„Az akkumulátorgyártásnak csak egy hátránya van: semmi előnye” – mondta a Qubit podcastjában dr. Fábián István vegyészprofesszor, a Debreceni Egyetem korábbi rektora. A beszélgetés során többek között arra keresték a válaszokat, hogy merre fejlődik a jövőben az akkumulátor-technológia és az akkumulátorokat elsősorban felhasználni hivatott autóipar, mi az akkumulátorgyártás legnagyobb veszélye, kell-e aggódnunk Debrecen ivóvizéért, és nem utolsósorban arról is szó esett, hogy a magyarokkal ellentétben a németek miért örültek a CATL érkezésének.
“Amikor bejelentették, hogy lesz akkumulátor-program, akkor nagyon sokan – civilek, civil szervezetek, politikai szervezetek – megkerestek, hogy szakértőként támogassam a tiltakozásukat. Erre azt feleltem, ez nem így működik, meg akarom tudni a részleteket” – vázolta a kezdeteket a professzor.
Felidézte, volt egy lakossági fórum Mikepércsen, ahol eredetileg csak szemlélőként volt jelen, de valaki feltett neki egy kérdést, amire ott helyben nem tudott válaszolni.
Aztán rájött, azért lett vegyész szakember, hogy vállaljon is valamiféle felelősséget. Ez lehetett volna az is, hogy a tojászápor ellenében is kiáll az akkumulátor-gyártás mellett, esetleg azt is mondhatta volna, hogy jó, hogy vannak nagy vegyipari cégeink, de ilyet ne hozzanak ide, mert ez kárt fog okozni.
Minél mélyebbre ástam magam a témában, annál megdöbbentőbb volt számomra, hogy mennyire nem készült fel erre az ország. Amikor azt kérdezik tőlem, hogy van-e hátránya az akkumulátor-gyártásnak, csak annyit szoktam válaszolni: egyetlen hátránya van, mégpedig az, hogy nincs semmiféle előnye
– ismertette.
CATL: bizalomra épülő kapcsolatok kialakítására törekszünk a debreceni lakossággal
Meghaladhatja a technológiai fejlődés a lítiumos akkumulátorokat
Az akkumulátor-technológia jövőjével kapcsolatban Fábián István megjegyezte, hatalmas fejlődésen megy át az iparág, a közelmúltban a lítiumos technika rendelkezett a legjobb paraméterekkel, de azt a gyártók is tudják, hogy ennek egyszer vége lesz. A lítiumbányászattal és a forrás beszerzésével gondok vannak, és ahogyan az ilyenkor lenni szokott, beindultak a kutatások. Az új technológiák elterjedésének egyelőre az a gátja, hogy még nem tartanak ott, jelenleg tudományos fejlesztési szinten vannak.
A Debreceni Egyetem professzora szerint nem kérdés, hogy az akkumulátoros autókat egy idő után (akár teljesen is) visszaszorítják a hidrogénmeghajtásúak.
Maximálisan meg vagyok győződve arról, hogy azok az akkumulátorgyárak, amelyek Magyarországon épülnek, azok – ha nem akarnak lemaradni – tíz éven belül profilt kell, hogy váltsanak.
Fábián István azt gyanítja, hogy a CATL nem hosszú távra tervez Debrecenben.
Arra kérdésre, hogy a CATL át tudja-e majd strukturálni a gyártást a lítiumionos technológiáról nátriumionosra, a szakember azt válaszolta, ez viszonylag egyszerűen kivitelezhető, és környezetterhelés szempontjából sincs nagy különbség (a nátriumos kisebb mértékben szennyez) de ha például valaki fémmentes akkumulátorral rukkol elő, akkor ennek előállítására alkalmatlan lesz a gyár.
Egy geológus felvetésével is szembesítették Fábiánt, miszerint az akkugyárak talajvízre, talajösszetételre gyakorolt hatásai meg sem közelítik az egykori Tiszai Vegyi Kombinát (TVK), jelenleg Mol-Petrolkémia által okozottat. A Debreceni Egyetem korábbi rektora viszont azt vallja, ezeket a kijelentéseket nagyon óvatosan kell kezelni, mert a szocialista rendszerben a környezetvédelem nem volt központi kérdés. Vannak olyan területek, ahol sokkal korábban elszennyezték a talajt, és egy új üzem már nem biztos, hogy ezeket továbbszennyezné. Az, hogy régen voltak komoly környezetszennyezések, nem menti fel a Magyarországra települő akkumulátorgyárakat.
Megsemmisítette a Kúria a debreceni CATL katasztrófavédelmi engedélyét
A CATL-lel kapcsolatban Fábián István a legnagyobb problémát abban látja, hogy a mai nem tudni, mennyi lesz a gyár vízfogyasztása. Emlékeztetett, csak egy 3300-tól 6300 köbméterig terjedő intervallumot adtak meg. Megjegyezte, Debrecen vízbázisai sérülékenyek, az EU-s pénzből kiépített Civaqua vize pedig nem használható fel ipari célokra.
Lesz mit innunk Debrecenben?
Összeadva nagyjából naponta több mint 20 ezer köbméter vizet fogyasztanak majd el a város környékére települt üzemek (beleértve a BMW-t, Semcorpot stb.), ami a professzor szerint határra tolja Debrecen ivóvízkapacitását. A város teljes napi vízkapacitása 70 ezer köbméter/nap, ebből átlagosan 40 ezret használ fel, de például a nyári melegben ez fel tud futni 60 ezer köbméter/napra. Ekkor már előfordulhat, hogy döntéshelyzetbe kerül Debrecen: ki használja fel a vizet, a lakosság, vagy a CATL.
Fábián István azt is érdemesnek tartotta megjegyezni, hogy a CATL-nek még az ivóvíz sem jó, mert a hőcseréhez használt vízből ki kell vonni a sót, ami egy elég komoly környezetterhelő technológia. A vizet pedig biztosan nem fogja senki újrahasznosítani, mert annak 85 százaléka el fog párologni – ismertette a professzor.
Azok, akik támogatják vagy védik a debreceni akkumulátorgyár-komplexumot, nem félnek attól, hogy nem lesz mit inniuk? – tette fel a kérdést a moderátor. Fábián István erre úgy felelt, szerinte ezek az emberek nem mernek félni, ugyanis nagy súllyal esik náluk latba, hogy kitől kapják a fizetésüket. Aki pedig beszélni mert a veszélyekről (Kincses Dániel, a TIVIZIG igazgatója), azt leváltották.
Tényleg olyan lesz, mint a németországi CATL?
Emlékezetes, Szijjártó Péter korábban amiatt fejezte ki nemtetszését, hogy itt, Magyarországon nem örülnek az emberek az akkugyáraknak, holott Türingiában politikai oldaltól függetlenül mindenki üdvözölte a kínai “beruházást”. Ezzel kapcsolatban Fábián rámutatott, a németországi gyárnak jóval alacsonyabb lesz a kapacitása, mint a debreceninek. Továbbá odakint barnamezős beruházásként, egy korábbi vegyipari gyár helyére építették fel a CATL üzemét, Debrecenben viszont zöldmezősként, értékes termőföldre. A német szabályzás pedig sokkal szigorúbb, és keményebbek a büntetési tételek is.
Győrffy Dóra közgazdász itt megjegyezte, a türingiai CATL jóval kevesebb mértékű állami támogatást kapott, szó nem volt arról, hogy a beruházás értékének 20-30 százalékát közpénzből fedezzék – ahogy az történt Magyarországon. Mindössze 1-2 százalékos támogatásról volt szó, ami nem is közvetlenül a céget, hanem egy kutató vállalatot finanszírozott.
