jól láttuk: botrányos közmeghallgatások, tüntetések és egy érezhető közhangulat változás.
Mire gondol?
Arra, hogy a debreceniek becsapva és elárulva érzik magukat. Nézzünk szembe a tényekkel: 1998 óta egy színtiszta fideszes városról beszélhetünk. Sokan a kormánypártok igazi hazájának, politikai laborjának gondolják Debrecent. A tavalyi évben indult felháborodás szerintem fordulatot hozott, egyre többen, akik korábban Papp Lászlóra szavaztak jöttek rá, hogy a polgármestert valójában a szép, drága Facebook-fotókon kívül nem érdekli a debreceni valóság. Ő a pesti Fidesz és a kínai akkugyárosok jelöltje. Megbízható forrásból tudom, hogy Magyar Péter pár héttel ezelőtti debreceni tüntetése félelmet váltott ki a fideszes kampánystábban: érzik ők is, hogy baj van.
A fideszes Pósán László viszont éppen önt vádolja azzal, hogy budapesti érdekeket képvisel.
Ahogyan az országgyűlési képviselők személyi munkatársai – tudtommal több ilyen is van a Fidesz-frakciójában -, úgy én is kapok fizetést az Országgyűlés Hivatalától, szakmai munka végzése után. A különbség annyi, hogy ezek a minden évben nyilvánossá tett vagyonnyilatkozataimból régóta tudhatók rólam. Pósán László inkább arról nyilatkozhatna, hogy miért asszisztál a méreggyárak idetelepítéséhez. Miért nem szorgoskodott amellett, hogy legyen helyi népszavazás az ügyben? Miért hallgat akkor, amikor a debreceniek érdekében megszólalhatna a nyilvánosság előtt?
Térjünk még vissza az akkumulátorgyárakra. Ön azt mondja, hogy be kell őket zárni. De mit tehet valójában az önkormányzat?
Elsősorban azt, hogy a debreceniek érdekét előrébb helyezi, mint mások érdekét, hiszen elvileg mindannyian erre vállalkoztunk, sőt esküdtünk fel. Az, hogy Papp László ezt nem tartja be, az ő nyomorúsága. Mi, az Összefogás a Cívisvárosért csapata konkrét tervekkel rendelkezünk: megvannak azok az önkormányzati eszközök, amelyekkel mind az építést, mind pedig a gyár működésének elindítását meg tudjuk akadályozni.
Ha vannak is ilyen eszközök, mi a garancia arra, hogy a kormány nem teszi kiemelt kormányzati beruházássá a gyárak építését, utána pedig nem kerülnek különleges gazdasági övezetbe, mint Gödön? Mit lehet ilyenkor tenni?
Közgyűlési többséggel, népszavazással vagy alternatív véleménynyilvánítással a debreceniek valódi véleményét meg fogjuk tudni ismerni. Ítéletet tudunk így mondani a veszélyes beruházásokról. Erre garanciát egyedül az jelenti, ha a vasárnapi választás eredményeként Mándi Lászlónak hívják majd a polgármestert. Ami pedig a kormányzatot illeti: ha az Ön által említettek valóban bekövetkeznek, a gyárat is ellátó közszolgáltatások, kiterjedt ellenőrzési lehetőség továbbra is az önkormányzatnál marad. Még egyszerűbben: az önkormányzat által fenntartott utakon lesz megközelíthető a gyár, az önkormányzati cég által szolgáltatott vízből működne a gyártás. Hogy ezek lesznek-e, vagy éppen, milyen feltétellel, azt pedig már meghagyom az olvasók fantáziájának.
Térjünk át Debrecen másik nagy problémájára, a közlekedésre. Önnek, illetve az Ön csapatának milyen elképzelései vannak a városi közlekedéssel?
Valóban az akkugyárak fenyegetése mellett a közlekedési helyzet az egyik legégetőbb kérdés. A probléma viszonylag egyszerűen leírható: a debreceni utak zsúfoltak, rossz állapotúak és veszélyesek. Minden debreceni pontosan jól ismeri azt az érzést, amikor a pár éve még csak 10-12 perces belvárost átszelő utazása hirtelen 30-35 percre nő, akár reggel, akár napközben, akár a délutáni órákban próbál átvergődni a városon. Túl sok autós, túl sok időt tölt dugóban. Ez rossz a közlekedésnek és a lakóknak is, akinek a háza előtt pöfögnek az autók. A városvezetés ahelyett, hogy a dugókat mérsékelné, egyszerűen szétteszi a kezét.
Mit ért ez alatt?
Azt, hogy a debreceni közlekedésszervezés egyedül az önkormányzat felelőssége. Nagyon örülök, hogy jó minőségű út épül a BMW-gyárhoz, de szerintem a beruházások csak akkor érik meg a városnak, ha abból a városlakók profitálnak. Például abból, hogy az aszfaltutak kátyú mentesek lesznek, poros földutak pedig aszfaltosak.
Mi a helyzet a közösségi közlekedéssel, sokan azt tartják az autós dugók alternatívájának…
Pontosítok: azt csak tarthatnák alternatívának. Jelenlegi állapotában ugyanis a DKV nem nyújt megfelelő szolgáltatást. A buszok rendszeresen késnek, a járatok zsúfoltak. Ha egy hallgató az egyetemi órájára szeretne bejutni, vagy eléri és szerencsésen felfér a buszra, vagy lekési az óráját, mert nincs busz vagy nem fér fel rá. Szerintem ez nem normális: szemléletváltásra és átfogó közlekedésfejlesztésre van szükség. Nekünk erre van programunk, koncepciónk: sűrítjük a járatokat, hogy a közösségi közlekedés valódi alternatívája legyen az autózásnak; új buszjáratokat indítunk, hogy minél több embert közvetlenül is elérjen a közösségi közlekedés; dugómentesítő programot indítunk, több helyen is gyorsítjuk, de biztonságosabbá tesszük az autós közlekedést; az utakon az áldatlan állapotokat, a kátyúkat, földutakat felszámoljuk; járdákat, gyalogátkelőhelyeket, lámpás kereszteződéseket építünk és kialakítjuk a városi bicikliút hálózatot. A problémákat mindenki ismeri, csak nekünk van ezekre tervünk és bízunk benne, hogy június 9-én felhatalmazást is kapunk hozzá.
Talán már három hét is eltelt mióta vitára hívta Papp László polgármestert. Kapott választ?
Nem kaptam. Természetszerű, hogy a kihívó félnek, azaz nekem kell kezdeményeznem egy ilyen vitát. Én ezt megtettem nyílt levélben, illetve a polgármester email-címére elküldött levélben is kihívtam. Semmilyen válaszra nem méltatott.
Meglepte? Másra számított?
Óh, dehogyis. A dicsőséges nagyurak jó szokásához híven polgármester úr nem kíván szóba állni a vele egyet nem értőkkel. Ugyanazt a logikát alkalmazza, mint a két hónapja megrendezett köz nélküli közmeghallgatáson vagy a mindig zártkapuk mögött megrendezett kampányeseményein. Lehetőleg valódi debreceni polgárok semmilyen kérdést ne tehessenek fel neki, semmilyen kritikát ne fogalmazhassanak meg. Ezzel elsősorban nem engem sért meg, hanem a debreceni választópolgárokat. Tiszteletlen, nagyképű, gőgös: azaz minden, ami nem debreceni.
Nem lehet, hogy a jelenlegi polgármester biztonságban érzi győzelmét, és felesleges kockázatot vállalna egy vitával?
Szerintem több oka is van annak, hogy nem vitázik Papp László. Az egyik oka, hogy valóban kockázat van abban, ha nyilvános teret kapnak olyan hangok, akiknek nem adnak teret a nyilvánosságban a mindennapokban. Kockázat van abban is, hogy a vitapartnere feltenne olyan kérdéseket pl. az akkugyárakról, amikre nem akar, vagy nem tud válaszolni. Pedig egy emberek képviseletére bizalmat kapott embernek ez demokratikus kötelessége lenne, ezért tartom a debreceniekkel szemben rendkívül tiszteletlen és gyáva lépésnek azt, hogy nem áll ki vitázni.
Papp László a legutóbbi közgyűlésen azt mondta, hogy a viták terepe ott, a közgyűlési üléseken van, ahol mindig válaszol is a kérdésekre. Ez nem elég?
A választóknak nem elég! Mivel nem közvetítik élőben az átlalános munkaidőben tartott közgyűléseket, valószínűleg sokan nem tudják, hogy ott nem egyenlőek a feltételek. A képviselők kérdeznek, a polgármester pedig eldönti, hogy válaszol-e, hiszen ő maga a “moderátor” is. Viszont válaszra sok esetben nincs lehetőség… Olyanok ezek, mint a “köz”tévé EP-vitája volt. Ezzel szemben egy korrekt, nyilvános vitára volna szükség a két esélyes fél között, hogy meg tudjuk vitatni a város ügyeit, hogy a választópolgárok ennek tudatában hozhassák meg a döntést. Én az utolsó pillanatig készen állok egy nyilvános vitára Papp Lászlóval, azt hiszem van mit megvitatnunk. Ezúton is kérem polgármester urat: ne legyen gyáva, ne bújjon a pesti Fidesz és a kínai akkugyárosok szoknyája mögé!
Azt mondja, hogy Papp Lászlót kihívta, de ő nem válaszolt. Mi van a másik két polgármesterjelölttel, velük nem akarna vitázni?
Nekem elsősorban nem velük van dolgom. Engem több civil szervezet és valamennyi ellenzéki párt támogat, a küzdelem egyértelmű, hogy a Fidesz jelöltje és köztem fog eldőlni. A Civil Fórum és a Mi Hazánk jelöltjeire olyan formában számítok, hogy talán 1-1 képviselőt fognak tudni adni az új közgyűlésbe, és ha akkor lesz miről beszélnünk a város érdekében, fogunk is beszélni.
Ezzel azt is mondja, hogy nincs esélyük ebben a mostani kampányban a két másik szervezetnek? Pedig ők is erős állításokat fogalmaztak meg például az akkugyárakkal kapcsolatban.
Így van, és mindkét szervezet tevékenysége pont ebben az egyetlen témában, eddig csak az erős állításokig jutott. Látni kell, hogy a választók díjazzák a kemény munkát, ha valaki nem elvárja, hanem megdolgozik a bizalomért. Mi, keményen dolgozunk a kampányban és így tettünk az azt megelőző években is.
Mit emelne ki ebből a munkából?
Például azt, hogy tízezer debreceni polgár aláírását összegyűjtve megmentettük a Civaqua programot, amivel egyrészt most Papp László haknizik, másrészt az egyetlen biztosítéka, hogy egy aszályosabb időszakban nem kell lakossági vízkorlátozást bevezetni. De kiemelhetem a Tócóvölgyi Nagyrét kérdését, ahol egy újabb külföldieknek építendő lakópark helyett álltunk a helyi emberek és a kedvelt zöldterületük oldalára. Az akkugyárakról már beszéltem, az Összefogás mögötti szervezetek tagjai szervezték a legtöbb fellépést ellenük. Az abszurd módon online tartott közmeghallgatás alatt pedig a Régi Városháza előtt tartottunk személyes közmeghallgatást és segítettünk eljuttatni a nap során megjelentek kérdéseit az illetékesekhez, mert nekünk valóban fontos a debreceniek véleménye.
Mit üzen a debreceni választópolgároknak?
Kérem őket, hogy minél többen menjünk el szavazni most vasárnap. Mutassuk meg, hogy a debrecenieket érdekli a város jövője, érdekli, hogy milyen körülmények között neveljük fel a gyermekeinket, hogy kikkel szeretnénk együtt élni. Én se szeretem, amikor politikusok valamilyen misztikus fontosságot adnak egy választásnak. De most látnunk kell: az akkugyárak nem a távoli jövőben jelentenek fenyegetést, hanem már itt épülnek a városban. Már itt vannak azok a vendégmunkások, akik a gyárakat építik, és jönnek azok is, akik itt fognak dolgozni. A város a jelenlegi közlekedési, lakhatási és általában élhetőségi problémái mellett nem bír el sem méreggyárakat, sem 40.000-50.000 ázsiai vendégmunkást. Debrecen jövője a tét tehát, arra kérek minden debrecenit, hogy szavazzanak! Ne kockáztassanak, szavazatukkal támogassák Debrecen megvédését, Mándi Lászlót és az Összefogás a Cívisvárosért jelöltjeit! Vegyük vissza, védjük meg városunkat!
– DN –
