A szakszerűen felújított vályogépületek a jövő környezetbarát, természetes otthonaiként is funkcionálhatnak. Nem mindegy azonban, miként végezzük a felújítást, illetve hogy a beköltözés után megfelelően bánunk-e az “élő anyaggal”. A vályogházak múltjáról, jelenéről és jövőjéről Felföldi Tamással beszélgettünk.
Magyarország vidékeit járva még ma is sok helyen találkozhatunk vályogépületekkel. Ezek a házak azonban nem egyszer nagyon rossz állapotokat tükröznek, sok esetben lakhatásra aligha alkalmasnak tűnnek. Számos negatív képzettársítás köthető ma a vályogépületekhez. Mi ennek az oka?
Az idős korosztály fizikai aktivitás hiányában rendszerint már nem ápolta, nem újította fel a házakat, így azok már az ő idejükben romlásnak indultak. Az 1970-es és 1980-as évektől kezdve ezen házak nagy része eleve nem megfelelően lett felújítva, először cementtel, majd diszperziós adalékkal ellátott festékekkel, felületkezelő és kiegyenlítő anyagokkal. Beton került a padlóra, a hajópadlót lecserélték, így az állagromlás elindult. Egyes házaknál ez nem azonnal jelentkezett, hanem hosszú évek múltán lehetett csak észrevenni a kellemetlen szagot, vizes, penészes falakat. Az idő előrehaladtával az lett a benyomása az embereknek, hogy a vályog egy rossz konstrukció, hiszen vizes, dohos, repedezett, dőlnek a falak, borul a tető. Azokat a házakat, amiket nagyanyáink még ápoltak, vigyáztak, a mai kor embere úgy próbálja felújítani, mintha azok modern téglaházak lennének, ezért mennek tönkre és válnak lakhatatlanná.
A vályogházak nyáron hűvös légteret biztosítanak, télen pedig jól tartják a meleget. Ezen kívül a vályog olcsó, helyben kitermelhető, környezetbarát anyag. Miként lehetséges az, hogy ami régen bevált módszer volt – vályogvetés, vályogból való építkezés -, azt mára szinte teljesen elfeledtük?
A vályog hőszigetelő tulajdonsága nem a legjobb, a titok a nagy tömegben és annak hőtartóképességében van (a szalma nélküli föld fal, amiben alig van szálas anyag, hideg lehet télen). Ha a falakat nem hőszigeteljük, a födémet akkor is érdemes jó hőszigeteléssel ellátni. Továbbá, régen mindenhol voltak az udvaron fák, amik árnyékoltak, a házakon apró ablakok voltak, alacsony volt a belmagasság, parasztházak esetén a tető nádfedeles volt. Mindez sokat segített abban, hogy a nyári melegben ne melegedjen fel a ház. A vályogból való építkezés hanyatlása akkor indult el, amikor a cementgyártás és a modern építőanyagok teret nyertek. Az emberek úgy gondolták, hogy az újra, a gyorsabbra, a szebbre, a modernebbre van szükségük. Felgyorsult az élet, feledésbe merült a múlt. Régen kalákában építkeztek az emberek. Ott voltak a vályogvetők, akik a vályogtéglát biztosították, emellett sok család maga is képes volt a számára szükséges mennyiségű vályogtéglát elkészíteni. Minden rendelkezésre állt ehhez; a munkára szánt idő, az emberi erőforrás, illetve a közösség ereje. Sajnos ma már nincs meg ez a fajta összefogás, és nem utolsó sorban nincs a kézzel vetett vályogtéglának az építőiparra nézve haszna. Nem gerjeszt gazdasági növekedést, nem éri meg támogatni, mivel a használata által nem növekszik a GDP. A vályogvetés, illetve a vályogból való építkezéssel járó munkálatok nagyon nehéz fizikai munkák. Ha valaki vályoggal dolgozik, az olyan különleges tudást igényel, amit sem az iskolákban, sem máshol nem tanítanak meg igazán. A falazattal azonos, természetes építőanyagokkal (pl. mészvakolat, vályogvakolat), szakszerűen felújított vályogház önmagában képes az egészséges, tiszta levegő biztosítására. Ebben az esetben a VOC (a levegőben előforduló káros szénhidrogén-származékok – szerk.) kibocsájtás teljesen semleges, nincs allergizáló anyag a falon.
A rendkívül sok előny mellett mégis mi az, amit a vályogházak hátrányaként említhetünk?
Ha nem úgy bánunk vele, ahogyan kell, akkor a vályog megsemmisíti önmagát, és súlyos károkat is okozhat. Nem szabad elfeledni, hogy a tartós nedvességre a vályog különösen érzékeny.
Mikor és minek a hatására kezdtél el vályogépületek felújításával foglalkozni?
Először egy kályhásmesterrel dolgoztam együtt, majd megépítettem a saját téglakályhámat, és ezután egyre jobban érdekelni kezdezz a sár és az agyag, illetve annak egyszerűsége, állékonysága, sokszínűságe, gazdaságossága. A kályhakészítés után egyszerűen magától jött ez a dolog. Szobafestő szakmámból adódóan sokat küzdötem a kemikáliák bőrre kifejtett hatásával. Ezzel szemben, amikor csupasz kézzel megfogtam a sarat, az agyagot, az soha semmilyen bőrirritációt nem okozott. Később, a munkám során vályogházakban is dolgoztam, így sikerült kombiálnom az ismereteket. Természetesen az internetenről is sokat tájékozódtam, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy ez működik. Felemelő érzés, amikor szinte a megsemmisülés széléről állítunk helyre régi házakat. Minden egyes háznak másfajta megoldásra, rétegrendre van szüksége. Meg kell érteni a különböző anyagok működését, hogy azok az adott ház állapotát véletlenül se rombolják. A népi építészeti mindig is lenyűgözött, a vályog és annak különböző típusai töltik ki a mindennapjaimat.
Mire figyeljünk egy vályogépület megvásárlása előtt? Mik azok a jelek, amiket látva inkább folytassuk tovább a keresgélést?
A frissen felújított házakat kerüljük el! A túl egyenes, túlságosan modern hatást keltő falak, a gipszkarton, a polisztirollal eltakart vagy élénk színűre festett falak, a falfelületek eltakarása – például lambériával – mind intő jelek lehetnek. A sötétebb fal az alsó harmadban általában vizesedésre utal. A külső homlokzaton betonra hasonlító vakolat, a nemesvakolat nem vályogbarát megoldások. Mindig érdemes tanácsot kérni egy vályogházhoz értő, természetes anyagokkal dolgozó szakembertől.
Mire érdemes odafigyelni abban az esetben, ha vályogházat szeretnénk felújítani, vagy éppen már benne élünk?
A felújítás menete ma talán a legtöbb kérdést felvető téma. A vályogépületek felújítása csak úgy lehet sikeres, ha el tudjuk fogadni, hogy vályogházat vásároltunk, ebben élünk, ebből kell kihoznunk, amit csak tudunk. Ha ez nincs meg és makacsul ragaszkodunk ahhoz, hogy modern építőanyagokkal végezzük a felújítást, akkor jobb megválni az épülettől, és venni egy új téglaházat. A nagyobb felújítások általában komplexen működnek, vagyis minden mindennel összefügg. Nem lehet egy lapon említeni egy 40 éves megfelelően vízszigetelt Kádár-kockát és egy 120 éves vert falazatú házat, ugyanis a két építészeti megoldás között rengeteg technikai fejlődés történt. A vízszigetelés nélkül épült házak esetében mindenképp kerülendő a betonozás, a cementes vakolat, a diszperziós festékek, a teljesen körbecsempézett fürdőszoba. Ezek súlyos károkat okozhatnak. Vályogépületek esetén törekedjünk a hőingadozás elkerülésére (ne csavajuk a fűtést le és fel a különböző napszakokban). Próbáljunk meg elérni egy állandó hőfokot, illetve rendszeresen és megfelelően szellőztessük a házat.
Manapság egyre többen fedezik fel ismét a vályogot, mint gazdaságos és környezetbarát építőanyagot. Egy ideje építőtáborok szerveződnek az ország számos pontján. Lehetséges, hogy ismét népszerűvé válnak a vályogépületek?
Ezek az építőtáborok általában rövidek, és nagy részük nem tudja a résztvevőknek maradéktalanul megtanítani a vályogházak felújításának folyamatát, illetve a valódi problémák kiküszöbölésének módozatait. Az építőtáborok egy kis betekintést nyújthatnak abba, hogy milyen megfogni a sarat, milyen azt odacsapni a falra és tenyérel szétkenni. Ez egy nagyszerű dolog, a baj csak az, hogy ez után a pár nap után az emberek egy része indokolatlanul nagy önbizalommal megy haza és kezdi el átalakítani a saját vagy épp a barátja házát. Sokszor hívnak fel az emberek azzal, hogy építőtábor után egyedül nekikezdtek otthon a felújításnak, de nem úgy sikerült, ahogy a táborban mutatták. Ez csalódottsággal, anyagi és fizikai kárral jár. Egy építőipari tevékenységhez szükség van egy bizonyos alapképzettségre, gyakorlatiasságra, anyagismeretre. Lehet otthon saját erőből is felújítani, de igazi tudást valószínűleg nem a táborokban fogunk szerezni. Egy szemmagasságban tapasztott, vakolt apró falszakaszt nem lehet összehasonlítani egy igazán problémás falazattal. A vályogházak népszerűségének további növekedése attól függ, hogy az emberek mennyire képesek megérteni azt, hogy az életterünk és annak minősége milyen nagy hatással van ránk. Ha majd különbséget tudunk tenni egy betonépítmény és egy organikus – akár új építésű – jó konstrukciójú, jól kivitelezett vályogház között, akkor szélesebb körben is újra népszerűvé válhatnak a vályogépületek. Szerencsére egyre több tájékozott ember van, akik képesek értékelni egy adott ház formáját, a benne zajló élet egyszerűségét, és a természetes anyagok minden pozitív hatását. De amíg nem tudunk kimenni az udvarra mezítláb, nincs kapcsolatunk a földdel, a természettel, és egyre csak betonozunk, térkövezünk, és műfüvezünk magunk körül, addig csak egy maréknyi ember lát lehetőséget abban, hogy ezt bizony lehet másképp is csinálni.
Szöveg: Tóháti Zsuzsa
Fotó: Felföldi Tamás
