Egykor élt állatfajokat, illetve dinoszauruszokat formáz meg kerámiából egy debreceni természetbúvár, Ferenczi Csaba. Ennek apropóján beszélgettünk vele erről a különös hobbiról.
Miért pont az ősállatok, illetve hogyan jött az érdeklődés irántuk?
Annak idején még a nagyszüleimnél láttam meg az első dinoszauruszokról szóló pici rajzokat az Új Magyar Lexikon kiadásaiban, általános iskolás koromban. Rögtön megfogott ezeknek az őskori lényeknek a gazdag formavilága, és mitikussága. Majd jött a Jurassic Park című film, a többit már nem kell magyaráznom. Azóta is szívesen olvasom a róluk szóló híreket, kiadásokat. Szabadidőmben pedig szívesen agyagozok, ami nálam az élővilág és az őslények megformálását jelenti. Fantasztikus dolog, amikor egy darab nyers agyagból néhány óra leforgása alatt „dinoszauruszokat készítek”, és még dinó-DNS sem kell hozzá.
Van-e valami konkrét célja az alkotásaidnak?
Egyrészt maga a figurák elkészültéig tartó folyamat is egy izgalmas utazás. Kezdve a tervezésen, formázáson, festésen át mindegyik munkafázis kikapcsolódás a számomra, ami felér egy-egy remek meditációval. Ilyenkor nem foglalkozom a világ dolgaival, csak az alkotásra koncentrálok. Másrészt belátható időn belül szeretnék egy kis ismeretterjesztő őslénytani kiállítást szervezni különféle kreatív, kézműves, dinoszauruszokhoz köthető alkotásokból. Gondolok itt többek között a 87 éves nagymamám, Sárközi Sándorné őslényeket ábrázoló csodálatos csipketerítőire is, amelyeknek valóban nagy a művészeti értéke és egyedisége. Ezekből a különleges terítőkből van még néhány a kívánságlistámon, melyek fantasztikusan mutatnának az adott állat figurája mellett. Nagy öröm számomra, hogy a horgolt „csipkeszauruszokkal” a nagymamám is hozzájárul a gyűjtemény anyagához, és gazdagítja a leendő kiállítás sokszínűségét, amivel majd az ismeretterjesztés és rácsodálkoztatás lesz a célom az őslények titokzatos világára.
Kíváncsiak még az emberek a dinoszauruszokra?
Bár egyesek véleménye szerint kihalt, felesleges tudomány a paleontológia, ennek ellenére mégis világszinten rengeteg érdeklődőt vonzanak az őslényekről szóló különféle kiállítások és filmek, nemcsak gyerekeket, hanem felnőtteket is. Nem kérdés, hogy ennek a témának van létjogosultsága, érdekességként megemlítve és akár párhuzamba hozva a ma élő létformák bemutatásával – gondolok itt például a bojtosúszójú őshalra mint élő kövületre.
Van kedvenced az általad megformázott figurák közül?
A szívemnek legkedvesebb a gyapjas mamut, de szerintem a Tyrannosaurus és a kardfogú tigris is remekül sikerült.
Melyiket volt a legnehezebb elkészíteni?
Egyiket sem volt könnyű, de a mamut „felgyapjazása” valóban sok türelmet igényelt. A nedves agyag általában nem úgy viselkedik, ahogy szeretném. Hamar szárad, reped, a figurák feje sokszor leszakad a nyakáról, amit alá kell támasztani, amíg ki nem szárad. Mivel sehol nem tanultam, így magamtól jöttem rá, hogyan lehet egyre formásabb figurákat csinálni.
Mit érdemes tudni a magyarországi őslényleletekről? Jártál már az iharkúti feltárásokon?
Eddig sajnos még nem állt módomban eljutni oda, bár nagyon szeretnék. Számos jelentős ősállat leletei kerültek ott elő, melyek európai, sőt világviszonylatban is csak itt voltak fellelhetőek. Ilyen például az egyetlen édesvízi mosasaurus faj, a Pannoniasaurus, vagy a Bakony Draco nevű repülő hüllő maradványai is. Természetesen szívesen „szakmáznék” egy igazi őslénykutatóval, a feltárások vezetőjével, dr. Ősi Attilával is néhány kérdésről, aki igazi szaktekintély a paleontológiában.
Mit szól a feleséged ehhez a különös hobbihoz?
Hála Istennek, mindenben támogatjuk egymást és számíthatunk a másikra, nincs ez másképp a hobbijainkat illetően sem.
Melyik a kedvenc dinoszauruszos filmed?
Számomra egyértelmű, hogy a Jurassic Park, mely az akkori filmes technikákkal készítve is simán megállja a helyét az új szériákkal egyetemben. Dokumentum-, illetve ismeretterjesztő filmek terén pedig Nigel Marven természettudós sorozata az Ősvilági kaland, melyben az időben visszautazva ment meg és hoz át a jelenkorba egy rezervátumba már kihalt dinoszauruszokat, ősállatokat.
– Szilágyi Szabolcs –
